Túl az Európai Parlamenti választásokon ismét olyan kérdések kerülnek előtérbe, mint a BREXIT vagy az Európai Egyesült Államok (USE) kérdése. Szemérmesen hallgatnak viszont a Rendszer Urai a füstös szivarszobában, a demokrácia látszatának félreseprésével is választott európai Vezetők legitimációjáról, a láthatóan súlyos beteg, de mégis hatalmon tartott Merkel – és körei – Macronnal kötött paktumáról csak úgy, mint az EP-ben folyó szélsőjobboldali játszmákról, aminek a magyar FIDESZ egyik hírhedt prominense.
De vajon mi az oka ennek az európai méretű hallgatásnak és titkolózásnak? Vajon merre indul tovább az egykori tőke és burzsoá Unió, ami azt az illúziót kelti az emberekben, hogy már rég kinőtte magát holmi „tőkeérdekek”-ből, és mára egy komoly, kontinentális Köztársaság szervezetévé érett?
Annál is inkább fontos ez a kérdés, mert az EP választások utáni parlamentáris fiaskó miatt az unionális demokrácia halottnak, de legalábbis haldoklónak, az uniós parlamenti zűrzavar meg az ezt eltakarni igyekvő zsibvásári zajongásnak tűnik.
A hogyan tovább latolgatására viszont csak az vállalkozzon, aki ismeri az EU előzményeit is, ami cseppet sem a közismert „Adenaueri álom” volt, hanem valami teljesen más. A „más”-t feltáró tudományos munka már rég megjelent ugyan egy francia portálon, de az európai politikusok pont úgy nem olvasnak mint a választóik, így a publikáció után várható botrány elmaradt.
A kutatói munka legfontosabb ténymegállapításai:
De mi ez a „Bizottság az Egyesült Európáért„, amely állandóan vissza-visszatér az interjúban? Bizony, a CIA ezen bizottságon – American Committee for United Europe – keresztül segítette a szövetségi Európai Unió gondolatát, melynek Frenay volt az elnöke.
 |
| W. Donovan, a CIA „EU képviselője” |
Churchill 1946. szept.19-én Zürichben angol-francia-német tengelyt hirdet az egyesült európai államok területére, 1948-ban Churchill létrehozza az European Movementet, ennek lesz tiszteletbeli tagja az olasz Alcide De Gasperi és a német Konrad Adenauer, valamit két szocialista, a francia Léon Blum és a belga Paul-Henri Spaak.
 |
| Adenauer, az EU „atyja” (?) |
Az ”amerikai barátok“ számára ez a unionista irányzat csak nagyon limitált javaslatokat hordoz. Gazdasági, politikai együttműködés igen, de a szuverenitásból nem enged. A Bizottság és a ”szövetségi“ irányzat, benne Henri Frenay emblematikus figurája, sokkal messzebb akar menni a „nemzetekfelettiség” bázisán…
 |
| Henri Frenay – a „nemzetek felettiek” atyja. |
1949-ben Churchill találkozik Donovannal Washingtonban, néhány nappal később veje, Sandys kér sürgősen pénzt, hogy Churchill Európai Mozgalma össze ne omoljon. A Bizottság és a CIA kb. kétmillió eurónak megfelelő összeget bocsát rendelkezésre, amely lehetővé tette, hogy a strasbourgi Európa Tanács első ülései létrejöhessenek.
Fordította: Somi Judit
Rémi Kaufer munkájából.
Megjelent: http://www.historia.fr/la-cia-finance-la-construction-europ%C3%A9enne
Tehát. (Epilogus helyett)
A minap lezajlott skandalum, amelyben a demokratikusan választott európai képviselők frakcióinak csúcsjelöltjeit „láthatatlan kezek” egyszerűen elsöpörték, – és egy ismeretlen de korrupt ügyeiről Németországban hírhedt vénasszonyt toltak be a hatakom csúcsára, az azt vetíti előre, hogy nem Adenauer, hanem Frenay és pénzügyi támogatói „álmai” válnak valóra, a nemzetek feletti, mindent eldöntő, totális hatalommal bíró elittel, ami a parlamenti határozatokat is bármikor felülírhatja – ha úri kedve vagy önös érdeke úgy tartja jónak.
Ha ennek az „álomnak” a következményeibe belegondolunk, akár a nemzeti szuverenitást a zászlajára tűző szélsőjobbnak is adhatnánk igazat – hisz úgy tűnik az ellenállás kizárólagos reprezentánsaival van dolgunk! Csak hogy ez nem igaz.
Az „ellenállók” épp olyan vaskos pénzügyi önérdekből rombolják Frenay álmainak beteljesülését mint amiből annak támogatói építik azt.(Bérelt gonosztevők, pro is meg kontra is ahogy a fenti képlet mutatja). Frenay politikai utódai az USA, az újsütetű EU szélsőjobb pedig a saját urainak érdekeit képviselve csapnak össze az európai választók feje felett – jó pénzért persze..
Tragikus, és aggodalmakat keltő a globalista csatatér pillanatnyi állapota is, mert a háborúnak most már az EU parlamentje is a nyílt színterévé vált Macron és Mercel bábáskodásával: a fejünk felett, nem publikált – egyéni, „nemzetekfeletti” – érdekek érvényesítésével, amiket azonban a fenti idézet több mint jól sejtet. A végső felvonásban az is megeshet, hogy a politika egy szűk, „nemzetek feletti” elit játszóterévé válik, mint az USA-ban, ahol a köznép hiába tiltakozott ifjabb G. Bush minden bizonnyal csalással történt elnökké választása ellen, hiszen a választásokat „bonyolító” („nemzetek feletti”) elitnek ő mindenben megfelelt! Így a több mint 300 millió amerikai átlagember után a 700 millió európai is az atlanti Rendszer Urak játékszerévé válhat, az érdekérvényesítés legkisebb esélye nélkül.
Abban bízhatunk csupán, hogy az Európai Parlament és a Bizottság a viselt dolgaik miatt végképp elbukik – és marad még a dédjeinknek némi esélye arra, hogy visszacsalogassák az igazság és demokrácia szellemét a kontinensünkre..
De a CIA és az USA nemzetek feletti elitje álmainak megvalósulását az EU-val kapcsolatban, úgy tűnik hogy mi már nem akadályozhatjuk meg.
