Néhány évvel ezelőtt a médiák bombahírként hozták le, hogy a Tax Justice Network nevű, vezető közgazdászokból álló civilszervezet, – ami a világ minden államában bevezetendő igazságos adórendszerért küzd, – megtalálta az eltűnt magyar nemzeti vagyon egy részét különféle offshore számlákon.
John Christensen, – a szervezet igazgatója, aki közgazdász szakember, és offshore bankár is volt – egy hosszabb nyilatkozatban kifejtette, hogy kutatásaik eredményei alapján bizonyítható, hogy Magyarországról az 1990-es évek elején – vagyis döntő mértékben a rendszerváltás idején – 242 milliárd USA Dollár értékű pénz vándorolt különböző offshore paradicsomok bankjaiba.
A szóban forgó pénz mai értéken – 260 HUF/1 USD váltási áron – számolva is brutális összeget tesz ki:
62 920 000 000 000.- Forint, ami a jelenlegi magyar államadósságnak több mint duplája.
Ám ha a rendszerváltást az MDF korszakkal kezdjük, és a privatizáció lényegi befejezésével, a Bokros csomaggal lezártnak tekintjük, és az akkori – 1996-os, összesen 6165 milliárdos – államadósságot vesszük alapul az összeg nagyságának kiszámítására, akkor az akkori 130 HUF / 1 USD árfolyamhoz képest még brutálisabb összeget kapunk:
31 460 000 000 000.- HUF, ami az akkori – nem kevés! – államadósság több mint ötszörösét tette ki!!
Christensen kifejtette, hogy példátlan a világon, hogy egy állam az államadósságának sokszorosát engedi ki offshoreokba úgy, hogy abból semmi bevétele nem származik.
Ezzel a csak a ránk, magyarokra jellemző példátlan butasággal a nálunk is korruptabb Kazahsztánt, Ukrajnát és Törökországot is megelőztük, és a világrangsorban az élmezőnyben, a 12. helyen állunk a saját elitje által legjobban kirabolt államok között. Abszolút értékben számolva senki nem előz meg minket Európában, előttünk csak a világgazdaság nagy államai, és néhány olajország állnak.
Érdekes hogy Görögország – ahol ugyan az az elit által vezényelt, az államot és társadalmat eladósító folyamat zajlott le, mint ami ma zajlik Magyarországon – ezen a listán meg sem közelít minket.
A számok azonban arra is rámutatnak, hogy az elmúlt 30 év összes hitelfelvételei gyakorlatilag értelmetlenül történtek, hiszen az ország ma is bővében lehetne a pénznek, amit beruházásokra vagy az állam működésére fordíthatnánk anélkül, hogy külföldi hitelt kellene felvennie a kormánynak. Vagyis Magyarország nagyon gazdag ország volt, és lehetne ma is. De az elitjei kirabolták!
Christensen elmondta, hogy jelenleg 73 olyan állam, és önálló adójogi statussal rendelkező tartomány van a világon, amik nulla összegű, vagy azt közelítő adókulcsok, és teljes titoktartás mellett kínálnak beazonosíthatatlan, névtelen (jeligés, kódos) számlákat, cégeket, és alapítványokat a vagyonukat eltüntetni szándékozó külföldieknek.
Az efféle számlákon azonban nem azért tartják a pénzüket az ügyfelek, hogy azt kedvező feltételek mellett forgassák, hanem döntő mértékben azért, hogy végleg kivonják azt az országuk adóhatóságának látó,- és jogi hatásköréből. Sőt. Általában soha be sem teszik a lábukat az offshore bank, vagy cég államának területére, a számlákat interneten át, a cégeiket erre specializálódott ügynökök világszerte kiterjedt hálózatán keresztül igazgatják.
A civil szervezeteknek köszönhetően időről időre nyilvánosságra kerülő offshore számlatulajdonosi névsorokban azonban nem csak világ hírességek nevei, hanem a nemzetközi szervezett alvilág prominensei mellett, a középszerű magyar politikusok nevei is egyre gyakrabban bukkannak fel. Így volt ez nem rég a Fideszes Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára esetében is, aki 1,2 milliárd Forintot kitevő offshore számlával rendelkezik Belizen. (cikk itt) Ez arra mutat, hogy a magyar hatalmi – gazdasági elit tagjainak érdeklődése töretlen az offshore cégek és számlák iránt, amik segítségével kockázat mentesen kivonhatják magukat a közteherviselés alól.
De nem csak a Szabó ügy szálai vezetnek a kormány közelébe. Rogán Antal letelepedési kötvényeket áruló üzlete gyakorlatilag offshore cégeken keresztül cserkészte be az ügyfeleket, és a kormány jóváhagyásával offshore cégeken keresztül szedte be a letelepedési kötvényekért járó milliárdokat. Majd ezek utalták át az államnak a kötvények árát – a jutalékukat levonva persze. Így – annak ellenére hogy a kormányfő éles offshore ellenes retorikájáról is lett híres – a magyar kormány csak 2015-ben 50 milliárd Forintot adott az offshore lovagoknak – mindezzel az állam ugyan ennyit veszített a nagy betelepítési üzleten.
