A magyarországi, 1990. évi rendszerváltás óta eltelt majdnem 30 év. Minden olyan gyorsan történt, hogy sokan csak évekkel később eszméltek rá, hogy már nem abban az országban élnek, mint amiben az 50-es 60-as években megszülettek. De a legtöbb embernek 20 év kellett hozzá hogy felismerje: valami nagyon targikus dolog történt.
Az azóta eltelt időben sokan, és sokféle magyarázatot adtak az eseményekre – de a legtöbb magyarázat már a publikációja pillanatában érvénytelenné vált. Talán azért, mert minden magyarázat szerzője valamiért elsődlegesen a magyar „rendszerváltók” cselekedeteit óhajtotta kidomborítani, akik minden történetíró ábrázolási szándékával szemben, valójában csak egyszerű emberek voltak, akik azon túl, hogy a közmédiában emberi arcot adtak a folyamatnak, de valójában nem sok ráhatással voltak a történésekre. Egyszerűen azért nem, mert a „rendszerváltást” már azelőtt elhatározták valakik, hogy ők bármiféle közéleti szerepvállaláson kezdtek volna gondolkodni. Vagyis a rendszerváltóknak kikiáltott személyek még mit sem sejtve élték a békés hétköznapi emberek életét, amikor a rendszerváltás végleg eldöntetett, sőt már teljes sebességgel zajlott.
Ma már tudjuk, hogy az idősebb generáció emlékeiben élő, a média által közvetített nagy tárgyalás az ellenzék és a még regnáló pártállam között, valójában csak a korábban kitalált és letárgyalt végkifejlete volt az évekkel azelőtt Andropov, és az SZKP KB által megindított folyamatnak, amit akkor már a világon senki nem állíthatott meg.
De lássuk csak hogy is volt.
1982 november 18-án népes magyar delegáció érkezett Moszkvába, az SZKP új főtitkárának ünnepélyes beiktatási ülésére. Kádár János mellett az MSZMP KB és a kormány is képviseltette magát, mert mindenki tudta, hogy az új főtitkár hivatalba lépése után új szelek fognak fújni mind a KGST, mind a Varsói Szerződés háza táján.
Jurij Vlagyimirovics Andropov – aki a néhány napja elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyevet váltotta a főtitkári poszton – a beiktatási beszédét rövid udvariaskodó bevezetéssel kezdte, de azután drámai bejelentést tett:
„A Szovjetunió nem képes többé sem gazdasági, sem katonai alternatívát nyújtani a testvéri szocialista országoknak.”
Erre a kijelentésre valójában senki sem számított a delegációban, de ami ezután következett az minden várakozást és képzeletet felülmúlt:
„A Szovjetunió minden Európában állomásozó haderejét a határain belülre vonja vissza. A csapatkivonásokat azonnal megkezdjük, és 1991 augusztusáig be is fejezzük”.
A teremben döbbent csend uralkodott, hiszen Juríj Andropov a XX, század történelmének egyik legjelentősebb – de még ma is titkolt, elhallgatott(!!) – világhatalmi döntéséről tett bejelentést: a szovjet világhatalom saját elhatározásából összehúzza magát, és magára hagyja a szövetségeseit!
Az Andropovi bejelentés hátteréről sokan sokfélét írtak már, – vagyis sokféle képpen magyarázzák, – de szerintem azok járnak közel az igazsághoz, akik szerint a rendszer nem adott lehetőséget a szovjethatalom fennállása alatt felhalmozódott magánpénzek befektetésére, ami igen súlyos belpolitikai feszültséget okozott az országban. Úgy, és olyan körülmények miatt, mint ahogy azt Trockíj még a 30-as években megjósolta. (Ti: a proletár állam adminisztrációjának vezetői előbb pofátlanul meggazdagodnak, majd nagypolgári allűröket vesznek fel, és fellázadnak, a pénzük vagy vagyonuk után „járó” közhatalmat, vagy nemesi rangot követelnek maguknak.)
A későbbi események azt igazolják, hogy ebben a feszültségben nem csak az SZKP KB tagjai, hanem a párt alsóbb szintű vezetőinek sokasága is érintve voltak. Vagyis súlyosan téveszmés az a gondolat, hogy a szovjet gazdaság „kimerült” volna, inkább arról volt szó, hogy a sértett – és egyre gazdagodó – adminisztráció sikerrel szabotálta az állam működését, ami miatt a felső vezetés kénytelen volt – a lakossága, és a belső társadalmi béke védelmében – erre a szövetségeseket érintő „megszorításra”. A kétkedők figyelmét felhívnám, hogy Oroszország egyetlen pillanatra sem vesztette el azóta sem a világhatalmi pozícióját, ami megfelelően nagy gazdasági háttér nélkül nem volna lehetséges.
Nos, a magyar pártállami delegáció tanácstalanul és meglehetősen idegesen tért vissza Budapestre. Első lépésben Andropov beiktatási beszédét lefordították, kinyomtatták, és „Szigorúan titkos” megjelöléssel szétküldték az országban a párt és a közigazgatás vezetőinek. (Akkoriban én is egy ilyen „T” anyagban szereztem tudomást a történtekről- teljesen illegális körülmények között, de ez egy másik történet.)
Kezdetét vette a Nagy Közös Gondolkodás, amit én azóta is csak közös okoskodásnak hívok, hiszen a pártvezetők között senki ember fiának nem voltak tapasztalatai a nyugati kapitalista valóságról, legfőképp arról nem, hogy az hogyan van jelen a munkavállalók hétköznapjaiban. Az idősebbek emlékeztek a Horthy kor beteges és ostoba rabló kapitalista világára, de annak semmi köze nem volt a már akkor kialakult európai szociális modellhez. A gondolkodást ráadásul csak zavarta, hogy pont akkor bukkantak fel a kapitalizmust megmagyarázó ifjú titánok, akiket itthon kevesen értettek, nyugaton meg kiröhögték őket, de ez nem volt akadálya annak, hogy a közös okoskodás központi figuráivá váljanak. Lassan de biztosan kezdett körvonalazódni egy eladdig elképzelhetetlen nemzeti elmezavar.
A pártállam vezetői nagyjából egy év brainstormingolás alatt rájöttek, hogy a SU esetleges összeomlása az energiahordozók forrásának megszűnését is jelentheti, ami miatt súlyos veszélybe kerülhet a magyar gazdaság, és a lakosság. Ezt a felismerés fokozta az amiatt érzett aggodalmakat is, hogy a szolgálatok akkoriban „fokozott reakciós, ellenforradalmi erők mozgolódásáról” számoltak be a felső vezetésnek, aminek hitelessége azóta – a tények ismeretében – megdőlt. (A szolgálatok már csak ilyenek, – bárkit is szolgáljanak.) Viszont sok öreg pártvezető máris fehérterrort és akasztásokat vizionált arra az esetre, ha valami ellátási zavar keletkezne az országban. Vagyis egyre rosszabb lett a hangulat az MSZMP-ben, az aggodalom hívatlan vendégként már ott volt minden pártgyűlésen.
A rossz hangulat, és az aggodalom arra sarkallta a magyar vezetést, hogy tárgyalásokba kezdjenek az Európai Unióval, ami akkor már a térségünk meghatározó gazdasági és politikai centruma volt. Ezek a tárgyalások kezdetben nagyon titkosak, és puhatolózó jellegűek voltak, és kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy életben tartsák Magyarország addig kialakult diplomáciai és gazdasági kapcsolatait a nyugati országokkal abban az esetben is, ha a leépülőnek látszó SU agresszívabb lépésre szánná el magát. (A magyar vezetés nem ismerhette a SU-nak a narratívája átalakulásához vezető belső viszonyait, ezért nem tudhatta, hogy annak esze ágában sincs semmiféle gazdasági vagy katonai agressziót elkövetni az EU ellen.)
Mindeközben folytak a SU csapatkivonásai minden európai országból, ami még bizonytalanabbá tette a magyar felső vezetőket. A zavarodottságukat fokozta, hogy idő közben SU javaslatra a KGST – a szocialista országok saját gazdasági közössége – USD elszámolásra állt át az országok egymás közti kereskedelmében, ami a kapitalizmus hideg leheletét fújta be a magyar gazdaságba is. Ráadásul erre hivatkozva sokkal magasabb (de a világpiacon általános) minőségi elvárásokat támasztottak a magyar termékekkel szemben, amit mind a magyar termelők és gyártók, mind az MSZMP KB is nehezen vettek tudomásul. De ez a kis nüansz valójában nem korlátozta, hanem fejlesztette az ipart és a mezőgazdaságot.
Európai léptékű mezőgazdasági nagyhatalom volt az ország, ami a maihoz képest irdatlan mennyiségben exportált élelmiszert és félkész terméket a világ minden égtája felé. A szövetséges országokkal szembeni dollár elszámolás ezen az állapoton egy cseppet sem rontott, sőt megjelentek a nyugati vállalatok Magyarországon, akik szívesen kooperáltak a magyar – ma már fejletlennek, és korszerűtlennek hazudott – cégekkel. A Junkerstől a Steyeren, és a Ziman át egész a John Deere-ig számos világcég alakított vegyes vállalatot magyar partnerekkel. Minden stabilnak látszott, dőlt a dollár, de a felső vezetés aggodalmai ettől nem szűntek meg.
Mindeközben a SU-ba szállított áruk ellenértéke egyre nagyobb késésekkel kezdett megérkezni a magyar számlákra, mivel a csapatkivonások rendkívüli költségeket terheltek a SU gazdaságára. Jelentős létesítményeket kellett építeniük a visszahívott haderő elhelyezésére, a hozzá kapcsolódó infrastrukturális, kommunális, és kiszolgáló egységeket is ideértve, ami egy egyfajta új fegyverkezési verseny költségeivel vetekedett, és igen súlyosan terhelte a SU gazdaságot. Ez az állapot a teljes összeomlás apokaliptikus képét vetítette előre a magyar vezetés gondolataiban, ami végül is a szocialista táborból való „kiugrás” elhatározásához vezetett. Természetesen szigorúan a szocializmus építése közben elért eredmények, – különösen egyre inkább a nagy világcégekkel való kooperációk sorára alapuló gazdaság – és a lakosság érdekei védelmének nevében. (A személyi érdekeket is érdekes volna itt vizsgálni, de a végkifejlet szempontjából irreleváns.)
A kiugrást elhatározó MSZMP KB szupertitkos ülésekről nem maradtak fenn iratok. Egyes résztvevők utalásaiból, és egy később létrejött nemzetközi szerződésből tudjuk hogy voltak ilyenek, hiszen egy szerteágazó kérdéskört kellett a vezetésnek tisztázni. Az viszont tény, hogy 1985-ben az európai uniós országok jogi és gazdasági szakértőinek hadai lepték el Budapestet – tanácsadói minőségben. Az ő munkájuk alapozta meg azt a tudományos véleményt, hogy a magyar, és az EU gazdasági rendszer nagymértékben azonos, csak a magyarban a tőkéseket az állam képviseli.
Az ország gazdasági szerkezetének átvilágítása után a bankszektor kibővítése, a magán tőke szabadon engedése, az állami tulajdon szűkítése lett a legfőbb EU kívánalom a csatlakozáshoz szükséges átalakítással kapcsolatban. (Tehát nem az állami vagyon végletes és végleges eltüntetése, vagyis ami ennek az elvárásnak a nevében később következett, az a magyar új elit saját, és kifejezetten önkényes döntése volt.)
A jogrendszer vizsgálati eredménye sem sok kívánnivalót hagyott maga után, mivel azt szocdem és nem sztalinista jogtudósok alakították ki még a 40-es években. Megállapítást nyert, hogy többek között pl. a halálbüntetés eltörlése, és az Alkotmányba illegálisan bevitt egypárt rendszer kiiktatása után a szakértők szerint a jogrendszer kompatibilissé válhatott a nyugatival.
A szociális rendszer külső szemlélőnek is feltűnő különbözősége pedig főképp abban állt, hogy a magyarban – a teljes foglalkoztatás rémesen ostoba, és pazarló ideájának alkalmazása miatt – nem létezett olyan fejlett segélyezési rendszer mint a nyugatiban, mert senkinek nem nyújtott az állam létbiztonságot ha az valamiért nem dolgozott – s ez az originális kapitalista barát körülmény még szimpatikussá is tette a szocialista rendszert az országot már saját maguknak kiszemelő liberálisok szemében. (A liberális narratívákban nincs szociális rendszer, illetve az kimerül a koldusoknak időnként osztott alamizsna képében) Ezen persze nem akartak a szakértők változtatásokat, sőt később a saját hazájukban is megpróbálkoztak a segélyrendszer eltörlésével, de ebbe súlyos politikai véráldozatokkal mindahányan belebuktak.
Mindent összevetve a szakértők arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy sokkal több volt az azonosság Magyarország és az EU gazdasági és társadalmi kultúrája között, mint hogy azt kisebb átalakításokkal ne lehetett volna azonossá tenni. Az ország gyakorlatilag egy lépésnyire állt az EU modern kapitalista narratívájától, a szociális államrendszertől.
Magyarország mivel a szakértői jelentések alapján „zöld utat” kapott az EU csatlakozásra, lelkesen vállalta a szükséges módosítások elvégzését, és az akkor még szövetséges SU sem támasztott ezek elé akadályokat – következetesen tartotta magát a korábbi, Andropovi kijelentéshez, hogy minden szövetséges úgy boldoguljon ahogy tud.
Ennek tudható be, hogy az Európai Unió 1986-ban Luxemburgban kötött szerződése (Luxemburgi Szerződés) már arra irányult, hogy „egyetlen közös piaccá tegyék az egész európai kontinenst”. Tekintve hogy ez akár nyilt hadüzenetként is felfogható lett volna az akkor még keleti blokk országainak, – hiszen a bekebelezésükről volt szó!! – bizonyos hogy az EU diplomatái ezt annak tudatában jelentették ki, és foglalták publikus írásba, majd írták alá, hogy erre mind a SU, mind az európai szocialista országok vezetése beleegyezően nyilatkozott.
A szocialista vezetők beleegyezése azért is felettébb fontos volt ehhez a szerződéshez, mert a „piac” maga, a modern kapitalizmus lényegi definíciója. Az akkori EU pedig csak egy magasan szervezett „piac”, a kontinens kapitalista közösségének gazdasági – és nem a lakossága!- érdekközössége volt. (És még ma is az.) Vagyis a Luxemburgi Szerződéssel deklaráltan az EU nagytőkés közössége óhajtotta a „magáévá tenni” az egész kontinenst, amely törekvésük az imperializmus nyilt felvállalása volt, ami ellen pedig a szocialista országoknak „illett volna” küzdeni, hiszen akkor már 4 évtizede minden ilyen törekvést elítéltek, és igyekeztek gazdasági és katonai erővel is megakadályozni azokat.
