A jelenlegi jemeni kormány Ansar Allah mozgalom győzelmével 2014-ben került hatalomra az Abed Rabbo Mansur Hádi akkori jemeni elnök elleni népi forradalom után. Hónapokkal később Hadi lemondott és elmenekült az országból. Az ezt követő hétéves háború közepette a gyakran „húszi lázadókként” emlegetett fegyveres politikai és társadalmi mozgalom Jemen de facto kormányaként működött, ahogy ma is akként működik, de még nem kapott elismerést az ENSZ-től. Ehelyett USA erősködésre elismerték az „Elnöki Vezetői Tanácsot”, amelyet 2022-ben, Szaúd-Arábiában alapított a népi forradalom elől hanyatt homlok elmenekült néhány oligarcha.
2015-ben, Barack Obama volt amerikai elnök hivatali idején, Washington támogatta a szaúdi vezetésű, katonai koalíció támadását Jemen ellen. Azóta körülbelül 377 000 ember halt meg, főként az ország lakosságának többségére kirótt halálos blokád következtében. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által támogatott Szaúd-Arábia által vezetett katonai beavatkozás célja, a népi forradalom megdöntése, és az Ansar Allah hatalomból való eltávolítása volt. De nem siekrült, a harc az Ansar Allah fényes győzelmével ért véget. (A vereség miatti fájdalomban a Nyugat ezért ma is lázadózza a jemenieket)
Bár az Ansar Allah nem élvez nemzetközi elismerést Jemen uralkodó hatalmaként, a lakosság több mint 80 százaléka, és az ország fegyveres erőinek legalább kétharmada támogatja, kormányát pedig Szanaából irányítja.
A fenti szövegkörnyezet döntő fontosságú a jemeni Ansar Allah képességeinek megértéséhez, amelyet a nyugati média éveken át „Irán által támogatott lázadók” csoportjaként kicsinyített. A kollektív nyugati kormányok és a médiáik megpróbálták úgy tenni, mintha ez a jemeni csoport jelentéktelen lenne, mintha maroknyi, iránból pénzelt vallási fanatikus volna, – és pont ez a kép él róluk az átlag európai újságolvasó fejében is.
Valójában az Ansar Allah az egyetlen arab forradalmi mozgalom, amely ellenőrzése alá vonta az állami vagyont, és az állandó hadsereget, és részt vesz Izrael Gáza elleni háborújában a palesztin oldalon.
Ám Washington közelmúltbeli döntése, hogy multinacionális koalíciót hozzon létre a huthikkal való szembenézés érdekében, az annak beismerése, hogy azok jelentős regionális szereplővé váltak a Vörös-tenger térségében.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok (EAE) számára is világossá vált, hogy az Egyesült Államok milyen valósággal szembesült az elmúlt napokban. 2022 januárjában, az Abu-Dzabi és Dubai elleni két drón- és rakétatámadás után világossá vált, hogy a jelenlegi nyugati támogatás nem tud kellő biztonságot nyújtani az Egyesült Arab Emírségek számára. Mire 2022 áprilisában megtárgyalták a tűzszünetet, addigra Ansar Allah is bemutatta rakéta- és drónképességét, és a korábbi amerikai és szaudi támadásokra válaszul már megtámadta a Szaúd-Arábián belüli fontos célpontokat.
Bár a megérdemeltnél sokkal kevesebb figyelmet kaptak, Ansar Allah fegyveres szárnya stratégiailag úgy időzítette második támadását az Egyesült Arab Emirátusok ellen, hogy egybeessen Isaac Herzog izraeli elnök országba érkezésével. Ez egyértelmű üzenet volt az emírségek és a szaúdi vezetés számára, hogy a nyugati támogatás nem fogja biztosítani a megfelelő biztonságot.
A jemeni fenyegetés miatt valószínű, hogy Rijád biztonsági egyezményt akart kötni az Egyesült Államokkal, hogy megkönnyítse a normalizációs megállapodást Izraellel. Egy ilyen biztonsági egyezmény kikötötte volna, hogy egy paktumtag elleni támadás mindenki elleni támadásnak minősüljön, ami az USA-t közvetlen háborúba vonná Jemen ellen, ha a konfliktus újra fellángolna Jemennel.
Az Egyesült Államok megpróbált már segíteni a jelenlegi szanaai kormány megdöntésében, de ezzel csak egy harcedzett jemeni hadsereget hozott létre, amely messze túlmutat azokon a katonai képességeken, amelyekkel a konfliktus 2015-ös kezdetekor rendelkezett.
Joe Biden amerikai elnök 2021-es hivatalba lépése utáni első külpolitikai beszédében ígéretet tett a jemeni háború befejezésére. Ahelyett azonban, hogy Jemen és Szaúd-Arábia között közvetített volna egy alkut, a Fehér Ház feladta tervét, és ehelyett megpróbált megegyezni Szaúd-Arábia és Izrael között. Ez a végzetes döntés most bumerángként sújtja a washingtoni politikai döntéshozókat.