De a kormányfő veje, Tiborcz István is offshore cégekkel vette körbe magát midőn az OLAF által kifogásolt (és köztörvényes csalásnak minősített) Elios Rt-s közvilágítási „ügyeit” bonyolította. A cégek tulajdonosai nem ismertek, mint ahogy az sem, hogy mekkora összeget húztak az Európai Unió által fizetett sokmilliárdos támogatásból, amihez személyesen Orbán Viktor, és Lázár János segítette őket.
Ezek után nem váratlan az sem, hogy Orbán Viktor neve is felbukkan a MET-METI néven ismert Csányi Sándor nevével fémjelzett (feltehetően csalárd) gázbiznisz kapcsolati hálójában, amiben szintén offshore cégek is érdekeltek. De ezekről legalább tudjuk hogy a tulajdonosi hátterükben Vladimir Putinhoz közeli orosz üzletemberek állnak – Ilya Trubnikov és Megdet Rahimkulov.
Az efféle számlákon azonban nem azért tartják a pénzüket az ügyfelek, hogy azt kedvező feltételek mellett forgassák, hanem döntő mértékben azért, hogy végleg kivonják azt az országuk adóhatóságának látó,- és jogi hatásköréből. Sőt. Általában soha be sem teszik a lábukat az offshore bank, vagy cég államának területére, a számlákat interneten át, a cégeiket erre specializálódott ügynökök világszerte kiterjedt hálózatán keresztül igazgatják.
A civil szervezeteknek köszönhetően időről időre nyilvánosságra kerülő offshore számlatulajdonosi névsorokban azonban nem csak világ hírességek nevei, hanem a nemzetközi szervezett alvilág prominensei mellett, a középszerű magyar politikusok nevei is egyre gyakrabban bukkannak fel. Így volt ez nem rég a Fideszes Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára esetében is, aki 1,2 milliárd Forintot kitevő offshore számlával rendelkezik Belizen. (cikk itt) Ez arra mutat, hogy a magyar hatalmi – gazdasági elit tagjainak érdeklődése töretlen az offshore cégek és számlák iránt, amik segítségével kockázat mentesen kivonhatják magukat a közteherviselés alól.
De nem csak a Szabó ügy szálai vezetnek a kormány közelébe. Rogán Antal letelepedési kötvényeket áruló üzlete gyakorlatilag offshore cégeken keresztül cserkészte be az ügyfeleket, és a kormány jóváhagyásával offshore cégeken keresztül szedte be a letelepedési kötvényekért járó milliárdokat. Majd ezek utalták át az államnak a kötvények árát – a jutalékukat levonva persze. Így – annak ellenére hogy a kormányfő éles offshore ellenes retorikájáról is lett híres – a magyar kormány csak 2015-ben 50 milliárd Forintot adott az offshore lovagoknak – mindezzel az állam ugyan ennyit veszített a nagy betelepítési üzleten.
De a kormányfő veje, Tiborcz István is offshore cégekkel vette körbe magát midőn az OLAF által kifogásolt (és köztörvényes csalásnak minősített) Elios Rt-s közvilágítási „ügyeit” bonyolította. A cégek tulajdonosai nem ismertek, mint ahogy az sem, hogy mekkora összeget húztak az Európai Unió által fizetett sokmilliárdos támogatásból, amihez személyesen Orbán Viktor, és Lázár János segítette őket.
Ezek után nem váratlan az sem, hogy Orbán Viktor neve is felbukkan a MET-METI néven ismert Csányi Sándor nevével fémjelzett (feltehetően csalárd) gázbiznisz kapcsolati hálójában, amiben szintén offshore cégek is érdekeltek. De ezekről legalább tudjuk hogy a tulajdonosi hátterükben Vladimir Putinhoz közeli orosz üzletemberek állnak – Ilya Trubnikov és Megdet Rahimkulov.
Mindent összevetve túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kezdeti nagy lopások után az ország fosztogatása csak annyival hagyott alább, mint amennyire a megszerezhető források csökkentek. A politikai – gazdasági elit egymással összefonódva, gyakorlatilag háborítatlanul vonja ki a megszerezhető profitot az országból, immár 28 éve. Talán azért mert tudják, hogy ennek elébb utóbb vége lesz, mert örökké nem tarthat a szerencséjük.. No, és a jó ügyvédeiktől azt is tudhatják, hogy a lopott dolognak soha nem szerezhetik meg a tulajdonjogát – az akár száz év múlva is visszajár a jogos tulajdonosnak. Offshoreból is!