Éljen augusztus 20. az Alkotmány ünnepe!

Kevesen tudják, hogy a II. világháború nem egyszerre, egy napon fejeződött be az országban, és azt még kevesebben, hogy azt követően NEM Sztálinista diktatúra uralta az országot, hanem az 1944-45 évi (alkotmányozó) Nemzetgyűlés, és az általa kinevezett Kisgazda kormányok irányították az élet folyását..

Ahogy a szovjet csapatok kergették maguk előtt az országban a németeket, meg a velük szövetséges nyilasokat, és a hadsereg Horthyhoz hű, szétvert, menekülő töredékeit, úgy alakultak meg a felszabadult városok és falvak polgári közigazgatási szervei, működésbe léptek a polgármesteri hivatalok, és óriási erőfeszítéseket téve, hozzá láttak a békés polgári élet újraindításához, a közellátás megszervezéséhez, ahol pedig lehetett, ott a termelő munka újraindításához is.

1944 december 21.-én (majd nem kettő hónappal Kelet-Magyarország felszabadulása után) megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága a debreceni Református Kollégiumban, ami felhívást intézett a néphez, hogy a pártok, érdekvédelmi szervezetek, és mindenféle egyesületek, válasszanak képviselőt, és delegálják azt a Nemzetgyűlésbe.
A liberálisoknak a mai napig tüske a szívében, hogy ebbe a grémiumba a helyben – városok lakónegyedeiben, falvakban – összehívott népgyűlések összesen csak kettő fő liberálist választottak be, mivel a liberálisok – mint polgárok – támogatták Horthyt, sőt a németeket is, és pénzt húztak abból a piszkos intervenciós háborúból, ami miatt oly sok magyar család gyászolta szeretteit akkoriban.

Az összehívott népgyűlések legnagyobb számban Kisgazdapárti, és Szociáldemokrata párti, valamint szakszervezeti delegáltakat választottak, de ott volt a Nemzetgyűlésben a Király Párt,- rendes főnemesekkel delegálva- a Nép Párt, a Demokrata Párt, és a Kommunista párt is – utóbbi alig több mint 10%-al képviselve. A választásokat elébb a Tiszán-túlon, aztán a megszálló németek kivonulásával megegyező ütemben, nyugat felé haladva, területenként tartották.  Így a Nemzetgyűlés a végleges, határozóképes formáját 1945 májusára érte el.

1944 december 22-én megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány is Debrecenben, ami a közigazgatás újraszervezése és újraindítása mellett tárgyalófélként lépett fel a szovjet hadsereggel szemben. A kormányfő Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla vezérezredes volt.

Ebben az időben tehát se a kormányt, se a Nemzetgyűlést, se a közigazgatási hivatalokat nem lehetett azzal vádolni, hogy kommunisták, – Sztálinisták lettek volna.

A Nemzetgyűlés – más fontos határozatok mellett – megállapodott egy új típusú, polgári (Köztársasági) Alkotmány megalkotásában és kikiáltásában – és ennek szellemében hozott további határozatokat. Az elfogadott Alkotmány szövegének pontos kidolgozásával Ries István szociáldemokrata jogtudóst bízták meg aki a Miklós Béla kormányban is, majd az azt váltó, a Nemzetgyűlés által kinevezett Tildy Zoltán (FKGP) majd a Nagy Ferenc (FKGP) kormányban is igazságügyi miniszter volt. (és ezt a tisztet viselte 1950.-ig). Vagyis a Magyar Köztársaság Alkotmánya legkésőbb 1945 szeptemberében a Nemzetgyűlés által meghozottan létezett, (ill. létrejött)  és joghatályosnak kell tekinteni.

Az időközben lezajlott Rákosi féle hatalomátvétel miatt, a Sztálinista diktatúra eszközévé vált parlament, az Alkotmány Riesék által kidolgozott szövegét egy olyan önhatalmúan beépített kiegészítéssel együtt fogadta el 1949-ben, (1949. évi. XX. tv.) ami az államhatalom kizárólagos birtoklására jogosította fel az MDP-t majd az MSZMP-t. Ez a szavazás azonban csupán csak egy formalitás, az Alkotmánynak az írott jogrendbe való bevezetése volt –  így nem nyert (nem nyerhetett)  joghatályt a változtatás. Ennek köszönhetően a parlament ezt az utalást 1989-ben – sima többségi szavazással a szövegtörzsből kitörölte, úgy mint az eredeti szöveggel nem egyező részt. Az Alkotmány eredeti formája – és a jogrend – ezzel helyreállt.(itt olvashatod)

Ries a jogtudós előrelátása miatt, ebből a törvényből azonban nem lehetett azt a szabályt sem levezetni, hogy csak a hatalom birtokosai – vagy az állam – alakíthatnak pártokat, így 1988-ban több ellenzéki párt is megalakulhatott az Alkotmány szerint, anélkül, hogy az a törvényt vagy a jogrendet zavarta volna.

(Ez a tény önmagában is bizonyíték arra, hogy az Alkotmány nem a Rákosi diktatúra alaptörvénye) 

A mai napot 1950 óta minden évben az Alkotmány ünnepeként ünnepeljük, ma már úgy mint apáink és nagyapáink egymással, és az új polgári állammal kötött szerződését, ami értékrendjükön túl abbéli kinyilatkoztatásukat is tartalmazza, hogy mi – a leszármazottaik – szabad, minden polgára számára egyenlő esélyeket, lét és jogbiztonságot nyújtó szabad Köztársaságban éljünk. Így az Alkotmány nem pusztán egy joganyag, hanem az őseink által  ránk hagyott kötelező érvényű, a különféle politikai csoportok érdekei által megváltoztathatatlan testamentum is. 

A jelenlegi kormány 2011-ben tett egy kísérletet, hogy a Nemzetgyűlés hatáskörét a parlamenti többségének vindikálja, és az Alkotmányt eltörölje. Azonban minden ebbéli igyekezete ellenére, a Nemzetgyűlési határozatot az Alkotmányról nem tudta eltörölni, mert a Nemzetgyűlés jogkörét nem tudta a pártja által uralt parlamenthez vonni – így az Alkotmány ma is érvényes.
(Az Alkotmányos jogállam jelenleg szünetel Magyarországon, így a kormánynak nem kötelessége gondoskodni a társadalomról, és egyetlen polgáráról sem – habár erre adót szed.. Emiatt  ma töredezett, de létező a társadalmi ellenállás. )