Az 1980-as években, fiatal felnőttként sokat vitáztunk a barátaimmal azon, hogy az 56-os forradalmat gyakorlatilag leverő Kádár és holdudvara mennyiben tekinthető baloldalinak, és demokratának. Abban általános volt a konszenzus, hogy a rendszer antidemokratikus, pont olyan mint amilyen 56 októbere előtt volt – ideértve különösen az egypárt rendszert, és a képviselők „felülről” jelölését is – amit meghaladottnak, teljesen idejét múltnak gondoltunk. Biztosak voltunk abban, – különösen Andropov beiktatási beszédének ismeretében – hogy változásnak kell történnie, mert a Sztalinista társadalom és államfelfogás gyakorlatilag halott eszme, és a SU már nem tudja tovább támogatni a magyar vezetést ennek fenntartásában. A változást a szociáldemokrácia újraélesztésében, és a DISZ 1956 októberi követeléseinek végrehajtásában véltük megvalósulni, esetleg egy két jobboldali (konzervatív és liberális) párt színre lépésével – amik szereplése a pluralizmust testesítette volna meg.
Csak azt nem gondoltuk, – sőt semmi előjele nem volt – hogy a jobboldal pont az MSZMP csúcs káderei közül érkezik majd a táguló politikai térbe.
Ilyen meglepő figura volt Kövér László, aki munkás káder gyerekként került az egyetemre, az ELTE-re, és azt 1986-ban alig hogy elvégezte, máris az MSZMP KB által működtetett, meglehetősen titkos dolgokban működő Társadalomkutató Intézetének munkatársa lett.
De ezt megelőzően még 1984-ben társa volt orbánnak a Századvég című, soha senki által el nem olvasott tanulmány elkészítésében, amit Soros György finanszírozott 100 ezer Ft-al. (Akkoriban egy havi fizetés a legjobban fizetett munkavállalók körében 20 ezer Ft körül volt)
Majd ezt „sikernek” beállítva az öreg mecénásnál, és ezzel újabb támogatást szerezve, ezen a néven meglehetősen gyér érdeklődéssel övezett folyóiratot alapítottak, aminek Kövér az alapítója, és nyilván szerkesztője is lett. Akkoriban ez nem volt több mint ügyes trükk arra, hogy egyetemistaként némi pénzhez jussanak a lehető legkisebb -lehetőleg nulla- munkaráfordítás mellett. (Hiszen éjjel nappal tanulniuk kellett, ha diplomázni akartak!!)
Az MSZMP-nél azonban nem sok időt töltött a szocialista társadalom modelljének fejlesztésével a Gyurcsány Ferenchez hasonlóan szintén pápai illetőségű káder gyerek, mert 1987-től Soros György ösztöndíjasaként a közép-európai társadalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott, ami tartalmilag nagyjából a fából készült vaskarika tudományos tanulmányozásának megfelelő tevékenység volt. Közép Európában ugyan is mindenütt egypárt rendszer volt- ilyen mozgalmak nem léteztek sehol, a háború előtti mozgalmak történetét pedig rendes tudósok már minden országban – sőt nyugaton is – kimerítő alapossággal feldolgozták. Erre a tényre tekintettel Kövér valódi tudományos munkát nem végezhetett, amit az is alá támaszt, hogy nem is publikált a tárgyban soha, és sem szakirányú szakmai végzettséget, sem tudományos fokozatot sem szerzett soha..
A politikai tér sokak számára váratlan, de szerintünk akkor már szükségszerű tágulása Kövér baráti körét is elérte. 1988 elején – márciusban – határoztak úgy, hogy pártot alapítanak, és szerencsét próbálnak a politikában is, mivel a Soros által folyósított támogatások nem fedezték az életvitelüket.
Tény, hogy nem bíztak a pártalapítás sikerében, de ekkor már létezett a Legfelső Bíróság elnöki utasítása az egyesülési jog kereteinek alkalmazásáról, és ezért legnagyobb meglepetésükre a bíróságon bejegyezték a Fiatal Demokraták Szövetsége nevű, Fidesz rövidített nevű pártjukat.