A Luxemburgi Szerződést azonban senki nem ítélte el, a keleti médiák mélyen hallgattak, ami a kollaboráns magatartás egyik megnyilvánulásaként is felfogható így utólag…… (Érdekes: Ceausescu, és Honecker következetesen ellenezte ezt az EU térhódítási programot, ez lehet az oka annak, hogy a szocialista országok vezetői közül máig nekik a legrosszabb a hírük a liberális médiában. Valamiért senki nem kételkedik abban ma sem, hogy ezek csak egyszemélyi döntéseik voltak. Tényleg?)
Ám a ma is kommunistának titulált MSZMP KB-t láthatóan nem zavarta, hogy a lakosságukat egy kapitalista érdekközösség markába vetik, és gőzerővel kezdték meg a jogi, gazdasági, és politikai átalakítást az EU-hoz való csatlakozás jegyében, ami valójában 1985-ben már eldöntött tény volt. (Az okok boncolgatása lehet hogy olvasmányos, és érdekes lehetne, de a következmények szempontjából itt is irreleváns)
A Luxemburgi Szerződés publikálásától fogva az országban felgyorsult a nagy átalakítás, annak a bizonyos hiányzó egy lépésnek a megtételéhez, de még senki sem tudta hogy a lépés végén milyen talajra érkezünk.
A lakosság ebből a nagy átalakításból leginkább az általános személyi jövedelemadó (Szja) bevezetését vette észre, ami – akkor még – semmilyen jelentős változást nem eredményezett a mindennapokban, mert semmiféle életszínvonal romlást nem okozott. Az addig kisiparosként működő kisvállalkozók az 1988-ban hozott törvény alapján cégeket alakíthattak, és ugyan ezen törvény alapján a vállalatok jogi statuszát az állam el kezdte Kft, illetve Rt. jogi formába foglalni. Akkor még alig pár ember tudta az országban, hogy az évtizedek alatt az apáink, nagyapáink által összerakott, osztatlan közös tulajdonban álló nemzeti vagyon elkótyavetyélése ezzel a törvénnyel vette kezdetét.
Az ország politikai átalakítása azonban a gazdasági átalakulásnál is sokkal nehezebb feladatnak bizonyult. Adva volt egy egypárt rendszer, amiben minden közélet iránt érdeklődő ember úgy vett részt, mint az MSZMP, a KISZ, vagy a HNF tagja, és mind elkötelezett híve volt a munkáshatalomnak. A többiek egy depolitizált, politikailag apatikus állapotban lévő immobilis tömegben csoportosultak, ami a nyugati fogyasztói társadalom konzum rétegének megfelelője volt. (És ma is az) Vagyis csak két társadalmi erő létezett: egyrészről a baloldal, és másrészről a nihilisták, akiket a legjobb szándékkal sem lehet semmilyen létező politikai oldalhoz sorolni. Emiatt a „felhozatal” miatt az alapvetően ateista, kommunista, és szocialista, II, és III. vonalas káderekből kellett illetve „lehetett” a „tiszta erkölcsű keresztény jobboldali” és „liberális” ellenzéki államférfiakat kreálni.
Itt és ekkor léptek akcióba a nyugati tanácsadók, akik az emberanyag teljes alkalmatlansága miatt a legjobb szándékuk ellenére is a történelem egyik legszánalmasabb politikai színjátékát koreografálták meg, amit ma „rendszerváltás” néven illik nevezni. Mentségükre legyen mondva, hogy az átmenet során csak a társadalmi békét akarták megőrizni, mert azt gondolták hogy a magyarok harcos nép. (Nem azok, ahogy az azelőtt, és azóta történtek bebizonyították.)
A kommunikációjukban a „békés átmenet” kifejezésre komponáltan szivárogtak a médiába az információk. Olyan kifejezéseket használtak hogy „szétforgácsolt ellenzék” – mintha az jelentős létszámú lenne,- vagy az „MSZMP bomlasztó szándéka” – mintha a többpártrendszert, az EU csatlakozás alapkövét a saját terveivel szemben az meg akarta volna akadályozni. Ez egyfajta létező politikai harc képzetét keltette az emberekben, és az apolitikusok közül is többen érdeklődni kezdtek az események iránt. Végül 1989 márciusában megalakították az Ellenzéki Kerekasztalt (aminek kistestvérei ott voltak minden megyei városban). Ez a szervezet egyfajta ellenzéki parlamentként működött, valójában az újsütetű jobboldali politikai szereplőknek biztosított közszereplési lehetőséget, – tekintettel a közelgő választásokra. Valamint egy olyan szervezeti keretet biztosított, amiben a kis pártok egyesített erőikkel az MSZMP táborának nyomába léphetnek, hogy esélyesként vehessenek részt a következő évi választásokon.
A megyei kerekasztalok fennmaradt írásai arról tanúskodnak, hogy a szereplők gyakorlatilag a baloldali világképből nyerték világnézetüket, elképzeléseik olykor sokkal „kommunistábbak” voltak mint azok, akiket el szerettek volna űzni a hatalomból. Ha nem a szociáldemokrácia korábbi elveit hangoztatták valamely témával kapcsolatban, akkor a sztalini szigort idéző fasisztoid ostobaságokat vágtak egymás fejéhez. Ez mély aggodalommal töltötte el a politikai fordulat szervezőit, mert az új közszereplők hitele látszott megdőlni, akik viszont ebből semmit nem érzékeltek, csak elégedetten fürödtek a villogó vakuk fényében. Lépni kellett.
Az akkor rögtönzött országos paródiában kulcsszerepet kapott a meg nem értett – ezért nem az elvárásaiknak megfelelő életszínvonalon élő – kommunista költők és írók által alapított MDF, és a fiatalabbakból álló, a „máshova alkalmatlan”-ság keretei és viszonyai között éldegélő nárcisztikus értelmiség által gründolt SZDSZ is, ami utóbbi a világon egyedülálló liberális ideológiát is alkotott egyedi céljainak magyarázatára és igazolására.
A szereposztásban fontos szerepet kapott még a történelmi múlttal rendelkező Kisgazdapárt és a szociáldemokraták, valamint az MSZMP-ből kiugrott gyárigazgatók és felső vezetők közössége MSZP néven. Statiszta szerepben megjelent a FIDESZ és a KDNP, akik csekély számú tagságuk és szimpatizánsuk miatt a nagy átalakulásban csak a „lehulló pénzek villámgyors felmarkolásában” és zsebre vágásában voltak érdekeltek. (Miből lesz a cserebogár?)
A nagy politikai műsor tulajdonképpen csak annyiból állott, hogy a szereplők csúcs, és kevésbé csúcsembereit – mint fontos és tudós embereket – naponta megszólaltatta valamiért az országos média. Ezek a szereplők az interjúkban szorgalmasan, hűtlen szeretők módjára szidalmazták az MSZMP-t, ami akkor még teljes valójában megtestesítette a közéleti múltjukat, szellemi forrásaikat, és az őket kinevelő politikai anyaotthont.
Mindegy volt, hogy a médiában ki beszél, és az is hogy mit mond, (igaz, vagy nem az, amit állít) csak az volt a lényeg, hogy „jókat mondjon” – amire vevő volt a konzum közösség is. Meg is tettek mindent a szereplők annak érdekében, hogy a forgatókönyvnek megfelelően apokaliptikus képet fessenek a lakosságnak a jelenről, ami egyre többször – skizofrén módon – az akkori jelen sima tagadásaként jelent meg a mondókáikban, mintha a társadalom közös eredményei soha nem is léteztek volna.
S hogy a lakosság ne érezzen ezen valamiféle meglepetést, a televízióban ezután főműsoridőben ontották rájuk az USA-t és a nyugati középosztály életformáját népszerűsítő filmeket. (A Broadway mögötti mellékutcák mély nyomorát persze következetesen kihagyták ezekből a filmekből) Valójában ezzel a politikai szemfényvesztéssel párhuzamosan egy kulturális intervenció is zajlott, aminek kiváló környezetet biztosított a már 1978-tól létező belső gazdasági átalakítás, amelyben a média kénytelen volt a magasabb reklámbevételekért nagy nézettséget produkálni.
A közmédiában a kötelességből végzett politikai ismeretterjesztésben is felbukkant a módszeres dezinformáció, a nyugati létforma népszerűsítésére megjelentek az ismeretterjesztő műsorok is. Emlékezetes pl.. Chrudinák Alajos akkoriban híres politikai újságíró Margaret Thatcherről készített dokumentumfilmje. A film gyakorlatilag a politikusnő son-stop magasztalása volt, de következetesen nem kerültek bele olyan nüanszok, hogy nem csak hogy fekete majomnak nevezte Nelson Mandelát, de kiváló barátjának hívta Pinochetet, a XX. század egyik legvéresebb kezű diktátorát, és regnálása alatt olyan mélyre taszította Nagy Britannia gazdaságát, hogy a kommunista Brezsnyev segítsége nélkül bizonyos hogy évtizedekre börtönbe is juttatta volna a politikai és gazdasági „szaktudása”. Igaz volt ugyan a népszerűsítő megállapítás, hogy „Vas Lady”-nek becézték, de nem az emberi kiállása, hanem az egyéni ostobaságából eredő tárgyalóképtelensége, és szélsőséges természete, retorikája miatt.
De ezeket a magyar érdeklődők még sokáig nem tudhatták meg róla, csak azt, hogy „jó sokat keresnek” az egyre inkább áhított liberális kapitalizmusban az angol munkások.. (ami persze nem Thatcher, hanem a szakszervezetek és a Munkáspárt érdeme volt, sőt Thatcher a lemondásáig nagyon nehezményezte ezt, és adóztatta is a dolgozókat meglehetősen vadul, és nőhöz is méltatlan embertelenséggel.)
De az írott sajtó is kivette a részét a nagy globális átalakító hadműveletből, hiszen a napi sporteredmények mellett a napilapokból már azt is megtudhatta bárki, hogy előző nap az USA Arkansas államában egy ló beesett a folyóba, és a derék tűzoltók mentették ki onnan. Mintha mindez a szomszédban történt, és érdekfeszítő hír lett volna.
Végül 1988-ra minden alapműveltséggel rendelkező magyar ember tudni vélte, hogy a szocializmus csődbe ment, Kádár János pedig ellopta a szabadságot a magyar néptől, amire kizárólag egy liberális fordulat lehet a gyógyír, és csak a kapitalizmus az, ami megmentheti az országot és a társadalmat a végső pusztulástól. Francis Fukuyama bejelentése, hogy „a történelemnek vége”, (mert a kommunizmus megbukott) már senkit nem rázott meg, sőt a budapesti kávéházak értelmiségi köreiben közbeszéd tárgya lett a mester fejtegetése, hogy „A liberálisokon kívül más már nem játszik” (mert már nincsenek kommunisták akik „játszanak” a politikai térben)
Így vált kerekké, és általánossá a magyar társadalmat övező szellemi tér, egyetlen antikommunista, a világ minden bajáért a baloldalt hibáztató, múlt és jelen tagadó, arctalan, skizofréniás masszává. És ez az arctalanság volt az, ami általánosan elfogadottá és felfoghatóvá tette az átlag magyar számára a színjátékot, aminek egyszerű üzenetét szinte mindenki elhitte: hogy egyszer majd mindenki kőgazdag lesz, s hogy a néhai szegény proliból lett párttitkár jobboldali (első sorban liberális) keresztény nagypolgárnak – de az is lehet hogy Mátyás királynak- született…
De mint minden színielőadásnak ennek a műsornak is vége lett: a finaléban az MDF mint „igaz magyar”, és antikommunista gyökerű párt kormányalakításra kapott megbízást a választók talán negyedétől, amihez a kisgazdákat hívta segítségül azok történelmi múltja, és gyakorlati gazdasági tapasztalatai miatt.
Minden más szereplő beült a parlamentben az ellenzék soraiba, hogy a politikai tevékenység látszatát keltve buzgón szidalmazza az MSZP-t ami – csak úgy mint ők, de ez már akkor sem volt fontos – az MSZMP-ből jött, sőt ki is emelték, mint a parlament egyetlen „bukott baloldali” pártját.
Függöny le! Taps. A közönség átszellemülten tombolt: eljött a „szabaccság”, és a „demokrácijja”!
De mi is történt a függöny legördülése után? Arról már nem sokat és nem szívesen beszélnek, de főleg őszintén nem!
Az új magyar kormány első lépésben megfosztotta egy törvénnyel a szakszervezeteket a tagjaik által hosszú évtizedek alatt összehordott vagyonuktól. Az erkölcs, és a harsogva hirdetett magántulajdon szentsége ugyan tiltotta volna ezt a lépést, de a szakszervezetek – a munkásosztály – megbénítása stratégiai fontosságú volt a nagy csatlakozási projekt végrehajtásához. A tanácsadók jól tudták, hogy a szabad sztrájk jog meglehetősen anyagi természetű dolog, így az anyagi alapjait vették el az esetleges sztrájkoknak. Mai áron ezer milliárdos elorzott vagyonértékről beszélhetünk ezzel kapcsolatban!
Ugyan akkor sietve felszámolták a munkásőrséget is, ami attól függetlenül, hogy az MSZMP hozta létre, az egyetlen számottevő népi erő volt, ami az új elittől a köztulajdont, az Alkotmányt és a társadalmat képes lett volna megvédeni.
Ugyan ennek a lépésnek a keretében, a szocialista tömbbel való szakítás jegyében, a kormány felmondta az ország Varsói Szerződésben lévő tagságát, és ezt nyomatékosítandóan, a kormányfő Moszkvába utazott, hogy a SU csapatkivonását követelje. Ugyan is az akkori média állításai szerint rendkívül képezett, tájékozott, és felkészült „ originális nemzeti jobboldali” miniszterelnöknek (és munkatársainak) halvány fogalma sem volt arról, hogy az már 8 éve folyamatban van, és a teljes európai csapatkivonás hamarosan be is fejeződik! Nemzeti pofára esés volt ez az utazás, egy igazi geg, az új elit főszereplőinek megalázó önlejáratása saját előadásukban – de a függöny mögött ezt már csak a műszakiak látták, láthatták, mert a publikum már hazament, és dél-amerikai tv sorozatokkal kényeztette magát.
