Mondhatnám hogy rossz emberek vagytok. De ez nem volna igaz. Vagy mondhatnám azt is hogy ostobák vagytok, de ez se lenne megalapozott, akár én magam is beperelném érte magam, és meg is nyerném a pert. Mert nagyon is okosak vagytok! Kígyónál is ravaszabbak, és sokkal ravaszabbak, mint eddig a történelemben bármelyik aljas gonosztevő volt.
De azt azért meg kell adni: ez az „okosság” csak a kültelki stricik és más emberalatti létformák okossága. Akik drága öltönyben és nyakkendőben, drága bőrcipőkben járva is gaccsolnak, akik soha nem olvastak sem Lemet se Lorenczet sem Szatmárit, Kalbról vagy Habermasról nem is beszélve, és a damaszt terítős asztalról is úgy zabálnak a mocskos mancsaikkal, mint ahogy a penészes-morzsás műanyagosról már meg szokták.
Felkapaszkodott, mocskos bitangok, erkölcstelen, országot és társadalmat fosztogató tolvaj csőcselék vagytok, akik milliók tudatlanságából és szenvedéséből építettek létrát maguknak ahhoz, hogy a társadalom hátára másszanak, és azzal cipeltessék zsírtól elgnómosodott testüket. Akkor is így van ez, ha találtok még néhány önkéntes talpnyalót, lelkes csicskásokat magatoknak, – kit pénzért, kit meg a félelmei vagy tudatlansága miatt – és ebből a csicskahadból valónak, és azok vezéreinek kiáltjátok ki magatokat.
Megaláztatok sok millió embert a létezésetekkel, a tetteitekkel, a szavaitokkal. A gazdagodásotokért sárba tiportatok ezer éves értékeket, nevetségessé tettétek a hazaszeretet, a kereszténységet, a morált és a becsületet, feldúltátok a családok békéjét, a szülők és gyermekek egymás iránti szeretetét. Mert azt hiszitek hogy mindent a talpaitok alá tudtok döngölni ha az érdekeitek azt kívánják meg.
A magyar társadalom legjava mindig is borzadva nézte az undorító gaztetteiteket, és azok következményeit, de legalul is fortyog már a népharag. Ezért bukni, veszni fogtok hamarosan, mert eltapos benneteket az istenadta nép szent dühe, és jogos bosszúja. Milliók akarnak már elégtételt venni rajtatok!
Egy napon ha arra ébredtek majd, hogy véres köd lepi be a reggelt, és a halál vagy az örökös rabság dörömböl az ajtótokon, hogy a „taknyotokon és véreteken” csúsztatva rángasson ki benneteket a tőlünk rabolt palotáitokból a számadásotok helyére, jusson majd eszetekbe: az én népemen rablók és senkik soha nem uralkodhattak, ha csak nem állt mögöttük ezer meg ezer idegen kard és szurony. Ezért ti sem uralkodhattok! Különösen azért, mert mögöttetek már senki sem áll, különösen szuronnyal nem, mert az egész művelt világ megvet benneteket! Értéktelenek, feláldozhatók vagytok mindenkinek.
Mert mocskos tolvajok, országot és társadalmat – a saját hazátokat – eláruló nemtelen gazemberek vagytok mind! Nem tiszteletre méltó hősök! Értéktelen paraziták!
Ceterum censeo: orbánnak és bandájának börtönben van a helye, nem a parlamentben!
A nép majd eldönti, hogy hol a helye. Demokrácia van. Vagy nincs?
Az áprilisi választási csalás után pofátlan módon a hatalomban maradt orbán és társaságának uralkodása nem demokrácia, hanem megszállás.
Az orbáni magánállamról a blogban többet is megtudhat.
Köszönöm hogy elolvasta.