Trump hirtelen kirúgott legalább egy tucat ellenőrt Amerika legerősebb szövetségi ügynökségeiből, köztük a Pentagonból, valamint a külügyminisztériumból és az energiaügyi minisztériumokból, amivel felforgatta Washington politikai helyzetét, és egyesek szerint alapjaiban megrendítette a „mélyállamot”. De mi is az a „mély állam” vagy „háttérhatalom” amit oly gyakran hivatkoznak. Vajon milyen hatással lesz ez az elnöki lépés a Deep State uraira és az USA kormányhoz való viszonyaira?
Már a kérdás puszta megértéséhez is egy kis történelmi visszatekintéssel kell kezdenünk, a tárgyban szóban forgó szervezet vagy csoport eredetének megjelöléséhez, és főképp annak megértéséhez.
Viktória királynő 1859-ben betiltotta és államosította a Kelet Idiai Társaság – ot, ami 1640-ben már a saját törvényeit alkalmazta Délkelet – Ázsiában és Indiában az általa megszállt területeken, sőt saját pénzt is veretett, és az 1700-as évek elején a brit parlament – királyi! – törvényt hozott a társaság állami függetlenségére és vámmentességére. Ez az első liberális – polgári – állam igen sikeresen rabolt és pusztított a környezetében, s ha a társaság tulajdonosai nem öldösték volna egymást a haszon elosztása miatt, akkor Viktória királynő nem is államosítja őket. Viszont jóllehet, hogy akkor az USA sem létezne, és ma is iszonyatos rabszolgahajók szelnék az óceánokat.
A társaság urai az államosítás után Észak – Amerikába költöztek, ahol a szinte kizárólag kábítószer és rabszolga kereskedelemmel foglalkozó Kelet Indiai Társasággal szerzett vagyonból birtokokat vásároltak, illetve kárpótlásként kaptak Viktóriától. (A birtokok ugyanis értéktelenné váltak az amerikai függetlenségi háború után a korona számára) Mivel ők lettek a leggazdagabbak az amerikai kontinensen, a különböző – elsődlegesen volt brit gyarmati – államok „koronázó” uraivá is váltak egyben. Ez azt jelentette, hogy mivel a királyságot eltörölték, a támogatásuk nélkül senki nem pályázhatott az állam kormányzói székére, illetve a kormányzó a beleegyezésük nélkül nem dönthetett szinte semmiben. Ez a gyarmatokon született ős-liberális rendszer volt az amerikai mély állam – a közismert „Deep State”- őse.
Az amerikai Deep State megalakulása nem ütközött akadályokba, hiszen az európai uralkodóházaktól a függetlenségét kivívott amerikai államokban a 100%-ban bevándorló népesség magával hozta – főleg Európából – a tehetős, drága és jó ruhákban járó urak feltétel nélküli tiszteletét. A tömeg könnyen elfogadta ezek uralmát – a Hegeli „úr szolga viszony” ékes példájaként, amire „isteni alapvetésként” a liberális Fukuyama is hivatkozást tett a „A történelemnek vége” – című világhírű dolgozatában, amiben a liberális nagyurak világ uralmát dicsőítette.
A Kelet Indiai Társaság működtetésében szerzett tapasztalatokat az amerkai társadalom irányításába ezért könnyen átültethették, ami miatt a tömegeknek fel sem tűnt hogy ismét szolgasorba estek.
Természetesen a Deep State nem jótékonysági vagy hazafias intézményként uralkodott hanem a saját vagyoni gyarapodása érdekében.
Ezért az urai nem csak a kormányzókat tartották kézben, hanem a képviselőket (szenátorokat) és a gazdagabb ipari és pénzügyi vállalkozókat is. Pazar kastélyokban tartott mégpazarabb partykon és estélyeken hozott – és hoz – a Deep State mindenféle ügyekben döntéseket, amiket a gazdaságban vagy a közhatalomban delegált embereknek is be kellett tartania vagy tartatnia az arra illetékesekkel. A szolgálatukba állt közjogi elit és a főhivatalnoki kar garantálta a társadalom feletti uralmat, a rabszolgavadász brigádokból alakult rendőrség és sheriff hivatalok a társadalmi békét, és az adóbeszedést a polgároktól és a kisebb vállalatoktól. Mint a mesében – minden olyan tökéletes volt.
Eközben a civil társadalom, – az állampolgárok milliói – a szabad kormányzó választás, és a politikai szabadság tudatában élte – és éli – az életét, és szolgálja tudtán kívül a Deep State önös érdekeit. A 4 évente tartott választások, a szólás, és a demonstrációk szabadsága, az időnként megjelenő nagy „gate” leleplezések a médiában – mind mind a szabadság és a normális, önrendelkező társadalom képzetét keltik az állampolgárokban. De valójában semmi nem történhet a Deep State akarata ellenére sem az USA-ban, sem a gyarmatain.
