Mi, a magyarok, az európai tudományos világ közbeszédében már több évtizeddel ezelőtt kivívtuk az „érdekes” jelzőt, amit a közhiedelemmel ellentétben nem a páratlan tehetségünk, vagy a kollektív eszességünk alapozott meg, hanem a sokakat bámulatba ejtő képességünk, ahogy képesek vagyunk szembehelyezkedni az egész világgal. Ez a szembehelyezkedés azonban nem a forradalmári lelkület tükre, sokkal inkább a cellába zárt mentális betegek kitörési kísérleteihez, és valóság magyarázataihoz hasonlítható.
Megfigyelted már, hogy a történelmi eseményeink évfordulói körül mindig vannak olyan előadások, amiken történészek mondják el néptanító jelleggel az esemény okait és lefolyását? És azt is hogy ezeken az előadásokon hogy kong a terem az ürességtől?? Na és azt is, hogy az előadás után mindig van egy ifjú titán, aki bár nem történész, és az eseményben személyes tapasztalattal sem rendelkezhet koránál fogva, azért máris pótelőadást tart a folyosón „Az nem is úgy vót!” címmel?
Ez azért van, mert Magyarországon mindig is a kocsmák és a fonók voltak a valódi oktatási központok, ahol a törzsivók, vagy a nagyszájú és nagyhangú kofaasszonyok tudásán és világnézetén átszűrve terjedt a közösség számára kötelezően követendő megítélés a valóvilágról.
Ez persze nem volna akkora baj, ha nem kocsmai bölcseleteken és városi legendeken alapulna az egyébként diplomákkal „jól kipapírozott” de meglehetősen alul művelt politikai osztály világnézete is, amit igyekeznek minden fórumon terjeszteni. Kiváló példa erre például Kósa Lajos október 23.-i beszéde, amiben azt állította hogy:
„1956 októbere azért volt kivételes, mert megvalósult a nemzeti egység, ha úgy tetszik, a nemzeti együttműködés rendszere.„
Ezzel szemben viszont az az igazság, hogy legalább négy különböző és egymással markánsan szemben álló tömb harcolt egymással: (1.) a diktatúra párti, majd ezt megtagadó kormányzat a sodródó Nagy Imrével, (2.) a diktatúra ellenes szocialisták, az egyetemi ifjúsággal és a Munkástanácsokkal, (3.) a nyilas-náci revizionista lázadók élükön Pongrátz és a Corvin köz, (4.) a diktatúra párti, oroszbarát Kádár és körei.
Aki ezt „egységnek”, vagy „nemzeti együttműködés”-nek nevezi, az vagy a fogalommal nincs tisztában, vagy a társadalmat butítja. Pénzért, hatalomért, szándékosan.
De van még bőven borzalmas példa arra, hogy a tudatlanság és műveletlenség hogy telepszik rá a tömegre. „Felső közvetítéssel”.
A közönség pedig – ami véletlen sem teszi be a lábát tudományos előadásokra, és olvasással sem rontja a szemét, – mától még sokáig hangoztatni fogja, hogy az októberi forradalom volt az orbáni NER mintája. Nem soká lesz aki könyvekben fog róla „tudományosan” értekezni, hogy véletlenül se sikerüljön soha lemosnunk magunkról az „érdekes” jelzőt, hogy a magyar társadalom ketrecbe zárt bolondnak tűnjön a külső szemlélő előtt.
A közönség pedig – ami véletlen sem teszi be a lábát tudományos előadásokra, és olvasással sem rontja a szemét, – mától még sokáig hangoztatni fogja, hogy az októberi forradalom volt az orbáni NER mintája. Nem soká lesz aki könyvekben fog róla „tudományosan” értekezni, hogy véletlenül se sikerüljön soha lemosnunk magunkról az „érdekes” jelzőt, hogy a magyar társadalom ketrecbe zárt bolondnak tűnjön a külső szemlélő előtt.