Második lépésben a kormány el kezdte felszámolni a gazdaságot – amihez az SZDSZ tercelt, azt mondván hogy az „állam rossz gazda”. Négy évtizedig persze, míg taníttatta őket, nem volt az, mert fizetőképes volt! De hirtelen – a megszerezhető állami vagyon csábító csillogása által – azzá lett! A rossz gazda felszámolása nevében megkezdett nagy operáció következményeképpen pár hónap múlva másfél millió ember maradt munka nélkül, miközben komplett, évtizedek alatt kiépített, jól működő termelő rendszerek omlottak össze – örökre. A bezárt gyárakat a felpörgetett Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) olcsón, főképp nyugati cégeknek adta el, akik ezzel jelentős piacot szereztek az országban. (Emlékeztető: „egyetlen közös piaccá teszik az egész európai kontinenst”) Nem mellékes, hogy a nagy szanálás pontos, végső menetrendjét még ebben az évben a washingtoni liberális internacionálén pontosították, aminek a végére Magyarországon a teljes gazdaság felett néhány újonnan betelepülő multinacionalis termelő-kereskedő centrumnak kellett rendelkeznie. Ezért gyakorlatilag az ország vagyonának kiárusítása felgyorsult még ebben az évben, a végeredmény a világ új rákfenéjének, a globalista (neoliberális, tőkésinternacionalista) gazdaságszemlélet meghonosodásában is döntő szerepet játszott, aminek folytatásáról azóta se mondott le egy kormány sem.
Ezt a nagy kiárusítást olyan „hatékonyan” végezte az ügynökség, hogy a bevételekhez gyakran milliárdokat kellett tennie a lakosságnak, hogy az ügynökség a saját működését finanszírozni tudja. (pl benzin költség villanyszámla, stb,) Ismerünk nyugati céget, ami az egymillió DM-es vételárat részletben fizette ki a magyar államnak, de még ki sem fizette az első részletet, máris kétmillió DM állami támogatásban részesült. És vannak még hasonló esetek, amiket sokkal nagyobb összegekben követtek el, de a részletek még 100 évig államtitok tárgyát képezik. Mert a köztulajdon eladásának részletei az új kormány szerint már nem tartoztak a demokráciában az eredeti tulajdonosokra!
Ennek a lépésnek a keretében szétverték a TSZ-eket is, aminek az eredeti célja nem a birtokviszonyok visszaállítása volt, hanem a nagygazdák megjelenésének elősegítése. Ez ellen csak a kisgazdák lázadtak, az ellenzék erőtlen, izzadságszagú tiltakozó nyilatkozatokat fogalmazott, az SZDSZ még jó tanácsokat is adott az érintett lakosság dühének lecsillapítására. Nem sokára szinte eltűntek a boltokból a magyar zöldségek, a nagy emberi munkaerő ráfordítását igénylő termékek, helyükre özönlött a nyugati árú. A mezőgazdaságot – az ország legfőbb gazdasági ágazatát – a kormányciklus végére az „egy traktoros gabonaföldek” jellemezték, a zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattenyésztés a II. világháború óta nem látott mélyrepülésbe kezdett.
Harmadik lépésben,1992-re, eltüntették az ország 720 milliárd USD (54 ezer milliárd HUF) valutatartalékát – a felelősök, és a módszer a mai napig nem lett feltárva. A jelenlegi államadósságunk több mint hatszorosa, és a valutatartalékunk hússzorosa az összeg, de nem hiányzik senkinek… Csak annyit tudhatunk – ezt is egy külföldi megfigyelőcsoport jelentése alapján – hogy a pénz offshore számlákon pihen a Kajmán szigeteken, néhány nemzetközi bűnöző kedvelt bankjában. Bár nem példa nélküli eset ez a történelemben, de az egymást váltó kormányok hallgatása és tétlensége ebben az ügyben, pár év múlva felkeltette a nemzetközi tudósvilág figyelmét is, és sommásan köztörvényes bűncselekménynek minősítették a történetet.
Még ugyan ebben az évben a munkásosztály jogainak végső eltörlésének előzeteseként Kónya Imre (MDF) – egy sima válóperes ügyvédből lett parlamenti képviselő, azóta is hivatkozott jobboldali „jogtudós” – „szakértői előterjesztésére” eltörölték a Munka Törvénykönyvét, és egy új, neoliberális borzadályt léptettek életbe helyette. A „baloldalinak” kinevezett MSZP erőtlenül, de kötelességtudóan tiltakozott ugyan, de minden más, elvben a lakosságot képviselő párt parlamenti katonája lelkendezve megszavazta a jogfosztásokat.
Megjelentek a külföldi tulajdonú bankok is, akik szívesen hiteleztek a munkabérből épp hogy megélni képes embereknek. Kialakult a „hitelből hitelbe” típusú háztartási gazdálkodás forma, ami a társadalmi békét ideig óráig képes volt még fenntartani, mert az emberek elérhettek olyan dolgokat is, amit a jellemzően alacsony bérükből másképp soha nem érhettek volna el. (Pl. lakhatás, jármű, háztartás gépesítése, vagy tengerparti nyaralás, stb)
Az ország teljes kifosztása és a lakosság eladósítása, koldussá, és alattvalóvá tétele ezzel az utolsó lépéssel gyakorlatilag befejeződött.
Ezt sokkal rövidebben úgy is összefoglalhatnánk, hogy az új kormány hatékony közreműködésével a magyar társadalom elvesztette a gazdaságát, és a nemzeti vagyonát. Nemzeti értékeinek utolsó megmaradt tételét, – az emberi munkaerőt mint állampolgári tulajdonok összességét – a betelepült multinacionális termelő-kereskedő központok tulajdonosi érdekeinek rendelték alá.
Vagyis: az MDF kormány végrehajtotta az MSZMP KB-nak az EU felé tett ígéretét: az országot a nagytőke tulajdonába – piacába – vezette át.
Csak hogy! Ha egy ország elveszti a gazdasága feletti önrendelkezést, ha azt teljes egészében idegen országok tőkéseinek tulajdonába kerül, akkor nem beszélhetünk az ország függetlenségéről, és a lakói szabadságáról sem. Vagyis Magyarország kétségen kívüli, hogy már az MDF kormány regnálása alatt egy impériummá változott, amitől a lakói meg rabokká váltak a saját hazájukban. Felháborító? Ugyan! A fejlett, erősebb civilizáció a történelem során százszámra gyarmatosította már a fejletlen, barbár civilizációkat. A jelen esetben persze nem a technológiai vagy kulturális elmaradottság, hanem a lakosság döntő többségének erkölcsi, morális és szellemi fejletlensége okozta a gyarmatosítás sikerét. Na és a lelkiismerettel, és megfelelő ismeretekkel nem rendelkező új politikai osztály kollaboráns viselkedése, ami szintén nem példa nélküli a történelemben – sajnos a magyar nép múltjában sem.
Az 1970-es években az új gazdasági mechanizmus politikai vitájában felmerült, hogy ha a magyar gazdaság eltávolodna a szovjet modelltől, akkor az Moszkva rosszallását válthatja ki. Ez pedig beláthatatlan következményeket vonna naga után, sőt még a szocialista vívmányok is komoly veszélybe kerülnének. Ezt azzal indokolták, hogy a gazdaságtudósok azt mondták, hogy „ha a SU leveszi a kezét Magyarországról, akkor a magyarok nyomban elkezdenek majd visszamenetelni a kőkor felé.” És úgy is lett, még ha nem is az 1978-as új gazdasági mechanizmusa miatt. Attól a pillanattól kezdve, hogy a SU védőszárnyai alól kikerült az ország, nyomban új vezért, gazdát (kinek melyik a szimpatikusabb, a lényeg ugyan az) keresett magának. Ennek keretében Magyarország 1982 novembertől, alig 8 év alatt eljutott egy alacsonyabb – általa már rég meghaladott – társadalomfejlődési lépcsőfokra, majd újabb két év alatt gyarmati sorba, és rabszolgaságba vetette saját magát. A régi nagy tudósok bölcselete így beteljesedett jóslattá vált.
Ez a magyarországi, úgynevezett „1989-90. évi rendszerváltás” valódi története, ami 1982 és 1992 közt zajlott le. Minden más híreszteléssel szemben akkor csupán egyetlen lépésre állt az ország a modern, nyugati államok gazdasági és társadalmi rendjétől, amihez egyenrangú félként csatlakozhatott volna, ha jobban megválogatja az új elitet, aminek az lett volna a dolga hogy a csatlakozást levezényelje. Szomorú tény, hogy azóta soha sem voltunk ehhez elég közel, és minden eltelt nappal egyre távolabb kerülünk tőle azóta is.
Épp ezért a rendszerváltás néven emlegetett színjáték főszereplőit – mint tetteseket – elévülhetetlen felelősség terheli, mert amit tettek, az nem csak hogy bűnös szerződésszegés volt a társadalommal szemben, de nem rendelkeztek társadalmi felhatalmazással sem ahhoz hogy az EU szociális állammodelljétől egy neohorthysta rémségbe vezessék vissza az országot. (Igaz, hogy akkor már csak a liberálisok játszottak, – ahogy Fukuyama is kijelentette- de túljátszották önmagukat is, meg a szerepüket is, ami nem volt benne az eredeti forgatókönyvben!) Akkor is felelősök, ha azóta visszavonultan élnek az események közben – vagy annak folyamányaként – szerzett vagyonukkal. Értetlenkedőknek itt megemlíteném az öszödi beszédet, ami egy híres, ezzel kapcsolatos, de végül elharapott végű mondatot tartalmazott.
Magyarországtól, a lakóitól azonban nem csak a vagyonát lopta el a vezetésére teljesen alkalmatlan új elit, hanem a történelmi lehetőséget is, hogy teljesen egyenrangú, szabad és független félként álljon be az európai országok közé, és azáltal megszabaduljon az évszázadok óta tartó, kórós, a haladásában gátló tényezőként jelenlévő függőségeitől.
Ám van az elégedett, lumpen proletárból lett új arisztokrata osztály számára egy még rosszabb hírem is: a fentiek tükrében a vagyonuk birtokába nyilván csalárd, jogtipró módon kerültek, tehát a római jog szerint soha nem válhatnak annak tulajdonosaivá. Ergo a vagyon visszajár azoknak, akiktől elvették! Mert nem örökölhető, az ükjeiktől is visszajár az eredeti tulajdonos ükjeinek! Magyarország Alkotmánya pedig megváltoztathatatlanul, és eltörölhetetlenül a római jog talaján áll!Akik mindent tudtak 1982-től:Aczél György, Apró Antal, Berecz János, Burgert Róbert, Csehák Judit, Czinege Lajos, Faluvégi Lajos, Grósz Károly, Hoós János, Horn Gyula, Horváth Ede, Horváth István, Huszár István, Kamara János, Kapolyi László, Katona Imre, Kádár János, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc, Lázár György, Losonczi Pál, Marjai József, Maróthy László, Németh Károly, Nyers Rezső, Oláh István, Sarlós István, Szűrös Mátyás, Váncsa Jenő, Várkonyi Péter, Veress Péter. Nélkülük ez nem történhetett volna meg.
Ez az irás a valódi rendszerváltás alfája és omegája.
Köszönöm a méltatást, de ezt a történetet az élet írta, én csak lejegyeztem.
Köszönöm hogy elolvasta.
Remek, tényeken alapuló és nem elfogult írás!…Köszönet, nagyon sokat segítettél vele 🙂
Azt azért megjegyezném, hogy csak és kizárólag a Te írásod miatt látogattam a blogra függetlenül attól, hogy tudom, nem állunk azonos politikai platformon, nem vallunk azonos ideológiákat. ./ A többi blogíró nézeteimmel ellentétes, túlzó és sok esetben csupán szubjektív alapon megírtjai lényegtelenek, nem érdekelnek. Vedd ezt bóknak 🙂
Köszönöm szépen a méltatást. Igyekeztem objektíven állni a dolgokhoz, még akkor is , ha az nem minden részletben sikerült. Mentségemre legyen mondva, hogy azért nem, mert én is csak egy ember vagyok.
Egyébiránt – véleményem szerint – ennek a jegyzetnek nincs politikai vagy ideológiai értelmezése, mert nem "a politikusokról" vagy a baloldal- jobboldal küzdelméről szól, hanem egy roppant nagy igazságtalanságról és hazugságról, amiről senki nem beszél. Mégis mindannyian áldozatai vagyunk, kortól, nemtől rangtól függetlenül. Ezt még élő tanúként állítom.
Köszönöm hogy elolvastad!
Ehhez nincs mit hozzá fűzni! A szín tiszta igazság, még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik!!!
Köszönet az írásért!
73 éves vagyok. Tehát már elég "nagylány" voltam a 80-as évek elején, amikor Líbiába készültem dolgozni menni, ezért évi 2 alkalommal a TESCO Budapestre hívott és ott mindenféle politikai-történelmi fejtágítást tartott. Az egyik alkalommal pont arról a bizonyos Moszkvai útról csacsogott az egyik előadó. Ezen mi naivul elcsodálkoztunk, el sem hittük. A rendszerváltás eseményei, különösen az első kormány cselekedetei – gyárak bezárása, eladása, TSZ-ek felszántása, 1,5 millió ember utcára kerülése, ugyan akkor a munkahelyeken még mindig jelen lévő erőszakos MSZMP-jelenlét- rémülettel töltöttek el. Vagyis: 99%-ba szinte minden sorával egyet értek.
Köszönöm szépen hogy elolvasta!
Apróság, de hanyatló emlékezetem szerint az új gazdasági mechanizmust 1968-tól jegyezték (s nem 1978-tól), nagyjából 1971-72-es leállításáig. Ettöl függetlenül elgondolkodtató és mélyen felzaklató írás, köszönet érte.
Egyébként az 1990-es moszkvai úton ott volt orbán és Kósa is. Őket a testőrök be sem engedték Gorbacsovhoz, az őrszobán kellett ücsörögniük amíg a "felnőttek" tárgyaltak. Véletlen volt, vagy tényleg tudott valamit a KGB, – ahogy ma sokan beszélik- és nem akarták velük kompromittálni Gorbacsovot? Nem tudjuk. Az viszont ebből tényként megállapítható, hogy nagyon lekezelően bántak a magyarokkal, és ez ma is így van.
Vagyis nem csak nyugaton, hanem keleten sincsenek igazi barátaink.
Köszönöm hogy elolvasta.
Valóban, Komócsinék az "első fordulót" megnyerték és 1972-ben megtiltották a folytatást.
1978-ban külpolitikai okból is, meg a gazdaság fejlesztésének szükségszerűségei miatt újraindult. Ennek köszönhető, hogy az IMF végül 1981-ben befogadta Magyarország tagfelvételii kérelmét. Bár meglehet hogy tévedek, mert az én emlékezetem is hanyatlik, s ha az így van, akkor mindenkitől elnézést kérek.