A pártnak 38 főből – legfőképp kommunista káderek úri gyerekeiből – álló alapító tagja volt, s Kövér később az No.:0001-es számú tagkönyvet kapta kézhez a tagsága igazolására, ami nem valamiféle jelzés vagy kiváltság, csupán vakszerencse dolga volt.
Kövér – akár csak a társai, barátai – életútjában és hétköznapjaiban ekkor történt alapvető, sőt túlzás nélkül korszakváltónak nevezhető változás. Az eladdig a KISZ-ben, vagy az MSZMP-ben barátságosan elvtársozgató – és ott tagsággal rendelkező – csapatra szabályosan lecsapott az antikommunista meggyőződés, és vad, anti baloldali retorikával azonnali kampányba kezdtek, hogy meg,- és elismertessék magukat ország-világ előtt.
Az azóta – már 30 éve – tartó kampányban Kövér vezető szerepet vállalt, és mély meggyőződéssel harsog azóta is meglehetősen buta közhelyeket, valótlanságokat és pőre, falusi kocsmai színvonalú uszításokat a baloldal ellen.
Az ellen a baloldal ellen, aminek a felmenői is tagjai voltak, ráadásul egyikük taxisként, másikuk jól menő asztalos kisiparosként nyert üldöztetést az általa meggyűlölt rendszertől, ami olyan családi és anyagi hátteret biztosított számára, hogy tanulhatott, diplomázhatott.
Azért is felettébb furcsa ez, mert Kövér a megfelelő emberek meggyőzése nélkül, – hogy ő elkötelezett híve a magyar munkásmozgalomnak és az MSZMP-nek, – alig ha tehette volna be a lábát az MSZMP KB saját finanszírozásban működő Társadalomkutató Intézete ajtaján. Már pedig ha azokat meggyőzte, akkor nyilván az is volt!
De ha bebizonyítottan meggyőződéses kommunista – vagy szocialista – volt, akkor az 1988 -as törés az életében egy látványos pálfordulást mutat, amit ha egy vallási ideológiától elfordulva követ el, mindenki páriának, neofitának, kitagadottnak tekintette volna! S mivel az árulókat csak megfizetik, de morális és erkölcsi értelemben véve egészséges emberek azokat nem szeretik, különösen nem becsülik és tisztelik, Kövérnek ezután a pálfordulás után egyetlen politikai közösséghez sem lett volna esélye csatlakozni, különösen abban vezető pozícióra szert tenni. Ha nem a Fideszhez csatlakozik persze – ami már csak az ő csatlakozása miatt sem volt politikai közösségnek tekinthető már 1988-ban sem.
Az eltelt évek azt bizonyítják, hogy kövér jó lapra tett. A Fidesz azóta a politikai paletta jobb oldalán minden lehetséges irányt meglovagolt már – amíg a vezetők anyagi és hatalmi érdeke azt diktálta, hogy a párt az adott irányban, az azt követő társakkal haladjon. (Jelenleg épp a szélsőjobboldalon tanyáznak)
Kövér ez idő alatt a Fidesz csúcsvezetői közé vitorlázta be magát, s jelenleg épp a Fidesz és Orbán diktatórikus hatalmának megvalósításán ügyködik, a parlament ellenzéki hozzászólásokat alig viselő, – gyakran meg is torló – ház elnökeként. Sőt, talán ő legfontosabb élő tanúja annak, hogy orbán és szűkebb köre miként határozták el hogy Magyarországot megszüntetik jogállamnak lenni, és napjainkra a saját magán államokká alakítják át. (erről ITT olvashattál)
A rossz nyelvek szerint ez idő alatt csak egyszer borotválkozott tükörben, amikor a bajuszát levágta. Ezt a tükörbe nézést valamiért még egyszer nem kísérelte meg – ezt bizonyítja, hogy a bajusz vissza nőtt. Hiába, az ember az orra alatt kényes, és zavarja a saját kénes szájszaga is…..
