 |
| John Law |
Az ókori Rómában arany, ezüst és bronz érmékkel működtették a gazdaságot, amely érméknek az anyaguknál fogva is gazdaságilag értelmezhető értéke volt. A rómaiak ráadásul a kamatot is kitalálták, amit az uzsorások pont olyan aljasul és élősködő módon terheltek az adósaikra mint ahogy ma is. Ezt a pénzügyi rendszert örökölték a római birodalom bukása után az utódállamok, és vitathatatlanul minden jól működött benne, mig 1671 tavaszán Skóciában, Edinboroughban meg nem született a világ legnagyobb csalója, egy John Law nevű fickó, aki az uzsorásoknál is sokkal aljasabb szándékokkal máig hatóan átalakította a pénzügyi rendszert.
Law apja aranyműves volt, de őt magát nem érdekelte a mesterség, csak a pénzszerzés lehetősége. A kaszinóban ezért már igen fiatalon szerencsejátékokat játszott, aminek általában ő volt a bankosa. Átlagon felüli matematikai képességei segítették abban hogy kiszámolja, hogy mekkora rizikót vállal bankosként a játékban a résztvevőkhöz képest – ami a nulla közelébe tendált, ezért szívesen kockáztatott, és igen sokat nyert is vele.
A játékot egy az apjától vett ötlet alapján tökéletesítette – aki néha több raktár jegyet állított ki mint amennyi arany valójában a raktárában volt. Ennek mintájára Law a gazdag játékosok által befizetett pénzért zsetonokat adott korlátlan mennyiségben, noha neki nem volt akkora tőkéje, mint amennyivel a zsetonokat ki lehetett volna fizetni. A játékosok azonban elhitték hogy minden egyes zseton mögött valódi pénz áll, s mivel az mégsem a közhasználatú pénz volt, nagyvonalúan tették meg a tétjeiket – a bank pedig nyert és nyert…..
A pénz azonban nem maradt meg Law kezei közt, mivel azt egyrészt alkoholra és ledér nőkre költötte, másrészt a botrányos viselkedései miatt sok bírságot kellett fizetnie a kincstárnak. Végül egy elcsábított nő férje párbajra hívta, akit megölt, ezért a kaszinó beli pályafutásának véget kellett vetnie, és menekülnie kellett. Meg sem állt Franciaországig, ahol épp XIV. Lajos, a Napkirály volt az úr.
Law itt is folytatta a szerencsejátékot. A franciákat is sikerült meggyőznie hogy pénz helyett zsetonokkal játszanak, amit ő mint bankos váltott be nekik jó arany pénzekről fa korongokra. Miután a franciákat is sikerült átejtenie, a pénz helyettesítésére az az ötlete támadt, hogy a pénzt papírokkal is lehetne helyettesíteni – mint ahogy apja az aranyat a raktári jegyekkel tette – s ezt a nagyszerű ötletet egy jegyzetbe is foglalta.
Az épp háborúskodó és állandóan pénzhiányban szenvedő Lajos királynak megragadta a fantáziáját Low elmélete, és megbízta hogy alapítson egy bankot, ami bankjegyeket bocsásson ki. Law nem késlekedett, megalapította a Banque Générale-t.
Law azt hazudta hogy a gyarmatok aranya áll az általa kibocsátott bankjegyek mögött, ezért azt kezdték elfogadni egyes kereskedelmi ügyleteknél, míg a bankjegy használata általános gyakorlattá nem vált.
Természetesen Law kezdetben begyűjtötte a bankjegy ellenében a gazdag ügyfelei aranyát, annak fejében adott ki bankjegyet – egyfajta raktár jegyként. Így a kereskedelemben az árucsere a tényleges arany érték átadása nélkül zajlott le, csak az aranyról szóló bizonylatok cseréltek gazdát. Hiszen mindenki biztos volt benne hogy a bankó a Banque Générale-nak átadott aranymennyiséget igazolja – kvázi amögött valóságos arany, mint érték áll.
A kereskedelem fel is virágzott – bár nem csupán Law bankjegyeitől – ezért a bankját 1718-ban átkeresztelte Banque Royale névre, ami azt sugallta hogy a bank mögött a királyi állam áll. De persze ez sem volt igaz.
Bár Law mindent megtett érte, hogy a bankjegyek mögött valódi arany fedezet alakuljon ki – aranyat kutattatot amerikában a saját cégével, amibe befektetőket szerzett, rabszolgával kereskedett, kis címletű „lakossági” részvényeket bocsátott ki, mind a cégei mind a bankja finanszírozására stb – de egy idő után annyi bankó és részvény keringett közkézen, ami a „nagyonsokszorosa” volt annak az arany mennyiségnek amivel Law azt fedezni tudta volna. Így azon a napon, amikor nagyon sokan egyszerre szerették volna a bankjegyeiket az állítólag mögötte álló aranyra cserélni Law bankjában – létrejött az első bankcsőd, és kitört a botrány.
Law a csodával határos módon menekült meg a befektetők gyilkos haragja elől, és meg sem állt Velencéig. Itt tovább folytatta a régi szerencsejátékos életét, az 1729-ben bekövetkezett haláláig.
Nem csak az első bankjegy kibocsátási csalás kivitelezője, de az első pénzelméleti matematika is az ő nevéhez fűződik. Sőt, ma is az ő ötlete alapján működik a világ összes jegybankja.
Persze a legtöbben nem ismerik Law történetét, pedig a meglehetősen csúfos bukása is alapos tanulsággal szolgált az utókornak!!
Az Egyesült Államok kormánya a II. világháború után garantálta, hogy a nemzeti fizetőeszköze az USA Dollár rögzített árfolyamon aranyra váltható. Igy és ezért a dollár a világgazdaság meghatározó valutájává vált. Csak hogy a sűrű Dollár- arany váltások miatt 1971-re elfogyott a Dollár mögül az aranyfedezet, és Nixon USA elnök kénytelen volt a dollár aranyfedeztét – demonetarizálódását – bejelenteni. Ha pedig nincs a pénz mögött aranyfedezet akkor nyilván az nem is követelhető – a jegybank mint kibocsátó ezért nem bukhat meg, nem mehet csődbe mint a Banque Royale. Zseniális! Sőt, Law pénzelmélete alapján ezzel a fedezetlenséggel bármennyi pénzt nyomtathat bármelyik jegybbank, hiszen elvileg(!!) az állam adóbevételei adják a bankjegy állomány fedezetét.
így azóta a Dollár mára nem több csak színes papír – mint amit egykor Law nyomtatott számolatlanul. Mivel ma már olyan mennyiségben nyomták, illetve könyvelték el különféle számlákon, hogy egyszerűen nincs semmi az anyagi valóságban (áruk, földek vizek, stb) amit a bankóállomány mögé lehetne értékként állítani, ez lett a világ második legnagyobb gazdasági bűncselekménye, de ezt állam(ok) követte el, és természetesen a biztosan bekövetkező végső krakk esetén majd senki nem lesz felelős…
Ezért a várható veszteség elkerülésére a világ vezető államai egy új világgazdasági rendszert építenek,- BRICS – amiben minden lehető módon kerülik az amerikai dollár használatát. Magyarország viszont a szövetségi rendszerénél fogva (USA- EU) az amerikai dollár foglya, és a rendszerurak nem is szeretnék ebből a rabságból elengedni.