Köszönöm hogy elolvasta!
Már nem látom !!!!!!
Nagyon tanulságos irás!
Amit hiányoltam belőle talán a kárpotlási jegyek körüli jogtalan hasznositás.
Ezzel is visszaélt a politika, mert újra forgalomba hozták.
Valóban, a mezőgazdaság lerombolásáról ennyit írtam:
"Ennek a lépésnek a keretében szétverték a TSZ-eket is, aminek az eredeti célja nem a birtokviszonyok visszaállítása volt, hanem a nagygazdák megjelenésének elősegítése. Ez ellen csak a kisgazdák lázadtak, az ellenzék erőtlen, izzadságszagú tiltakozó nyilatkozatokat fogalmazott, az SZDSZ még jó tanácsokat is adott az érintett lakosság dühének lecsillapítására. Nem sokára szinte eltűntek a boltokból a magyar zöldségek, a nagy emberi munkaerő ráfordítását igénylő termékek, helyükre özönlött a nyugati árú. A mezőgazdaságot – az ország legfőbb gazdasági ágazatát – a kormányciklus végére az „egy traktoros gabonaföldek” jellemezték, a zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattenyésztés a II. világháború óta nem látott mélyrepülésbe kezdett."
A kárpótlási jegyek, a földárverések intézménye és kialakított háttere csak a módszertan része volt, azért nem foglalkoztam vele részletesen. Bár kétségtelen hogy megérne egy feltáró jellegű írást, mert igen nagy gazságok zajlottak ezzel az eszközzel.
Köszönöm hogy elolvasta!
Nagyon köszönöm ezt az írást , érdemes volt elolvasni most értettem meg igazán a rendszerváltas történetét.
Örülök ha segíthettem a folyamatok megértésében.
Köszönöm hogy elolvasta!
elolvastam 70-éves vagyok nyitott szemmel fizikai munkásként leéltem azt a kort antipolitikus lettem
Gyomorforgató,de attól még igaz.
Csodálatos összefoglaló! Nagy élvezettel olvastam. Kár, hogy így "szamizdatként" terjed. Csupán egy megjegyzést engedjen meg, az új gazdasági mechanizmus éve 1968 volt…
Rendkívül tanulságos volt számomra ez az írás, újragondolásra késztet, ami tetszik. Több olyan információt tartalmaz, amit eddig nem tudtam. Köszönöm.
Én is végig éltem azt a kort, sőt ma már nem vagyok rá büszke, de részt vettem a "váltásban" abban a hitben, hogy a mi hazánk is "Ausztria" lesz, és nem New Orleans hátsó kertjei.. Ma itt, Ausztriában élve is azt állítom, hogy a magyar munkavállalók történelmi lehetőséget mulasztottak el arra, hogy európai életminőségre, és létbiztonságra tegyenek szert a saját hazájukban. Mert hiába volt nyitva a szemünk, nem mind azt, és/vagy nem ugyan akkor láttuk.
Köszönöm hogy elolvasta.
Köszönöm hogy elolvasta.
Mindenkinek el kell olvasni!
Valóban, fentebb volt már szó róla egy hozzászólásban, hogy az új gazdasági mechanizmus 1968-ban indult el, de Komócsinék megtorpedózták, ezért 1972-ben felhagytak vele. Komócsinnak tulajdonítják azt a kijelentést amivel megtámadta a gazdasági rendszert: "Már pont úgy nézünk ki mint a kapitalisták" Aztán 1978-ban újra kellett indítani, mert a gazdaságfejlesztéshez valutára volt szükség, amit az IMF nem nagyon akart adni, ha nem eszközölnek változtatásokat a gazdaság rentabilitási vonalán. (rentabils volt csak másképp osztották és irányították a pénzt- eredményeket.) A változtatás nyomán végül 1981- ben felvett minket az IMF és hitelt is adott a tervekhez. Azután keletkezett az a bizonyos 720 milliárd USD aktivum ami nem hiányzik azóta sem senkinek. (1989-ben már olyan volt a "csődös" politikai közbeszéd, mintha az nem is létezne)
Köszönöm hogy elolvasta.
Köszönöm hogy elolvasta.
Abban nem vagyok biztos hogy kellene, és mindenkinek, – amúgy is hosszú, de rövidebben képtelenség összefoglalni a történetet – de abban biztos vagyok, hogy azoknak akik aggódnak a hazánk, és az unokáink sorsáért, azoknak egytől egyig – világnézettől függetlenül – el kell olvasni, hogy soha többé ne hozzon senki rossz döntést a sorsfordító pillanatokban. Mert hamarosan újra lesznek ilyenek.
Köszönöm hogy elolvasta.
Valahogy a rendszerváltozás körül mindig az volt az érzésem, hogy semmi sem az aminek látszik…
Most végre megvilágosodtam, köszönöm az írást!
Egy kérdés maradt már csak bennem, vajon "nyugaton" ki írhatta az "átváltozásunk" forgatókönyvét?
Volna rá tippem…
Tényleg nagyon felkavaró írás, de nagyon köszönöm, mert sajnos ezekről a hírekből nem igen tudnánk. Elkeserítő, hogy azóta is csak száguldunk egyre lejjebb, hiszen most élünk, a mi életünket vették, veszik el, és még most sem tudunk megálljt parancsolni a dicsőséges nagyuraknak. Hol tarthatnánk már 30 év alatt. De hátha…
Ahogy utalok is rá az írásban, 1985-től az EU gazdasági és jogi szakértői vizsgálódtak itt, és letettek az akkori MSZMP KB asztalára egy megvalósítási tervet, ami a mai EU modellre alakítja át az országot. (Ők, a KB döntöttek mindenben, nem a kormány) Az egy teljesen "másik" út volt, nem az, amin 1990-től jár az ország.
A mai valóságot mások alakították, ezt is összefoglaltam egy friss bejegyzésben, ami megválaszolja a kérdést:
https://arady-gyoriszocdemek.blogspot.com/2019/01/ahogy-az-uj-vilagrend-hivei-elloptak.html
Köszönöm hogy elolvasta.
Igen, nem sokára sorsfordító pillanatok jönnek megint az országban. Reméljük nem hoz megint ehhez foghatóan rossz döntéseket a társadalom.
Köszönöm hogy elolvasta.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Kedves Unknown ez a blog nem a Horthy korszak reklámjának a helye, és különösen nem Horthy Miklósé, aki csak a sors kegyelméből, öreg korára való tekintettel menekült meg a Nürnbergi elszámoltatástól.
34 éves voltam akkor amikor a szocializmusnak csúfolt szörny kimúlt. Előtte fillérekért meghurcoltak embereket. Akkor és utána végig kellet nézni azt az iszonyatos pusztítást amit a korábbi rendszer csókosai műveltek. Vidéken a zöldbárók a városokban és Budapesten a tűzhöz közelállók – gyárigazgatók párttitkárok, bankban dolgozók, akik az előző rendszer kegyeltjei voltak-mindent vittek most már a kapitalista elvek alapján. Valóban, ez volt a második Trianon.
Szándékosan tartózkodom a személyek megnevezésétől, de tény, hogy a sok sok ügyeskedő tolvaj mellett a régi rendszer káderei, és olykor vezető beosztású prominensei is feltűntek. Mai politikai "nagyágyúk" sürgölődtek a közös vagyon széthordásában, és milliárdos vagyonra tettek szert. Tolvajok, és sehonnai gazemberek közt ők a főbűnösök.
Én Lóránt véleményét osztom az adatok ismeretében: A rendszerváltás utáni évek politikai elitje nagyobb kárt okozott az országnak, mint amit az az azelőtti ezer évben elszenvedett, beleértve a török hódoltságot, a tatárjárást, és az összes háborúkat és forradalmakat.
Ehhez képest Trianon csak egy botlás volt.
Köszönöm hogy elolvasta.
Antal András Cziczovszki Az ország 720 milliárd dollár valutatartalékát a 90-es évek elején magam nagy kétkedéssel fogadom……ilyesmi nem volt, inkább államadósság.! A gazdaság leépítésének folyamatát, ezzel kapcsolatosan , mint a hozzá nem értés és önző érdekérvényesítés iskola példáját igazoltnak látom. Jellemző, hogy a kerekasztal tárgyalásokon a hatalomhoz jutás játékszabályain kívül, érdemben a gazdasággal, a munkanélküliség lehetőségével stb nem foglalkoztak!! Csupán vakították a közembert azzal, hogy 10 év múlva utolérjük az osztrák életszínvonalat!! Emiatt tartunk ma is itt, közel 30 évvel 1990 után, amikor Kádár 20 év alatt /63-83 között/ fölépített egy, a társadalom döntő többségét fölemelő "fridzsider szocializmust" világszínvonalú mezőgazdasággal…stb. Az ország néhány év alatt szétvert, elkótyavetélt gazdasága a bizonyíték arra, hogy a rendszerváltó elit fabatkát sem ért !! Inkább annyit ártott a köznek, mint a II. világháború!! Közreműködésükkel elvesztett az ország egy soha vissza nem térő lehetőséget!! Negyed évszázaddal a nagy ábránd után most kezdhetünk mindent előlről pl. visszavásárolni a családi ezüstöt drága pénzen , az átgondolatlan privatizációnkon nyerőzködőktől pl. a közműveket , a pénzügyi szféra egy részét, de a nagy és kiskereskedelem profitjának döntő hányada már örökre elveszett az ország számára!!
Szívesen olvasnám Arady úr véleményét a : hogyan továbbról, vagy tényleg "nagyot álmodni" sem érdemes??
Köszönöm a fenti írást, s bár én 2010-ben a gazdasági "rendszerváltást' megírtam egy könyvben, ez volt az egyetlen munkám ami még recenzióra sem volt érdemes. Nem véletlenül. Úgy vélem hogyapró (vagyis nem igazán fontos) technikai részletektől eltekintve, a szemlélet, s a koncepció egésze ahogy Ön mindezt megközelíti, nagyon fontos. Természetesen én más szemszögből látok sokmindent (pldul azt, hogy miként cserélt helyet a kommunista ideológia a szélsőséges, sokkterépiának nevezett neoliberális ideológiával, s ennek kritikátlan elfogadásával) de ez a lényegen nem változtat. Ami pedig az 1992-ben 54 ezer mrd eltűnt pénzt illeti, az a sejtésem hogy ez szorosan összefügg a gazdaság korábbi vészes eladósodásával (moratórium helyzet) valamint az amerikai dominanciájú IMF "javaslataival". Talán érdemes a nemzetközi tanácsadókat és a nagy privatizációt előkészítő ismert vagyonértékelő nyugati cégeket is mindehhez hozzátenni. Kulcsszerepük volt a fentiekben, (az amerikai kormány közvetett pénzügyi támogatásával-ez dokumentált) de természetesen ebben a hazai magyarországi partnerek éppannyira felelősek. Mégegyszer köszönöm az elgondolkodtató írást.
Köszönöm a választ.
Az utolsó mondatában foglaltaktól magam is tartok…..
Kedves Cziczovszki Úr,
az országból eltűnt 720 milliárd USD ténye az un. "Christensen jelentés"-ben dokumentálva van, ha az valamiért nem bizonyulna igaznak, akkor mindenkitől elnézést kérek. Véleményem szerint az MKB háza táján kellene keresni a megoldást, és a válaszokat – ha egyáltalán maradt fenn egy bizonylat is az akkori pénztári állapotokról, – de élő tanú nem igen van már.
Amit ír, az igen, pontosan így történt, sokan háborodtunk fel annak idején, sokan mondtuk hogy ez nem a legjobb irány, sőt, nem is erre indultunk, de senki nem hallgatott ránk.Aztán kampányoltunk mág 2000-ben a devizacsapda ellen, akkor iss ugyan az volt a hatás: semmi.
A mostani "hogyan tovább"-ra pedig nem igen akarok választ adni, mert megrögzött demokrata vagyok, nem pedig vezér, vagy pap. Mélyen hiszek a társadalmi (és nem párt!!) összefogásban, és annak erejében.
A magánvéleményem azonban az, hogy vissza kell térnünk 1989-90-hez, és újra kell gondolnunk mi az európai irány. (nem ez.) Adoptálnunk kell a szomszédoktól jogszabályokat, intézményeket, értékeket a mostani modell teljes leváltásához, s akkor még van esélyünk hogy mi is e g y e n j o g ú európai nemzetté váljunk, saját gazdasággal, lét,- és jogbiztonságot adó országgal, amire büszkék lehetünk mint az osztrákok, németek, franciák, stb.
Ne dőljön be e tekintetben a "termelékenységes" meséknek – nem igazak, hamis statisztikák alapján állítanak dolgokat – de ez egy másik bejegyzés tárgya is lehetne.. Nem a gazdasági szerkezetünk vagy a munkateljesítményünk nem tesz alkalmassá bennünket az EU modellre, hanem a politikai osztályunk!
Köszönöm hogy elolvasta.
Kedves fernokat,
örülök hogy gondolkodóként, szakirodalmi szerzőként vette a fáradságot és elolvasta a munkámat.
Ez itt valóban nem közgazdaság, ez politológia, ami attól függetlenül, hogy közelebb áll a történelemhez mint a gazdasághoz, némi átfedés tapasztalható a két szemlélet között.
Úgy vélem azonosan látjuk a neoliberális narratíva beáramlását a közpolitikába és a gazdaságba, bár én nem gazdasági oldalról hanem politikailag, és az eseménysor végkimenetele szempontjából közelítem meg az történteket. Azért sem, mert nem vagyok közgazdász, a gazdasági ismeretek amiket tanultam, azok talán egy üzem, vagy kis cég elvezetgetéséhez elegendőek, amiket meg autodidaktaként összeszedtem, azok pedig nem tudományos értékű ismeretek. A legfrissebb bejegyzésemben egyébként kísérletet teszek a neoliberális narratíva beáramlásának okai és háttere tisztázására- bár két ott is olvasható zárójeles, de roppant fontos kérdésre ma sem tudom a választ.
Az akkori (1990) államadósság tekintetében Juhász Gergely munkáját, és a Christensen jelentést tekintem forrásnak, azok alátámasztják egyrészt hogy a jegybanki könyvelés is hamis vagy hamisított (erre van egy másik, korábbi forrásom is), másrészt hogy a pénz valóban adott volt, de tényleg ellopták. Álláspontom szerint az MKB-ből vihették ki, és ha a vásárlóértékét összehasonlítjuk az 1950-és 1992 közti termelési és fogyasztási adatokkal, akkor nem kérdés hogy meg is termelődött, és felhalmozódhatott ott ez a pénz.
Köszönöm hogy elolvasta.
