John Mearsheimer amerikai politológus, a Chicagói Egyetemen politikatudományt oktat. Legismertebb elmélete a nemzetközi kapcsolatok terén az „offenzív realizmus”.
2003-ban az American Academy of Arts and Sciences tagjává választották. Most saját blogján közölt elemzést az ukrajnai konfliktus okairól. Mearsheimer a történelmi folyamatokra alapozza munkáját.
A Nyugaton elterjedt állítás, hogy Putyin orosz elnök „imperialista érdekekből cselekszik”, Egy orosz birodalom helyreállítására törekszik, akár Szovjetunióként, akár cári birodalomként. Ha Ukrajna elbukik, Oroszország a NATO-országok megtámadását tervezi. Mearsheimer bebizonyítja, hogy ezek az állítások légből kapottak, megalapozatlanok.
A Mearsheimer azt mutatja be, hogy 2022. február 24-e előtt semmi jel nem utalt arra, hogy Oroszország meg akarta volna támadni Ukrajnát. Még a különleges hadművelet megkezdésekor sem utalt erre az a kis létszámú csapat, amellyel Oroszország megszállta Ukrajnát. Egy másik érv ez ellen, hogy Oroszország közvetlenül az orosz csapatok inváziója után tárgyalásokat kezdett, amelyek célja nem Ukrajna kapitulációja, sokkal inkább az orosz biztonsági érdekeket figyelembe vevő tárgyalásos megoldás volt.
Mearsheimer határozottan cáfolja azokat a nyugaton megfogalmazott boszorkány meséket is, amelyek szerint Oroszország az EU- és a NATO-országok megtámadását tervezné az Ukrajnai hatalom átvétele után.
A háború kitörése előtt semmi jel nem utalt arra, hogy Putyin bábkormányt akart volna beiktatni Ukrajnába – írja Mearsheimer – bár azt a vádat többször is megfogalmazták a többi mellett.
„A Kijev és Moszkva közötti tárgyalások mindössze négy nappal azután kezdődtek Fehéroroszországban, hogy az orosz csapatok bevonultak Ukrajnába. […] Minden rendelkezésre álló bizonyíték arra utal, hogy Oroszország komolyan tárgyalt, és nem volt érdekelt Ukrajna területeinek átvételében, a Krím kivételével. […] Továbbá Putyin arról számol be, hogy a tárgyalások lezajlásával és előrehaladtával jóindulatú gesztusként felkérték az orosz csapatok kivonására Kijev térségéből, amit 2022. március 29-én meg is tett.”
Azt is hozzá kell tenni, hogy a kivonulás után nem sokkal a Butscha képei is körbe jártak. Az időzítés alátámasztja azt a már világszerte elfogadott – olasz patológusok által a helyszínen bizonyított – elméletet, hogy Butscha hamis zászlós művelet, közönséges színház volt.
Mearsheimer kifejti, hogy a konfliktus eszkalációjának oka a NATO bővítése és Ukrajna NATO-ba való felvételének szándéka. Ez azt jelenti, hogy a Nyugat legalábbis egy részben felelős az eszkalációért.
Ezt a felelősséget eddig hevesen elutasították nyugati politikusok, köztük Scholz kancellár, Baerbock külügyminiszter és Pistorius védelmi miniszter. Figyelmen kívül hagyják Oroszország azon próbálkozásait, hogy az inváziót megelőzően enyhíteni akarta a konfliktust, és tagadják Németország szerepét az eszkalációban.
Németország többek között azzal szabotálta a minszki megállapodásokat, hogy nem teljesítette kezes hatalom szerepét, és nem gyakorolt nyomást Ukrajnára, hogy hajtsa végre az ígéreteit.
„A háború kezdete előtti hónapokban Putyin megpróbált diplomáciai megoldást találni a kialakuló válságra”
Putyin 2021 decemberében levelet küldött Washingtonnak és a NATO-nak, amelyben biztonsági garanciákat kért. Oroszország tárgyalni akart, a Nyugat ezt nem. Bár nem ő lőtt először, mindent megtett annak érdekében, hogy eldördüljenek a lövések, amint az a történelmi sorozatból is következtethető.
Mearsheimer részletesen bemutatja, hogy Ukrajna NATO-ba való felvételére irányuló akarat volt az orosz katonai válasz indítéka. A tervhez való ragaszkodás a háború meghosszabbítását is jelenti. Putyin többször rámutatott arra, hogy Ukrajna NATO-ba való felvétele vörös vonalat jelentene Oroszország számára.
„Határozottan ellenezzük Ukrajna NATO-csatlakozását, mert az veszélyt jelent ránk, és vannak érveink is, amelyek ezt támogatják „
– idézi Mearsheimer Putyin 2022. február 22-i szavait.
Aki véget akar vetni az orosz-ukrán háborúnak, ezt figyelembe kell vennie. Javaslatok hangzottak el: Ukrajna lemond a NATO-csatlakozásról, visszatér semleges státuszához, amelyet az alkotmány 2014-ig rögzített, és cserébe biztonsági garanciákat kap az országok széles szövetségétől, amelybe nemcsak a NATO-országok, hanem Oroszország és Kína is beletartozik. tartozik. Ukrajna EU-felvétele változatlan marad. Ezt a javaslatot Nyugaton, az EU-ban és Németországban sem vitatják meg.
Azt a felvetést, hogy a NATO pusztán védelmi szövetség, abszurditássá változtatja a terjeszkedés vehemenciája és Ukrajnának a szövetségbe való felvételéhez való ragaszkodás.
Orosz szemszögből a NATO nyilván nem védelmi szövetség, hanem támadási szövetség, legalábbis a Jugoszlávia elleni 1999-es, a nemzetközi jogot lábbal tipró támadás óta. Aki ezt az indokolt felfogást nem veszi figyelembe, az egyszerűen nem akar békét.