A XIX. – XX. század fordulójáig a Deep State irányításával – annak a Kelet Indiai Társaságban szerzett üzleti és katonai tapasztalataival operálva – az USA nem csak gazdag ipari és mezőgazdasági, hanem katonai nagyhatalommá is vált, amit kihasználva az USA – a Deep State utasítására – nem csak végig háborúzta a XX. századot (Ben Hodges tábornok, az Amerikai erők Európai ex-főparancsnoka szerint főleg a gyengébb, technológiailag fejletlen, ezért védekezésre képtelen nemzetek ellen) hanem döntő befolyást szerzett olyan nemzetközi szervezetekben is, mint pl. a Világbank, az IMF, az ENSZ vagy a Világkereskedelmi Szervezet a WTO, stb. A XX. század második felére az USA olyan agresszív katonai nagyhatalommá vált, ami elnyerte a „világ csendőre” címet a nemzetközi diplomáciában, ami csak a csatlósai körében – azok felfogásában – hangzik dicséretnek.
A II. v.h. befejezése után az USA nem kötött békét Németországgal, hanem mintegy európai hídfőként megszállva tartotta – és tartja – azt. A németországi bázist arra használta fel, hogy a Deep State európai uralmát is megteremtse.
Nem volt nehéz dolga, hiszen az európai uralkodóházakat és főnemesi családokat, és a gyarmati rendszeren meggazdagodott nagypolgári családokat rokoni szálak fűzték – és fűzik – az amerikai Deep State egyes prominenseihez. Ezek a kontaktusok segítették elő a Deep State know-howjának átadás-átvételét az öreg kontinensen.
Az európai elit a felkínált hatalom és profit érdekében örömmel csatlakozott az amerikai rokonság által uralt – de már akkor világuralomra törő – mély államhoz, és hajtotta végre az európai kontinens nyugati felének öngyarmatosítását, és az USA alá rendelését, ami tulajdonképpen a sikeres hatalmi struktúra kialakításának előfeltétele volt.
Majd 1951-re létrehozták a Szén- és Acélközösséget – más néven a „Montánuniót” – amiben hat nyugati állam, Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia vesz részt. Ma már történelem tudományos kutatások igazolják, hogy az Montánuniót is az USA kormánya hozta létre, de mivel ehhez semi érdeke nem fűződött az országnak, nyilván a Deep State parancsára cselekedett.
A Montánunió hamarosan átalakult Közös Piaccá, (EGT) és az Európa Tanács is hamar létrejött (1952-ben) amerikaiak – W. Donovan, a CIA atyja – vezetésével. Az európai nagytőke tulajdonosai és a főrangú nemesség pedig örömmel konstatálta, hogy már a Montánunió megalakulásától kezdve dőlt a pénz a nyugat-európai burzsoáziához, amit a gazdag amerikai rokonoktól kapott Marshall terv tett számukra kényeztetőbbé és boldogítóbbá.
A már ekkor tervezés alatt álló Európai Unió projekt még vonzóbbá tette az európai elitek számára az amerikai uralmi modell kialakítását, hiszen a projekt olyan kontinentális hatalmi struktúra kialakításáról szólt, ami egyrészt helyreállította a XIX. századi forradalmakban és a II. világháborúban megroppant hatalmukat Európa felett. Másrészről – a megfelelő gazdasági és katonai képességek kialakulása után – tárgyaló partneri pozíciót biztosított a munkásállam óriás – „kommunista” – Szovjetunióval szemben, amitől az elitek állandóan rettegtek.
Ugyanakkor az európai Deep State rendszer ugyanolyan társadalmi és politikai békét biztosít az európaiaknak mint az USA-ban, amivel elkerülhetőek mind a kommunizmus térnyerése, mind a (baloldali) munkás forradalmak. Hiszen ki mondaná ma azt Európában, – vagy épp az USA-ban – hogy nincs demokrácia, és politikai szabadság, hiszen mindenki választó és bárki megválasztható mint amerikában. (Valóban?)
Mindent összevetve kijelenthető, hogy a Deep State az Atlanti tömb valódi uralmi rendszere, ami a lokális társadalomtól védi az autentikus nagy tőkét, az eredeti burzsoáziát, illetve az embereket arra kényszeríti, hogy kitermeljék annak vagyoni igényeit, és megvívják az imperialista háborúit.
Egyszersmind úgy biztosít egyeseknek apáról fiúra szálló hatalmat a társadalom felett, mint egykor a királyoknak a feudalizmusban: anélkül hogy a társadalommal bármilyen interakcióba lépnének, illetve a döntéseikért – amik a társadalmakat és a gazdaságot irányítják – bárkinek is beszámolni volnának kénytelenek.
Ezért az államok közhatalmat birtokló vezetői nem többek, csak egy titkos császárság strómanjai. Orbán Viktor, Olaf Scholz, és Donald Trump is. (A senki által nem választott Ursula Leyen meg az európai strómanok Deep State által – rokoni alapon – megbízott felügyelője.) Bármelyik főhivatalnok, vagy államfő „kirugható”- bárki – a rendszer meg se rezzen tőle.
Vagyis a baloldal valódi ellensége, a vadkapitalizmus valódi ura elsáncolva él egy titkos birodalomban, és gyakorlatilag a Föld bolygó 10%-át háborítatalanul és háboríthatatlanul uralja.
Ahogy Tamás Gáspár Miklós filozófus mondta:
„Az ellenfél – a kapitalizmus – hatalmas és félelmetes. De nem legyőzhetetlen! ”