T. Arady úr! Köszönöm a választ, de szerintem a szabadversenyes kapitalizmus keretei között komolyan tőkehiányos honi vállalkozókkal, , nem lehet úgy újrakezdeni, mintha 1990-ben lennénk. Az a hajó már elment, s a nálunk már piacot nyert, bérmunkásra lelt tőkének ma még döntőbb szava van mint a kezdetekkor. Játszunk el gondolatban egy példával: Kis József magyar szerény jövedelmű vállalkozó föltalálja az elektromos áram tárolásának és szállításának egyszerű és olcsó , világmegváltó módját!! Véleményem szerint semmi esélye sem lenne ennek nemzetközi szabadalmaztatását majd megvalósítását honi keretek között tartani a globális tőkével -és politikai hátterével-szemben, még magyar kormányzati segítséggel sem!! Ennyit a sok pénz erejéről és hatásáról. Ami a civileket illeti: a mind szélesebb és hosszútávon is eredményes társadalmi összefogás lehetősége egyenes arányban áll a társadalom mindnagyobb hányadának biztos egzisztenciális helyzetével, az életszínvonalával. Szegény proletárokat még Lenin is csak ideig-órákig tudott maga és egy idealisztikus elv mellé csatasorba állítani. Anyagi helyzetüket illetően erősen megosztott társadalomban marad az időnkénti és esetenkénti civil cirkusz! Mindezek miatt is érdekelne a hogyan tovább. Valami teljesen újat és teljesen új módon kéne kezdeni! Ami elviekben a legyegyszerűbb lenne -épp az Ön által említett osztrákok, németek, franciák példáján – mondanám: mielőbb és minél nagyobb mértékben kéne gazdagodnunk!
Szívesen leülnék veled beszélgetni, hogy kicsit valósághűbben lásd a történteket. Üdv, Gecsényi Patricia
Elég jó írás! Persze lehetne még mélyebben szántó de az már könyv lenne! És valóban ez egy harc a nemzet ellen!!
Köszönöm az írást, valóban így történt! Gratulálok!
Amikor ilyen kategorikus kijelentéseket tesz valaki, azt illik alátámasztani bizonyítékokkal! Így van ez az újságírásban, és így van a történetírásban is! Vannak benne részigazságok, a többsége csak a szerző feltételezése, aki csalódott a rendszerváltásban, mert neki nem sikerült a tűz közelébe kerülnie!
Köszönöm az írást! Én végigéltem a 68-as "új gazdasági reformot, sőt részese is lehettem, sajnos a sok új ötlet veszendőbe ment! Nem mi voltunk az okai! Ma is FÁJLALOM! Ma már 72-éves nyugdíjas vagyok, de még mindig nem értettem, hogy miért. kezdek megvilágosodni. Köszönöm!!!
Nos, mint minden a rendszerváltással kapcsolatos cikk, írás, az írójának személyes tapasztalatán alapul. E tapasztalás csak és kizárólag a rendelkezésre álló ismereteken nyugszik. Sok esetben ezek csak rész ismeretek, amelyből aztán végkövetkeztetést von le. Ez a cikk sem szól másról. A tagadhatatlan tényeket ugyan megemlíti, de a valódi felelősökről mélyen hallgat. Hétköznapi kifejezéssel csúsztat, nem is kicsit. Azok a folyamatok, melyek lejátszódtak, erősen irányított folyamatok voltak. Az irányítottak (MSZMP) és az irányítók egy akolból valók. Kivétel nélkül cionista zsidók és azokat haszonért kiszolgálókból álltak és állnak a mai napig is. Felelősé tenni a közt csupán a passzivitásuk miatt, (tudatos elhülyítés a médiákon keresztül, valamint az oktatás szintjének tudatos lerombolásán keresztül) csak azt a célt szolgálhatja, hogy bűntudatot ébresszen bennük. Olyan bűntudatot, amelynek semmi köze nincs a bekövetkezett folyamatokhoz. Ellene semmit sem tudott volna tenni, nem voltak meg az eszközeik sem hozzá. Ennek a mai napig is kézzel jól fogható bizonyítékai vannak: elcsalt választások, az EU-ba, NATO-ba való ’törvénytelen’ belépésünk, és a többi… Nem esett szó arról sem, hogy a cionista zsidó Antall miképpen került az MDF élére, gyárigazgatóknak aposztrofált pártnak nevezi a tisztán cionista zsidókból álló SZDSZ-t. Az viszont tény és azt el is ismerem, hogy a rendszerváltásnak hazudott komédiában csak és kizárólag olyanok vehettek részt, akiket támogatott a cionizmus. Ebből a harmad- negyed vonalas söpredékből lehetett választani! Ez az a csürhe, amely az óta is regnál, néha más harci színekben, de ugyan azzal a háttérrel.
Már felnőtt fejjel éltem át a gengszterváltást. Értetlenül álltam a nemzeti kincsnek számító ipar szétzilálása előtt. Arra számítottam, hogy a piacok megnyílása lendületet ad, felfuthatunk a nyugati országok teljesítményének szintjére. Sajnos nem ez történt, mert a cégek vezetői ugyanazok a káderek maradtak, akik képességeik hiánya miatt alkalmatlanok voltak a "nagy ugrás"-ra. A termelő kapacitásokkal együtt a felhalmozott tudást is szemétdombra hányták. Én ezért akkor az Antall kormányt hibáztattam, de at írásból kiderült, a szálak sokkal messzebbre vezettek. Az írás alapos összefoglalója annak, amit akkor éreztünk, sejtettünk.
Tökéletes írás ezt mindenkinek látnia kellene… Sokan ma is kétkedéssel fogadnak minden tényt. A néhai Szabó professzorom szerint 1990 és 1994 között 6000 milliárd forint kárt okozott a magát Antal kormánynak nevező bűnszervezet… Voltak laktanyák ahonnan vadonat új szippantós autók hordák ki a benzinkutakra az üzemanyagot, amikor a parancsnokainál ezt egy pécsi tüzér őrmester szóvá tette, nem sokára halálos baleset érte a fiatal embert. Itt intézményesen akkor kezdődött el a nép kirablása ami tart a mai napig… Sajnos…
Köszönöm, sok új információt tartalmaz számomra az írás. A napokban hoztak létre egy újabb pénznyelő bizottságot a rendszerváltás, az elmúlt 30 év kutatására.
Érdekes írás. Az, hogy pontosan mi volt az oka a Szovjetunióval megromló gazdasági kapcsolatoknak (a minőségi követelmények nem teljesítése, az, hogy nem tudtak fizetni rendesen vagy az, hogy az Antall kormány politikailg "összeveszett" velük), de a lényeg az, hogy valóban az az ország jelentős mennyiségű iparának a leépüléséhez vezetett, annak minden következményével együtt. Szegeden pl. ennek következtében ment tönkre a könnyűipar, ruhagyár, cipőgyár, konzervgyár, stb., amik egyébként kiváló minőségű nyugtai exportot is képesek voltak előállítani, de a nagy volumen a szovjet export volt. A konzervgyár tönkremenetel azután okozta a környékbeli TSZ-k tönkremenetelét is, mivel azok voltak az alapanyag beszállítók.
1. A költői kérdés már csak az, hogy kik álltak Andropov és a nyugati gyarmatosító tőke mögött, tekintve, hogy csodálatos módon egybeesett a törekvésük és az érdekük. Azért azt ne mondja senki, hogy Andropov nagyobb koponya lett volna, mint akármelyik "rendszerváltó" hazai figura. Ő is egy csinovnyik volt csupán. Minden ismert politikushoz hasonlóan.
2. Aki emlékszik a 80-as évekre, annak egyértelmű, hogy teljes képtelenség az a megállapítás, hogy "Minden más híreszteléssel szemben akkor csupán egyetlen lépésre állt az ország a modern, nyugati államok gazdasági és társadalmi rendjétől, amihez egyenrangú félként csatlakozhatott volna". Az ország tele volt lepukkant épületekkel, gyárakkal, gépekkel, utakkal, infrastruktúrával. A nyugati életszínvonalhoz képes a béka segge alatt voltunk. (Mint ma.)
3. " súlyosan téveszmés az a gondolat, hogy a szovjet gazdaság „kimerült” volna" – ezen jót nevettem…Járt valaki a 80-as években pl. Moszkvában? Uborkakonzerven és olajos halon kívül semmi nem volt a boltokban, a szállodai kaja is ehetetlen volt, az emberről az utcán folyton le akarták rángatni a Trapper farmert és a karórát. A város úgy nézett ki mint egy apokaliptikus vízió, kihalt utakkal és förtelmes bérházakkal. Szóval hol az a téveszmés gondolat?
Azt írja: "Magyarországtól, a lakóitól azonban nem csak a vagyonát lopta el a vezetésére teljesen alkalmatlan új elit, hanem a történelmi lehetőséget is, hogy teljesen egyenrangú, szabad és független félként álljon be az európai országok közé, és azáltal megszabaduljon az évszázadok óta tartó, kórós, a haladásában gátló tényezőként jelenlévő függőségeitől."
Aztán meg egy kommentre válaszolva ezt: "Ma itt, Ausztriában élve is azt állítom, hogy a magyar munkavállalók történelmi lehetőséget mulasztottak el arra, hogy európai életminőségre, és létbiztonságra tegyenek szert a saját hazájukban. Mert hiába volt nyitva a szemünk, nem mind azt, és/vagy nem ugyan akkor láttuk."
Véleményem szerint az akkori magyar munkavállalóknak, de még a helyzetbe került régi-új elitnek sem volt a legparányibb lehetősége sem arra, hogy – idézem – "teljesen egyenrangú, szabad és független félként csatlakozhasson a nyugati országokhoz." Ezt azt hiszem senki nem gondolhatja komolyan, vagy ha ezt teszi, utána meg leszögezi, hogy: "Mert hiába volt nyitva a szemünk, nem mind azt, és/vagy nem ugyan akkor láttuk", ezzel azt is bevallja, hogy lehetetlen volt bármit is egységesen és átgondoltan véghezvinni azokban a sorsfordítónak nevezett időkben. Ennek ellenére tanulságos írás, amely jelentős mozaik a rendszerváltásról alkotott képben.
Jó írás, de hibás, mert tudomásom szerint akkor az Eu még nem létezett. Csak 1993 ban jött létre.
Kedves Patricia, állok elébe. Addig is: Te melyik ellenzéki kerekasztalban ültél? És melyik sejtnél voltál a 82-es SZIM kísérletnél?? És mikor olvastad az Andropov nyilatkozatot 82-ben vagy 92-ben?? (Mert nem ugyan az.. )
Köszönöm hogy elolvastad.
Köszönöm hogy elolvasta.
Köszönöm hogy elolvasta.
Kedves Pethy Úr, a világon semmit nem feltételezek az itt leírt események egy részében személyesen is részt vettem egy másik része pedig kiválóan dokumentálva van – bármelyik könyvtárban, sőt az interneten is különösebb fáradozás nélkül elérhetők.
Köszönöm hogy elolvasta.
Trockíj jóslata valóra vált. Azért. Csak azért és semmi másért.
Köszönöm hogy elolvasta.
Szerintem már az elején mindent elrontott az akkori kormányzat.
A közgazdaság tudomány "helycsinálásnak" nevezi azt ami történt, a kapacitásokat szándékosan építették le, hogy a betelepülő külföldi cégek uralhassák a gazdaságot.
És uralják is. A legfrissebb blogbejegyzésemben épp ezt kíséreltem meg kibogozni, és a hátterét tisztázni.
Köszönöm hogy elolvasta.
Az a direkt károkozásnak csak egy parányi része lehet.. sajnos.
Köszönöm hogy elolvasta.
Csak névleges módosítás a volt keleti blokk bekebelezése miatt. Velünk EU, nélkülünk EGK, vagy Közös Piac. Más szempontból tartalmilag lényegtelen változtatás, de ha precízek akarunk lenni, akkor megemlíthető.
Igen tudom – a másra alkalmatlanokat valahova el kell tenni valahová, jó keresettel..
Így van ez 30 éve, mióta "sportvonal" nincs.
Köszönöm hogy elolvasta.
Az orosz piac leépítésének politikai oka volt. A VSZ, és a KGST tagság felmondása Antallék részéről mind mind részint az USA-nak, de főképp az EU-nak tett gesztus volt, ami a Luxemburgi Szerződésbe minket is bevont, és végre is akarta azt hajtani.
A gazdaság leépítése 1990 májustól, majd a washingtoni liberális internacionalé utáni hetektől szándékosan, egy akcióterv szerint lett végrehajtva amiről nem kérdeztek meg minket.
Nos, a költői kérdést megválaszoltam, Trockíj jóslatára hivatkozva, amit alátámaszt hogy a pár év múlva felbomló SU-ben óriási magánpénzek jelentek meg az adminisztráció köreiből.
A 80-as években volt szerencsém Ausztriában dolgozni és élni, pontosan ismertem az akkori viszonyokat itt is meg ott is. Maximum tagadhatja ezeket az aki nem ismerte, és hiteken, vagy szintén gyakorlati tapasztalatokkal nem rendelkező ítészek szerzeményeiből építette fel az akkori világra vonatkozó elképzeléseit.
Nos az oroszok annyi uborkát soha az életben nem láttak mint amennyit az európai liberálisok – szóban – megetettek velük. Ez is egy téveszme volt- a többi ebből származik. A maiak is. (a romokban álló Oroszország épp az aranyfedezetű pénzt akarja kibocsátani, amire a világon rajta kívül csak Kína volna képes mostanában. Az a hatalmas lyuk amit a gazdaságtörténetébe magyaráznak bele ennek tükrében nem is téveszme hanem röhejes, hidegháborús baromság, aminek olvasott ember nem dől be.)
Köszönöm hogy elolvasta.
Kedves ola aki akkor már élt, és dolgozott, itt is meg ott is, az pontosan tudja hogy ez nem a képzelet szüleménye hanem a gyakorlati valóság. Galbrigt nem egy Kis János vagy egy Bogár László, talán az ő tárgyi véleménye a mérvadó ebben a kérdésben. (Az ugyan az volt ebben a témában mint az enyém, és még számos más szakértőnek is.)
Köszönöm hogy elolvasta.
"…Igyekeztem objektíven állni a dolgokhoz, még akkor is , ha az nem minden részletben sikerült. Mentségemre legyen mondva, hogy azért nem, mert én is csak egy ember vagyok…"
Kedves és tisztelt Pali! Ezzel, az egyik hozzászólásra adott válaszodból kimásolt két mondatoddal kellene még az összefoglalásodat kiegészítened, hogy a nagyon jóból tökéletes legyen! Tettenérhető benne egy leheletnyi irányultság, elfogultság, ami mentes a manipulálás szándékától, viszont emberileg így hiteles.