A nyugati, neokolonista katonai intervenció Nyugat-Ázsiában való kudarca okszerű következménye, hogy a jemeni Ansar Allah (Houthi) mozgalom a palesztinok oldalán aktív résztvevője lett Izrael jelenleg is folyó gázai háborújának. Ansar Allah először kamikaze drónokat, ballisztikus rakétákat és cirkáló rakétákat lőtt ki Izrael felé, majd blokkolta az izraeli vagy izraeli által üzemeltetett teherhajók áthaladását a Vörös-tengeren Eilat kikötőjébe és onnan.
Miután a huthik számos teherszállító hajót lefoglaltak, és drónokat használtak mások megtámadására és megrongálására, az eilati kikötő tevékenysége körülbelül 85 százalékkal esett vissza. A nemzetközi és izraeli hajózási társaságok úgy döntöttek, hogy a Jóreménység-fokon keresztül megkerülik Afrikát. Egyes esetekben további tizenkét napba telik, amíg a rakomány Izraelbe kerül, ami enyhén szólva költséges ügy, amerikai tökés csoportplnak veszteséget okoz.. .
Lloyd Austin, az Egyesült Államok védelmi minisztere azonnal a régióba utazott, és bejelentette egy multinacionális haditengerészeti csoport megalakítását a Vörös-tengeren. Bár szóba került egy Szaúd-Arábiát, Egyiptomot és még az Egyesült Arab Emírségeket is magában foglaló koalíció, Bahrein volt az egyetlen arab nemzet, amely csatlakozott ehhez a koalícióhoz.
Washington azon kísérlete tehát, hogy arab koalíciót alkosson a jemeni hutik ellen, alig kelt érdeklődést a regionális hatalmak között. Ráadásul az Egyesült Államok Jemen elleni fenyegetései nem vezetnek semmilyen eredményhez, hanem további eszkalációhoz vezetnek.
Jól látható tehát, hogy Egyesült Államok a Jemen elleni akciójával már megint egyoldalúan indított egy újabb külföldi beavatkozást, amihez az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának olyan határozata lenne szükséges, amely támogatna egy ilyen küldetést, és amely általában szükséges lenne egy régió militarizálásának a nemzetközi jog szerint legálissá tételéhez, Ez azért fontos, mert Washingtonnak nem sikerült rávennie a kulcsfontosságú regionális szereplőket a részvételre, ami újabb jele az Egyesült Államok hatalomvesztésének a régióban.
Azáltal, hogy teljes mértékben támogatja az izraelieket a gázai háborúban, és világossá tette, hogy nincsenek határvonalak arra vonatkozóan, meddig mehet el Benjamin Netanjahu kormánya, Washington lehetővé tette, hogy a palesztin-izraeli háború egy tágabb regionális, egy arab-izraeli konfliktussá fejlődjön. Ennek okán az izraeli hadsereg és a libanoni Hezbollah közötti eszkaláció veszélye napról napra növekszik, miközben Abdul-Malik al-Houthi, az Ansar Allah vezetője kijelentette, hogy erői „nem fogják tétlenül nézni, amikor az Egyesült Államok eszkalálódik és célba veszi Jement.
Mindenesetre az Egyesült Államok diplomáciai pozíciója nemzetközi szinten hanyatlott az Izrael gázai háborújának kezelése miatt. Washingtonnak nem sikerült meggyőznie Nyugat-Ázsia összes kulcsfontosságú regionális szereplőjét, hogy támogassák eszkalációs programját. Ezek a szereplők mind Oroszországgal és Kínával azonos oldalon állnak, és azonnali tűzszünetet követelnek. A világ már régóta felismerte az USA képmutatását.
Összehasonlításképpen: A gázai halottak száma december 23-án állítólag meghaladta a 23 000-et, akiknek többsége nő és gyermek volt. Ennyi embert ölt meg Izrael alig több mint két hónap alatt. Az ENSZ becslései szerint az ISIS/Dáis terrorcsoport körülbelül 18 800 civilt ölt meg iraki felkelésének első két évében. A becslések szerint az ISIS által Szíriában megölt civilek száma valamivel több mint 5000.
A Gázában jelenleg zajló emberi szenvedés mértéke példátlan, és a modern történelem minden rekordját megdönti az ilyen kis területen bevetett robbanóanyagok mennyiségét illetően is.
Ez a konfliktusban eddig elhunyt újságírók, egészségügyi dolgozók és gyermekek legmagasabb számát magyarázza de ettől még borzasztóbbá teszi.
Ezekre szörnyűségekre válaszul az Egyesült Államok kormánya többször blokkolta a tűzszüneti határozatokat az ENSZ Biztonsági Tanácsában, teljes és feltétel nélküli támogatást nyújtott Izraelnek, és most azzal fenyeget, hogy a nyugati nemzetek koalícióját háborúba sodorja Jemen ellen.
A megoldás itt egészen egyszerű: Ansar Allah kijelentette, hogy az Izraelbe irányuló teherhajók blokádja véget ér, amint a gázai háború véget ér. Washingtonnak lehetősége van azonnali véget vetni ennek a háborúnak, de nem hajlandó megtenni. Washington Jemen elleni fenyegetései a további eszkaláción kívül nem vezetnek eredményre.