Ismerve a netes tevékenységedet, munkádat, én nem csodálkozom, hogy "kifelejtetted" a nagytőke globalizációjának említésekor a cionista hátteret (mint azt egy másik hozzászóló megjegyzi és helyesen teszi), amivel kerekebb és tovább is mutató a téma, de végül is itt most csak a magyarországi folyamatot taglaltad, ami a cionista hátterű kapcsolódás említése nélkül is jól végigkövethető és hitelesen bemutatható volt.
Rengeteg adalék kapcsolható a témához, gazemberségek tömege említhető még, de az mind csak azt erősíti, amit te is leírtál. Azokkal színesebb a sztori, de az olvasástól elszoktatott emberek számára már ez az összefoglalás is megterhelő, sajnos.
Remélem, sokak elolvassák, igyekszem magam is terjeszteni, hátha motiválja az embereket a részletek utáni kutakodásra és az önálló gondolkodásra. Mert ezek nagyon hiányoznak manapság…
Köszönöm az írásodat!
Kedves kemény györgy, az EU ezen a néven valóban nem létezett az igaz, de ugyan ezzel a tartalommal és céllal a törzsállamok szövetsége már létezett. Egyébként ha azt írtam volna hogy EGK a százezer olvasóból 50 ezer biztosan nem értette volna miről is van szó. Így van némi szerencse is a szerencsétlen tévedésemben. A Luxemburgi Szerződés viszont 86-ban született, és ismereteim szerint azt tekinti mindenki az EU alapszerződésének. Persze lehet hogy tévedek, én is csak egy ember vagyok.
Köszönöm hogy elolvasta.
Igen, így utólag mondhatjuk hogy alkalmatlan volt. De megválasztották!
Köszönöm hogy elolvasta.
Nem tudom ,hogy sírjak vagy nevessek…De tragikus az egész. Kirabolt, kifosztott nemzet. És újra, és újra ugyan abba a pocsolyába lépünk…..
Elolvastam…Nagy részével egyet is értek… Valaki nagyon kimaradt ebből az írásból,… a súlyának megfelelő mértékben : Orbán Viktor ! Az elmúlt 29 évből 13 évet uralkodóként töltött el ! Ez majdnem a fele az eltelt időnek ! 30 éve a legmeghatározóbb magyar politikus ! Vajon van e felelőssége a kialakult helyzetért ?
Kedves Mátyás, köszönöm a méltatást, és köszönöm hogy elolvastad ezt a dolgozatot. Én is remélem hogy sokan elolvassák – meg a legújabbat is ami a felvetett témádhoz sokkal inkább kapcsolódik – és tényleg gondolkodóba esnek azon, hogy mi is történt, hol is vagyunk, és hová tartunk mi magyarok. Mert ahogy te is tudod meg én is tudom, erre nem mehetünk tovább ha csak nem önmagunk esküdt ellenségei vagyunk.
Amint látod, sokakat sikerült ezzel az írással bevonni egy gondolkodásba, aminek a végén remélem megtaláljuk a közös utat – egymáshoz is, – hiszen annyi példa van előttünk. Amit látva nem csak én nem adtam fel soha a reményt az elmúlt 30 év alatt, hogy lesz egy valódi rendszerváltás, hanem még nagyon sokan nem, akik között világnézettől függetlenül ott vannak az új, tisztességes vezetők, a jövő emberei. Valójában nekik is írom a blogom nem csak az unokáimnak. Meg neked is.
Mert ez is egy nézőpont, ami lehet hogy egyszer majd értékes, hasznos, és hasznosítható lesz.
Köszönöm még egyszer hogy elolvastad!
Nem hiszem hogy ez az érzelgősség ideje volna. Inkább a gondolkodásé, mert hamarosan sorsfordító idők jönnek, nem volna szabad hogy megint rosszul döntsön a társadalom.
Köszönöm hogy elolvasta.
Uborkákon nem szeretnék vitatkozni, de a saját szememmel láttam.
Én is köszönöm, hogy elolvasta és válaszolt.
Én elolvastam Lakatos Pál, és Dr Körösi Imre írásait. Ezzel az írással köszönő viszonyban sincs az ő mondandójuk. Vajon kinek van a birtokában megfelelő adatbázis?Vagy ahány író, annyi változat?
Remek írás és IGAZ !! Na ezt és így ,kéne tanítani az iskolákban !! Én ki megéltem már 77 évet tudom kb mi a helyzet Köszönöm , hogy megírta !!E M
Köszönöm hogy elolvasta.
Az írás a rendszerváltás hazai folyamatával foglalkozik, a személyek ebben irrelevánsak.
Ahogy arra az írásban is utaltam, sokan sokfélét írtak már, és szerintem a legtöbben tévednek. Ahogy annak idején Antall, meg az egész új elit sem volt tisztában alapvető és sorskérdéseket jelentő tényekkel, úgy nagyon gyakran megesik, hogy a médiahíreket feldolgozó történészek, vagy más kutatók sincsenek tisztában egyébként roppant fontos eseményekkel, vagy azok valódi tartalmával. Plusz az egész ide vonatkozó irodalmat áthatja az egyéni megfelelni akarás, a tankönyvi hivatkozássá válás iránti vágy. Engem csupán a személyes tapasztalat átadásának óhaja vezetett az írásban, a mondandóm minden szava dokumentált vagy dokumentálható. A nézőpontom az igazságra való törekvés, (ez tipikus, velünk született szocdem betegség) aminek kiderítésére és közlésére is egyaránt hajlandó, és elég bátor is vagyok. A blogírás pedig – szerencsére – nem köti a szerzőt a kiadója ízlésvilágához, vagy a világnézetéhez való sokszor elvtelen alkalmazkodásra. Ez az írás ezért különbözik alapvetően minden más, ebben a témában született dolgozattól.
Tisztelt Károgó, azért nem törlöm csupán ezt a kommentárt, mert a válaszban egy fontos körülményre akarok rávilágítani.
Az antiszemita szélsőjobboldal fixa ideája, hogy a rendszerváltást az izraeli titkosszolgálat hajtotta végre, és a résztvevői izraeli ügynökök – ahogy erre utal is az SZDSZ-el kapcsolatban.
Nos, a valóságban semmi szerepe nem volt a folyamatban az izraeli ügynököknek, de a meglehetősen képzetlen és tanulatlan emberek sokaságának kellett valami politikai magyarázat arra, hogy az egyébként erős és gazdag országunkat miért kellett tönkretenni. Erre a roppant egyszerűen felfogható válaszra nagyon alkalmas a zsidózás, ami akkor is káros volna, ha valóságtartalma lenne. (De nincs)
A "karvalytőke" meg a "háttérhatalom" szerepét boncolgató bejegyzésem szeretettel ajánlom minden antiszemita szélsőjobboldali olvasótárs figyelmébe akkor is ha az alapvetően cáfolja az ezzel kapcsolatos, és itt is hangoztatott hiedelmeiket. (Így lopták el a rendszerváltásunka. Is.) :
https://arady-gyoriszocdemek.blogspot.com/2019/01/ahogy-az-uj-vilagrend-hivei-elloptak.html
Köszönöm hogy elolvasta.
Tisztelt Szerző! Az írás jó és hasznos. Sok, eddig csak nagyon kevesek által ismert infót tartalmaz, ugyanakkor nagyon sok gondolkodó ember hasonlóképpen sejtette-gondolta eddig is a történteket. A megértéséhez-felfogásához viszont széleskörű műveltség, olvasottság szükséges. A többieknél viszont Moldova szlogenjével van a nagy probléma, nevezetesen: "hogy a magyar ember hátán szántani lehet, csak az eke szarva trikolóros legyen". Nos ez a mi rákfenénk (műveletlenség, nacionalizmus, rasszizmus, gőg és cinizmus) és ezt használta-használja ki a saját népe-nemzete ellen a regnáló hatalom, mindegy hogy jobb vagy baloldali. Remélem nagyon sok egyetemista és fiatal értelmiségi elolvassa és elgondolkodik a leírtak fölött. A 80-as évektől a privatizáció főfolyamának végéig (kb. 95) kisíbolt pénz saccolása erősen túlzó! A Christensen tanulmány is csak 254 milliárd USD-ről beszél. Az Ön által említett 720 milliárd irreálisan sok. Ez még akkor is túlzó lenne, ha a teljes magyar infrastruktúrát kivitték volna, ami mint tudjuk nem valósult meg! Viszont azt érdekes lenne megtudni, hogy kik voltak ezek, mert egy ilyen mértékű rablás soha el nem évülhet!!!
Nagyon jó írás! Ilyen, tágabb összefügésben láttató írást a rendszerváltásról még nem olvastam. Tanulságos és taníttandó írás kéne, hogy legyen.
A Christensen jelentés IDŐPONTJÁBAN valóban 254 Mrd USD volt az összeg, azonban az ominózus 54 ezer milliárd 1990-ben (amikor szerintem még, mint a vállalatok pénze, az MKB trezorjában pihent, hogy majd a jegybank átváltsa ha a gazdaságnak szüksége lesz rá) 720 Mrd USA dollár értéknek felelt meg!!!
Egyébként ez egy főre vetítve kb akkora érték volt, mint egy akkori fél panellakás ára, ami egyáltalán nem volt egy horribilis üzleti tőke a KÖZÖS tulajdonban álló gazdaságban. (Ez a megértés kulcsa a jelentés adataihoz)
Természetesen soha nem évül el a római jog szerint ez a lopás, de tartok tőle hogy mind az elkövetők mind a tanúk egyre kevesebben vannak már, így kétséges hogy valaha is igényt támaszthatunk majd rá.
Köszönöm hogy elolvasta.
Azt egyébként tudja, hogy soha nem készült az ország ingatlan vagyonáról, cégértékeiről hiteles kimutatás soha sem??
Nagyon érdekes, tanulságos, és fontos írás! Megélt történések alapján való kiegészítéseim:
1. Volt tényleges ellenzék a rendszerváltás előtt, akik egyre erőteljesebben hallatták a hangjukat (részben ott voltam, tudom: Bibó kör, Beszélő, tüntetések, veretések stb).
2. Volt valódi Keresztény Demokrata mag a rendszerváltáskor (tudom, mert Édesapám benne volt)
3. Az itt szidott SZDSZ legmeghatározóbb, rendszerváltó személyiségei, pont az elhajlások miatt igen hamar a politika mezsgyéjét teljesen elhagyták. 3. A elhíresült Orbán beszéd Nagy Imre temetésén a szovjet csapatok kivonásának követelésével közröhej tárgya volt.
4. „egyetlen közös piaccá teszik az egész európai kontinenst” gondolat az Amerika által produkált túlhatalom- gazdasági erőfölény miatt volt logikus gondolat, hisz magányosan ezt senki nem tudta volna megállítani.
5. Édesapám pl. az Új Gazdasági Mechanizmus rövid ideje alatt bizonyította annak sikeres működési lehetőségét, majd rövidesen persze áldozata is lett tevékenységének.
Ezek az én észrevételeim, de köszönöm az összefoglalót! A múltat érdemes feltárni, hátha tanulunk belőle, üdv:
István
Köszönöm az észrevételeit, engedje meg hogy néhány szóban reagáljak rájuk.
Az első pontban említett ellenzéki hangulatú csoportok valóban léteztek, azonban nem volt tömegbázisuk. A 80-as évek közepe után én is részt vettem eleinte pár hasonló csoportban de meglehetősen zűrzavaros világ volt, a politikai harc alapvető kritériumainak sem feleltek meg. Ma már tudom: "trendi" volt ilyen közösségekhez tartozni. (Később én is párttag lettem)
A második pontban említett KDNP tagság létezett, de maroknyi volt, akár pl a fideszé. (ennek 1989 decemberében még 200 jegyzett tagja se volt). Nem is lehetett sok, hiszen az egyház saját felmérése szerint 200 ezer hívő se volt az országban – és 2012-re ez a szám csak 2%-al nőtt. Ez természetesen nem zárja ki, hogy valóban voltak a tagok között valódi kereszténydemokraták, akik sajnálatos kihalásával sokkal szegényebbek lettünk, mint azt ma sokan gondolnák. (A mai KDNP nem velük azonos! Itt is szeretném kifejezni azonban maximális tiszteletem a néhány kivételt képező tagnak.)
A harmadik pontban említett pártelhagyások nem csak erkölcsi, hanem nagyon sok esetben személyes okok miatt zajlottak. Sértődések, mellőzöttségek, emberi konfliktusok miatt – számos példát tudnék említeni. A másik, a rendszerváltás nyugati hátterével foglalkozó írásomban említem meg a párt valódi felelősségének hátterét.
A negyedik pontban írtakhoz annyit: a Luxemburgi Szerződés amerikai befolyásra és nem az ellen született, ekkor már a keleti országok többsége megállapodott az EGK vezetőivel a későbbi csatlakozásban.
Az ötödik pontban írtakhoz annyit hogy a rendszer kiválóan működött, közgazdaságtudós(ok) találták ki nem politikai messiások. Na és a nyugati szociális állam egyfajta átalakított változata volt.
Az édesapja áldozta nem volt egyedi, sokan veszítették el az egzisztenciájukat a az új gazdasági rendszer pártolása miatt. Egyébként sajnálom, mert felteszem nem magáért küzdött.
Köszönöm, hogy elolvasta.
Köszönöm a választ, örülök, hogy ilyen írások is napvilágot látnak, és értelmesen lehet a múltról beszélgetni!
Reményeim szerint talán hat a jövőre is! 🙂
Több olyan írást "engedtek" az elmúlt években megjelenni, amelyben követhető, hogy "adták el" a szocialista rendszer védelmére hivatott fegyveres szervezeteket vezetőik "apró pénzért".
Azt sajnos nem tudom, csak azt hogy 1990 után szerelték le a teljes magyar haderőt, és dollármilliárdos károkat okoztak vele az országnak a liberális és jobboldali nagyurak.
De ez nem tárgy a rendszerváltásnak hanem csak következménye – az egy másik bejegyzsé lesz.
Köszönöm hogy elolvasta.
Köszönöm, hogy megírta.
Abban az időben ('80-as évek közepe) a Pénzügykutató intézet munkatársai készítettek egy anyagot: Fordulat és reform címmel. Gondolom ennek is szerepe lehetett a rendszer- változás zökkenőmentes lebonyolításában. Emellett megjelentek a kereskedelemben a szerződésesés jövedelemérdekeltségű boltok (az állami kisker hálózat egy része ezzel egy átmenetté vált a magán üzlet kialakítása irányába).
Minden szerepet játszott és semmi.
86-ban talán 500 ember volt aki tudta hogy rendszerváltás lesz, de nem tudta pontosan milyen, és hogy hogy lesz azután, mert nem voltak egyértelmű tervek. Ezután indultak el a vegyesvállalatok – a gebines boltok már évek óta léteztek – de csak 88-ban hozták meg a Gazdasági Társaságokról szóló törvényt, amikor még mindig csak nagyon kevesen tudták hogy rendszerváltás lesz. A Luxemburgi Szerződésről és annak előzményeiről Antallék se tudtak még kormányra kerülve sem. Újra akartak tárgyalni a csatlakozásról.. Ekkora volt ez a titok.
Úristen, ez olyan, mint ha Mohácsi János rendezte volna!
Ezt bizony nem Mohácsi művész úr rendezte, hanem a történelem színpadán zajlott ez az egyébként kiváló kritikai alanynak tekinthető darab. A közönséget ámulatba ejtő előadás, aminek valódi színészei és rendezői soha nem léptek ki a színfalak mögül, mert jól el voltak a háttérben is. Még tapsot se vártak, csak az extra gázsit.
Köszönöm hogy elolvasta.
Egyelőre néhány bekezdésig jutottam.
Már most látszik, hogy folyik ám a nálunk elterjedt csúsztatás, (nem tudom a világban is így van-e?) a szabad rablás közgazdasági elméletét a szabadság eszméjének az összemosása, – hisz mind kettőt liberalizmusnak hívják ugye…
A gazdasági integráció lehetősége egyébként miért is elfoglalás?
Kedves Attila ez az írás kizárólag hazai, és a szocialista blokk oldaláról oldalról vizsgálja az eseményeket. Az hogy miért és hogyan váltottunk 1990 május után az EU szociális államairól erre a neoliberális borzadályra (amit sehol nem alkalmaznak az EU-ben ha megpróbálják úgy járnak mint Macron a franciákkal) azt egy másik bejegyzésemben kíséreltem meg összefoglalni. HA szeretné megtudni, akkor fent, jobb oldalon a kis nagyítóra való klikkelés után írja be a címet:
ÍGY LOPTÁK EL A RENDSZERVÁLTÁSUNKAT. IS.
Vagy itt a linkje:
http://arady-gyoriszocdemek.blogspot.com/2019/01/ahogy-az-uj-vilagrend-hivei-elloptak.html
Egyébiránt nincs itt semmilyen csúsztatás, talán inkább arról van szó, hogy a különféle világnézetek hívei nem veszik szívesen, ha felhánytorgatják nekik az elődeik gaztetteit.
Köszönöm hogy elolvasta.
Én pedig , meg és át éltem mindezt és a történések számos magyarázatát is , de ez így komplex és összefüggő okfejtés minden a témával kapcsolatos miértre , köszönöm szépen !!!
… (Y) ….
Köszönöm hogy elolvasta!
Köszönöm az írást, új nézőpontot adott. Érdekes, hogy pl. Drábik Jánostól nem hallottam 1982-ről… Nagy érdeklődéssel olvastam, hiszen átéltem. Abban vitatkozom, hogy mi, kisemberek alakíthattuk volna másképpen, hiszen megvezettek bennünket, keveset tudtunk, sodródtunk, valójában nem volt beleszólásunk. Ma is csak próbálom megérteni a 89-90-es változást, sokat segít ebben az Ön írása is. Nagyon szimpatikus, hogy reagál és ahogyan reagál a hozzászólásokra. Már ki is másoltam a következő bejegyzését, lehet, még ma elolvasom. (Megjegyzem, nem könnyű az eredeti bejegyzést olvasni a színek miatt, ezért inkább lemásolom és átteszem megszokott formába.) – Nagyon izgat, vajon milyen jelentős közeljövőben bekövetkező komoly változásra gondol. (Vajon hasonló-e arra, amit én következtetek a Biblia utolsó időkre vonatkozó, elsősorban a Jelenések könyvében olvasható történéseihez?) Azért is jó lenne, ha írna róla, mert akkor hátha jobban fel tudnánk készülni rá…
Kedves gyuri55, valóban, nem volt "beleszólásunk"a folyamatokba, de nem azért mert az lehetetlen volt, hanem mert társadalmi szinten egy olyan öröklődő szociális mintát hurcolunk magunkban, ami meggátol minket sok közös cselekvésben, a kisközösségeken túlérő szolidaritásban és együttműködésben. Ezt használta ki gyakorlatilag minden felénk kerekedő megszálló erő.
Drábik úr ide vonatkozó értekezéseit magam is jól ismerem, sőt másokét is. Mint az írásban és fentebb is említettem: őket sok olyan körülmény köti a publikációikban ami engem nem. Ők az összegyűjtött információikat írják meg a tárgyban, ami lehet hogy "hézagossá" teszik a történeteiket, én viszont a személyes tapasztalataimra is hivatkozok. Ráadásul, – és legfőképp – csupán az igazságot akarom rögzíteni a saját megnyugtatásomra, és nem szeretnék akadémiai vitákba keveredni senkivel. (És nem is gondoltam hogy 40 ezer olvasója lesz a blognak, hiszen ezeket a dolgokat az elmúlt 3 évtizedben sokszor, és sok helyen elmondtam, leírtam, de nem volt iránta különösebb érdeklődés.)
Ami a változást illeti azt gondolom hogy az új "elit"-ünk ámokfutásnak gazdasági okok miatt hamarosan vége, hiszen a gazdasági teljesítménye az országnak az 1946-oshoz tendál és süllyed. Eközben az államadósság brutálisan nő, ami arra utal hogy hazánkban is az Argentína, vagy a Görög forgatókönyv zajlik, aminek a vége csak a totális összeomlás lehet. Ha bekövetkezik, a társadalmi kohézió állapota, és a felkészületlen (ezért alkalmatlan), de éppen feltörekvő félben lévő újszülött politikai elit nem lesz képes normalizálni a viszonyokat, ezért minden eddiginél súlyosabb következményekre számíthatunk. (Én az USA egyes jövőkutatóinak jóslatát tartom a legvalószínűbbnek, ami szerint az állam felbomlik (már el is törölték valójában) és egymással is harcban álló fegyveres hordáké lesz a hatalom, mint azt pl. Afganisztánban láthatjuk) Sajnos erre nem lehet "felkészülni", maximum túlélni lehet.
Köszönöm hogy elolvasta!
Kedves Arady Úr, köszönöm válaszát, közvetlenségét, őszinteségét! – Azt én nem tudom megítélni, hogy hogy Mo. gazdasági teljesítménye az 1946-oshoz tendál, vagy nem, sem azt, hogy nő-e brutálisan az államadósságunk, vagy relatíve csökken – az egyes elemzők nagyon mást mondanak statisztikáikkal alátámasztva (kis hazugság, nagy hazugság, statisztika…). Lehet, hogy Önnek van igaza, bár egyelőre nekünk, itt alsó középen mintha kicsit jobb lenne (az alattunk lévőknek pedig rosszabb)… A folytatás tekintetében én mást gondolok: szerintem elképzelhető, hogy a gazdaságilag nagyon erős Németország megrázza magát, átveszi a hatalmat, az irányítást, rendet tesz, majd háborúba bonyolódik… Orbán, vagy más pedig szépen beáll a sorba, mint az lenni szokott. – Sajnos, egyik lehetőség sem túl biztató. (Az Ön írásai mögött ott érzem szociáldemokrata szemlélet, ezért túlzónak gondolom az Orbánnal és a NER-rel, valamint a konzervatizmussal szembeni ellenszenvét. – Pl. Horthyval kapcsolatos korábbi bejegyzését javaslom korrigálni, fentebb reagáltam rá, ha ugyan Ön írta. – Az én hozzászólásaim mögött keresztény meggyőződésem, igazságaim és tévedéseim állnak.) – Befejezésül ismét köszönöm értékes gondolatait!
Nem akarom feltartani gazdasági okfejtésekkel, – a neten az álláspontomat bizonyító összes adat rendelkezésre áll – de egy felettébb fontos felvetésére szeretnék válaszolni:
Magyar emberként nem fogadhatok el olyan kinyilatkoztatásokat ami kizár a magyarságomból csak azért, mert nem szimpatizálok a w.c. 1990. végrehajtóival, mint ahogy azokkal szemben sem viselhetek semminemű szimpátiát akik azt végrehajtják, – amivel kifosztják, impériummá teszik a hazámat, szolgává a népemet.
Külön szeretnék rávilágítani, hogy ennek a magatartásnak , – nevezzük megengedően "politikának" – a világon semmi köze nincs a konzervativizmushoz, ami egyébként az originális nemzeti jobboldal minden országban, ahogy a nemzeti balt meg a szocdemek képviselik (ezek konszenzusai – értékrendbeli azonosságai!!! – alakították olyan naggyá és gazdaggá, és mindenki számára élhetővé a nyugati országokat) Így nem is a keresztény, konzervatív – egyébként szerintem az egyetlen tárgyalóképes jobboldali – szemlélettel van gondom. Ami tényleg nem kicsi. Az egyik tragédiánk, hogy ennek az iránynak a gyakorlatban – és politológiai értelemben véve is – épp a mi szegény hazánkban nincsenek valódi, karizmatikus, tiszteletre méltó reprezentánsai.
Köszönöm hogy elolvasta.
Tisztelt Arady Úr.! Köszönet a munkájáért, nem kis feladat megírni a 90-es "gemgszterváltás " IGAZ történetét; megjegyzem ez kb. a 15. igaz történet. Mindegy, a kommentekből olvasható annak az állításnak az igazolása, hogy csak a csecsemőnek lehet új viccet mondani.
Ellentétben Önnel, határozott véleményem, hogy egy pontosan kidolgozott, konszenzuális módon végrehajtott akció volt a ( haha!) rendszerváltás.
Nyers Rezső '68-as új gazdasági mechanizmusa viszonylag sikeres volt, a vidám barak legenda ment tovább, az MNB-ben Fekete János elnök sikeresen "valutázott", de az Ön által írt issssszonnyú sok Milliárd USD -jó lett volna- de nem volt. Valóban volt egy fecni az MNB bécsi leánybankjában, de ez nem lecsekkolt sztori, az egyik volt mnb elnökünk könyvében erről elég részletesen is ír, mint volt egyik elődje orbitális benézéséről, a 3600 tonna aranyfedezet elherdálásáról. Ezek dokumentált tények!
Stumpf István feleségének az apja, Horváth István belügyminiszter nézte ki Stumpf ajánlására Viktort, akit Pozsgay "építetett" fel, Soros átkosgyuri meg kitaníttata a liberális demokrácia működtetéséről ( basszus, de feledékeny!)-
Az IMF hitelfelvétele volt az a pont, ahol sötétbe borult az ország, kamatos kamat mellett -a tőke törlesztése nélkül!- vakulásig melózhatunk még!
Mint ahogy a FED nem az Egyesült Államok bankja, őgy az IMF is csak egy fedőszerv, látogassa meg Lámfalussy Sándort Ábrahámhegyen, volt BIS vezért- Ő elmondhatná VALÓDI IGAZ TÜRTÉNETET ( bár emlékeim szerint nemrég eltemették!)
1990 elején részt vettem egy Mark Palmerrel összehozott meetingen, ahol a szadeszosok is ott voltak. Ígéret volt fénymásolóra, számítógépekre, telefonokra, irodai felszerelésre, amit ők triplán megkaptak, az Ön által lenézett Nemzethy oldal lóalkatrészt kapott! később a US AID-dal dolgoztam együtt, volt szerencsém SAJÁT! szemeimmel látni, mi mozgatja az egész sztorit!
A 80-as évek elején Aczél elfti szük KIVÁLASZTOTT körben elindítja a gengszterváltást. Mint egyik hozzászóló írta is, a Pénzügykutatóban nem kis agyak elkezdtek megbízásból dolgozni, bejött az országba "auditálni"! ( BASSZUS) a PW, majd a KPMG, legalizálva a tudatlan nép előtt a szabad rablást.
És ekkor, Németh Miklós miniszterelnöksége alatt beindolt a "SPONTÁN PRIVATIZÁCIÓ"
Bocsánat, hogy a t@ok@mbe lehetett SPONTÁN! Itt kizárólag PIACVÉTEL volt!
JA NÉMET MIKLÓS SZERELTETTE LE A MUNKÁSŐRSÉGET! FDegyvert le ! Három lépés előre! Volt fegyver nincs fegyver!!!
A John Deere és a többi Ön által felsorolt cég semmiféle vegyesvállalatot nem alapított- ebből írtam a Közgázon jelesre a szakdógám!- csak XY hungary leánykát hozott létre.
De ami a csúcs!
Nyers Rezső Aprócska/Klein Anal volt cipőssegéd instruálása alatt az Országos Tervhivatal megbízható skatzai közül kiválaszva alapít egy RT-t , miután Sárközi prof. megalkotja a rablásformákat, a Gazdasági társaságokról sztóló GTTV-t, a módosított POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV mellett! Íme. törványesített újabb eszközzel a rablás!
És mint ma is hivatkozási alap mindenre: MINDEN A JOGSZABÁLYOK SZERINT TÖRTÉNIK!
A megalapított rt a CO-NEXUS pénzügyi és gazdálkodási tanácsadó rt, élükön a KIVÁLASZTOTT vörös emberrel, aki mellesleg később a főnököm lett.
Jancsó Béla bácsi elkezdi szervezni a Tőzsdét, a mit a szépséges Hebron Rőzsája csak átvett, és lassan minden bábfigura a helyére kerül!
Ön többször említi, hogy egy lépésre voltunk csak a kapitalizmustól, ne már, ezer törvény által szabályozott alapegység nem volt meg!
Parlament
a montesqieui hármas klasszikus hatalommegosztás
Többpárt-rendszer
Gyülekezési tv
Sajtó tv. és EGYESÜLETI Tv , csak az alap!
Na erre azért többször falnak mentem, csak egy lépés!!!!ja. Ma is csak egy lépésre vagyunk a nyugati kapitalizmistól; és minden nap egy lépéssel hátrébb kerülünk!
Kedves Miklóssy Gábor,
köszönöm a válaszát. Ön sok megtörtént eseményt említ, amik fontosak ugyan, de mind mellékszálak, és ha – teljesen hibásan – ezekben gabalyodunk össze (mint ahogy Önnek is sikerült ezt itt bemutatni, ) azok nem engedik a gondolatainkat végig menni azon az egyenes vonalon, ami az eseményt a fő mozgatóerőivel együtt mutatja be, úgy mint egymásba kapcsolódó, és egymásból okszerűen következő eseményeket. Ezért engedelmével ezek boncolgatásától itt eltekintenék.
Ellenben megemlíteném, hogy a 80-as években is volt szerencsém Ausztriában élni és dolgozni, s e sorok írásakor már több mint 4 éve itt élek és dolgozom. Ezért örömmel jelenthetem, hogy a hétköznapi ember szempontjából nézve itt minden pont olyan – egy két apró, a kisembereket nem érintő dologtól eltekintve – mint 1988-89-ben Magyarországon is volt.
Azt is örömmel jelenthetem, hogy itt nem sikerült a John Williamson chilei projectjén alapuló rendszerváltás, (w.c.1990) az EU fő rendszeréhez kapcsolódó "mocskos kommunista" Tervgazdálkodás folyik, rezsióradíj rendszer van, (az adóhivatalt és a nyugdíjkasszát civielk ellenőrzik), A Munkáskamar pedig Ágazati Szakmai Bértáblát alkalmaz a bérmegállapításban (amihez semmi köze a kormánynak) indexált és garantált bérekkel, maximalizált napi, heti, havi, évi munkaidővel, stb.
Ezek a törvények alapvetően nálunk is rendelkezésre álltak, amit a nemzethy oldal (Kónya, Palkovics, és mások odaadóságából) 1992-ben egyszerűen eltöröltek, és utat nyitottak a totalitás felé.
Ennek tükrében azt gondolom – ön közgazda ha jól értem – nem kell részleteznem hogy miért volt az 1989-es világ egy lépésre ettől, csak néhány klikk és egy kis számolás kérdése az azonosságok megtalálása és értelmezése – makro és rendszer szinten is – , ha a gyakorlati viszonyokat ismerjük.. (Polányi, Keynes és mások üdvözletével)
Abban természetesen egyetértek önnel, hogy az orbán rezsim minden nappal öles lépésekkel távolodik ettől. De ez már 1990 május 11-én elkezdődött, amikor a nemzeti kormány szerződést kötött az USA-val, hogy az majd aszerint építi fel Magyarországot (a Williamson terv szerint) ahogy az tanácsolja.
Köszönöm hogy elolvasta.
Kitűnő írás, ajánlanám sok gondolkodó embernek elolvasásra. Oszthatóvá kéne tenni! (Nem találtam helyet, ahol megoszthatnám)
Köszönöm a méltatást. A bejegyzés osztható, felül, a cím melletti, két vonallal összekötött három pontra kattintva jön elő a legördülő menü, ahol több közösségi oldalra is el lehet küldeni a bejegyzést. (Biztosan sikerülni is fog bármelyikre tovább küldeni, mert ebben a blogban direkt ezért nincsenek reklámok)
Köszönöm hogy elolvasta.
Kedves Blogger!
Nagy érdeklődéssel olvastam az írásodat! (egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet)
Sajnos magyar emberek (?!) zömének az emlékezete nagyon szelektív…
Remélem még sok hasonló jó, és korrekt bejegyzést fogok olvasni Tőled!
egy szintén rock rajongó 🙂
Kedves Dendi188,
az emberek arra nem is emlékeznek amit nem is tudnak. Mi – a bloggerek társaságának egy része – azért vagyunk, hogy leírjuk azt, amit sehol másutt nem lehetne leírni, és megvívjunk a szélmalmokkal is ha kell ( "Ha talán jobb lesz így a világ,
Nem volt értelem nélkül a lét.") Remélem találsz még itt szemnyitogató írásokat – amikhez igyekszem (a perveszélyek miatt) minden sort a neten is elérhető tudományos forrásokra alapozni.
Köszönöm hogy elolvastad.
Fantasztikusan jó összegzés és nagyon elgondolkodtató is egyben.
Köszönöm hogy elolvasta!
Az embernek olvasás közben néha ökölbe szorul a keze és jólesett volna egy-egy politikusnak mondott csaló képébe vágni egy jó nagyot, csak úgy, hogy térjen észhez!De olyan sokan vannak/voltak/ akik ezt megérdemelnék, hogy mit tud tenni egy nagyravágyó pénzsóvár közösség egy jószándékú ország népével! És szégyen, hogy még mindig teszik! Ez az az írás, ami a történelemkönyvekből kimarad/t/. Pedig mindenkinek tudnia kell róla!
Sajnos a politikai osztály 1990 óta osztódással szaporodik. Szó sincs róla hogy demokratikus választások volnának, – vagy lettek volna azóta bármikor – hiszen a képviselőket ugyan úgy a politbűrók jelölik ki mint 1990 előtt. (Akkor persze csak egy büro volt most sok van) Ergo nem a nép választ, – csupán jóváhagy ha jó volt a reklám – és a politikusoknál senki sem tudja ezt jobban, ami nagy bátorságot ad nekik arra, hogy "ezt" tegyék amit tettek, és ma is tesznek.
Az viszont kétségtelen, hogy valahogy meg kell őket állítani, sőt bármilyen áron meg kell, mert végletesen tönkreverik, kifosztják ezt az egykor igen gazdag országot.
Köszönöm hogy elolvasta!
Igen szórakoztató írás lenne, ha nem sikeredik ennyire hosszúra. De azért sok igen vicces részt sikerült elolvasnom benne. Kösznöm Arady!:)
Részleteket csak részben ismerem. Azonban a 80-s évek elején ismertek voltak a kezdetek. Történész kutató tanárunk ismertetését amely Andropov váltását jelentette és a SZU kifulladását elismerte ámulva hallgattuk! (Villányin vettem részt egy évfolyamon 56-s részletes kutatása téma)
Ismert volt hogyan tette tönkre szívós munkával az USA több pontból álló terve. Csillagháborús rakéta rendszer, olcsó hitelek (olaj dollárok)
Mindez rávilágit Orbán fasizmusba hajló politikájának okaira amely mutatja a vezető réteg erkölcstelen, dilettáns , tolvaj nem sorolom természetét!
Ennél rövidebben ezt a nagyon komplex eseményt leírni nem igen lehet, – nem véletlen hogy mások 400 oldalas könyvekben értekeznek róla. A hozzászólásokból is tisztán látszik, hogy ennél sokkal hosszabb is lehetett volna, ha eltemetem a lényeget a részletek terjengős kibontásában, ahogy az már régi magyar szokássá vált.
Különben ez a vicces bejegyzés is nem sokára nyomtatásban is megjelenik a blogból készült könyv fejezeteként, aminek egy – szintén sok viccet tartalmazó – része már németül is terjed.
Köszönöm hogy elolvasta!
Igen, ma is sokan okolják Reagen csillagháborús tervét a SU kifulladásáért, épp csak ezzel egy- két pici „bibi” van: egyrészt a csillagháborús projecthez olyan rakéták kellettek volna, amikhez a motorokat az USA a mai napig az oroszoktól szerzi be, ha fel akar lőni egy komolyabb berendezést! (a hadászati, szárazföldi indítású ballisztikus rakéták ennél egyszerűbbek, azt saját maga állítja elő)
Másrészt Oroszország azóta se vesztette el a világhatalmi pozícióját, ami megfelelő vagyoni, gazdasági háttér nélkül egyszerűen lehetetlen volna! Vagyis soha sem volt a „kifulladás” állapotában.
Épp ezért, sokkal valószínűbb, hogy a „kifulladás” valójában nem volt kifulladás, csak a Trockíj által már a 20-as 30-as években megfogalmazott jóslat, vízió, ami a munkásállam vezetőinek óhatatlan elpolgárosodásáról szólt. (ezért végeztette ki Stalin) amit jól meg lehetett figyelni az SZKP KB tagjaniak életmódjában már Stalin alatt is, majd később – a háború után – ez az élet és viselkedés modell „leszivárgott” a vezetés alacsonyabb rétegeibe is.
Ehhez társult az egyéni vagyonosodás. (Trockíj bizonyította hogy a SU nemzeti össztermékének 10%-a eltűnik az adminisztráció zsebében) A két feltétel együttes megvalósulása (hatalom és vagyon) pedig kialakította az elitizmust, pont úgy, mint ahogy az Magyarországon is megjelent a 70-es évek végén, 80-as évek elején. Az elitizmus pedig a jobboldal gondolat világába tartozik, így oklogikailag érthető, hogy Brezsnyev halálakor a SU vezető elitje már nem a proletariátus, hanem egy jobboldalias (liberális) elit volt, ami nem mellesleg a hatalmat totális jelleggel birtokolta.
Andropov váltása ezért tulajdonképp ennek az elitnek a nyomására valósult meg, – és nem az USA nyomására – amely új úri réteg inkább vagyonosodni, és fogyasztani akart, mint sem hogy a világ elnyomott proletárjaiért harcoljon. Így ettől a ponttól kezdve megszűnt a szembenállás egyik fontos oka a két világhatalom között.
A csapatkivonás tehát, – meg „az új irány”- valójában a történelmi szembenállás feladásának a kinyilvánítása volt – nem „kifulladás” – ami óhatatlanul teret engedett az USA hidegháborús, kulturális intervenciójának, amit az a keleti blokkban folytatott (filmek, könyvek).
Mindebből nálunk is egyenesen következett hogy „kinőtt” a társadalomból az „ellenzék” ami leginkább a vagyon szabadságát és méltóságát követelő újgazdagokból állt itt is csak úgy mint a testvéri SU-ban. Ez a nem túl szerencsés belső társadalmi mozgás végül a teljes európai felforduláshoz, a „rendszerváltásnak” nevezett tragédiához vezetett. Ami csak azért tragédia, mert nem így kellett volna lezajlania, és sokkal kevesebb vagyoni és emberáldozattal kellett volna járnia. De a feltörekvő elit épp oylan dilettáns volt ahogyan ma is az. Ezt a másik, a gazdasági lefolyást elemző írásban foglaltam össze itt:
http://arady-gyoriszocdemek.blogspot.com/2019/01/ahogy-az-uj-vilagrend-hivei-elloptak.html
Az orbáni fasizmus háttere meg ez (ez a bejegyzés már németül is terjed):
http://arady-gyoriszocdemek.blogspot.com/2018/07/amit-maganallamrol-tudni-kell.html
A balmix.hu-n (916 olvaso) közzétettük az iràsod ..
Köszönöm szépen a terjesztést! Nagy megtiszteltetés!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
érdekes szemlélet, hogy egy személyeket megkerülő, nagyjából korrekt írást mégis miért fejez be egy koránt sem teljes névsor közlésével.
A névsor az MSZMP KB azon tagjanak listája, akik nélkül soha nem vehették volna bele a Luxemburgi Szerződésbe, hogy Magyarország is a piac (EU) része lesz.
Azért nem bővebb ez a kör, mert ha az lett volna, nem maradhatott volna titokban az MSZMP árulása. (Mert a társadalmi szerződés felmondása bizony az volt!)
Viszont vitathatatlan, hogy kizárólag ezeknek a vezetőknek a hatékony közreműködése idézte elő azt a helyzetet, amiben beengedték a hatalomba a feltörekvő II. III. osztályú bürokratákat (pl. Antall) és fiatal értelmiségieket. Cserébe a hatalmon lévő technokrácia – és a nagypolgári allűrökkel felruházódott neofiták sokasága – gazdasági javakat kapott, és az új hatalom szabadon megvalósíthatta a csak is egy szűk kört szolgáló, és sehol másutt ebben a formában nem létező sajátságosan magyar rendszerét – némi csendőrromantikával fűszerezve.
Az ő akkori árulásuk – gyávaságból, kapzsiságból, nemtörődömségből vagy tudatlanságból követték el, ezt mindenki döntse el maga – okozta mindazt ami az országgal (állammal. társadalommal) azóta történt, és ami ma is történik.
Ezért úgy gondolom, hogy igazságtalan volna a komplett MSZMP KB-t felelősnek kikiáltani olyasmiért, amit nem a politikai felelősség körében szokás tárgyalni.
(Ti.: A nemzeti vagyonunk eltüntetése, a gazdaságunk szétverése, a mai német és osztrák mintának nagymértékben megfelelő – csak kiigazításra szoruló!!! – gazdasági modellünk és jogállamunk (pl. bértörvény, szakszervezeti tv. Munka Törvénykönyve, Alkotmány stb.) eltörlése a tudomány szerint köztörvényes bűntettek hosszú sorozata volt!)
Köszönöm hogy elolvasta.
A létező szovjet rendszerben az emberek nagyban játszották azt amit a hiány miatt mi is ismertünk miszerint ki milyen áruhoz jutott hozzá azzal üzletelt a pult alatti kereskedelemben! Talán már van is olyan orosz aki leírta hogyan oldották meg , hogy mindenki felöltözzön és senki se haljon éhen! Az biztos egyetemet hagytak ott páran, hogy hentesnek álljanak!
Köszönöm az írást anno a '80-as évek közepén sokat vitázgattunk pártonkívüliként a párt-titkárunkkal a "helyzet"-ről, szóval vissza a kályhához! Pardon, valaki ellopta a kályhát is!
Az orosz rendszer részletei nem témája ennek a dolgozatnak, de ott ugyan az volt a helyzet 1990-ben mint Romániában:
A boltok üresek voltak ugyan, de az éléskamrák meg tele! Ezt a saját szememmel láttam, és igen csak megdöbbentem, hogy a nyugat – és mi is – az archaikus háztartásvezetést elfelejtvén azt hittük hogy ott éhezés van. Hát nem volt! Ma viszont már van, és nem csak orosz vagy román földön, hanem az egész posztszoci érában!
Köszönöm hogy elolvasta!
Mivel elég idős vagyok ahhoz hogy értékelni tudjam ezt az írást, kijelenthetem, minden gondolatával amely tényeken alapul egyet értek! Nagyon fájdalmas az a tény, hogy a háború utáni ujjáépítést a szüleink kezdték el mi pedig folytattuk, nem kis erőfeszítések árán rengeteg túlmunkával, amit a rendszerváltásnak nevezett színjáték el kótyavetyélt, és a legalattomosabb módon olyanok kezére juttatta, akik a kezüket sem mozdították érte! Sajnos abban az időben az embereket nagyon megvezették, és nem voltak olyan hazafiak mint Kosút , vagy Széchenyi, aki vezette volna az országot, és mutatta volna az utat! Nem valószínű, hogy én megérem, de remélem lesz egy megfontolt hazáját szerető ifjúság amely helyes irányba tereli ezt a szegény Hazánkat! Csak nehogy késő legyen!
Én is remélem, bár a közösségek egyre szétziláltabbak, és a feltétlenül szükséges, valamiféle baloldali tudással rendelkező emberanyag meglehetősen fogyatkozik. Ezek nélkül esély sem lesz sajnos.
Köszönöm hogy elolvasta!