Kiderült, hogy kormányzati zsarolással lett „ennyi” a béremelés- írja az Én Pénzem c. portál (ITT)
A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) ülésén végül is a kormány pénzügyminisztere, Varga Mihály tolmácsolásában előadott kormányzati zsarolásnak „engedve” a Liga, és a Munkástanácsok Országos Szövetsége a lehető legnagyobb gyorsasággal belement az alkuba.
Az alkudozást egyedül a Magyar Szakszervezetek Szövetsége (MASZSZ) próbálta kierőszakolni, aki (nagyon helyesen) nem volt hajlandó a Liga és a Munkástanácsok által elfogadott, a munkaadók titkos(!!) ajánlatával megegyező összegű béremelésbe „csak úgy” beleegyezni.
Erről Palkovics Imre a Munkástanácsok elnöke egy becsmérlő kijelentést tett a Magyar Idők című kormánylapban, de mielőtt megnéznénk hogy mit is mondott, előtte nézzük meg ki, és minek a képviseletében mondta azt.
A Munkástanácsok 1956 októberében, a forradalom alatt alakultak, a dolgozók és a szocialista vívmányok védelmére. Többször hangoztatták a szállóigévé vált jelmondatukat: „Gyárat, földet, vissza nem adunk!” Vagyis a Munkástanácsoknak semmi köze nem volt semmiféle jobboldali revizionista gondolathoz, vagy tevékenységhez, ezek legalapvetőbben baloldali munkásszervezetek voltak. A tagjaik a testükkel védték a népvagyont a gyárak kirablására érkező fegyveres jobboldali hordákkal szemben.
Ennek alapján joggal gondolhatnánk azt, hogy a mai Munkástanácsok harcos, baloldali szakszervezetek, amik mindenek felett védik a munkavállalók – és a társadalom- gazdasági és szociális érdekeit. Lépjünk be!
Azért ne kapkodjuk el! A MOSZ 1990 július 19-én alakult 80 Munkástanács részvételével. Épp tombolt az atlantista liberális őrület az egész világon, a magyar lakosság pont akkor megtudta hogy a kommunisták és a szocialisták – akik addig irányították – még Hitlernél és a patás ördögnél is gonoszabbak, 1956-ban meg nem az Angyal Istvánok, hanem a háborús bűnös fegyveres rabló Mész János és társaik voltak a valódi mártírok. Ezért a hirtelen támadt beépített bűntudattól gátolva az 1956-os Munkástanácsok eredeti, baloldali szellemiségét már senki sem akarta vállalni.
De bizonyos, hogy voltak akik a tanácsok egykori tagjaiként tovább akarták vinni azokat, hogy valamit visszaidézzenek a fiatalabb éveikből. A penetránsan bűzlő, lábszagú és korlátlan neofitizmus végül itt is győzedelmeskedett: a tanácstagok megegyeztek az új antikommunista irányvonalban, és ezzel párhuzamosan „keresztény értékrendű szakszervezetnek” kiáltották ki magukat, noha feltehetően soha semmi közük nem volt egyik egyházhoz sem.
Azok közül az alapító tagok közül, akik tagjai lehettek az 1956-os szervezetnek, nem tudjuk hányan élnek még, de a tanácsok tagjainak átlagéletkora az alábbi kép szerint is sok kérdést vet fel.
 |
| Ez nem aggastyánok klubja, hanem MOSZ küldöttgyűlés! |
A munkástanácsok megalakításában és országos szervezet létrehozásában persze nem annyira a volt tagok, mint a rossz emlékű gazdasággyilkos MDF volt a főszereplő, aminek potentátjai kb annyit tudtak a néhai Munkástanácsokról, mint az épp akkor folyamatban lévő szovjet haderő kivonásról. Valójában ez a párt biztosította az új szervezet infrastrukturális hátterét – merő politikai számításból: még MSZMP-s korukból tudták, hogy csak az a párt lehet sikeres, aminek népi, munkás bázisa van. (A „hülye Marx”-tól tanulták, és be is vált nekik a tanítás.)
A szervezet véresszájú antikommunista retorikája hamar híressé lett, (később a politikában a Jobbik ezt a radikalizmust másolta) az épp akkor „megvilágosodott” emberek bíztak is bennük, ezért hamar országos tényezővé váltak. Senkit sem zavart a közönség soraiból sem, hogy a tevékenységükhöz a névválasztásuk simán a halottgyalázás egyik elkövetési módjába volt besorolható.
Az MDF kormány megalakulásától napjainkig a MOSZ ott volt minden szakszervezeti fórumon, hogy képviselje „a keresztény magyar munkavállalók tömegeit„. Meglehetős vehemenciával korteskedett bármely kormány minden munkaerő piaci elképzelése mellett, ami a legtöbb esetben a munkavállalók érdekeinek sima elárulását jelentette. A küldötteik – javarészt nyugdíjas öreg emberek – örültek a cserébe kapott megtiszteltetésnek, hogy beléphettek a parlamentbe, személyesen találkozhattak kormány tagokkal, stb. Valójában ők voltak a munkavállalói oldalba épített öntudatlan kollaboránsok, akik egy két ezüstért bármikor készek voltak eladni a magyar munkavállalók millióit. Felteszem fogalmuk se volt róla valójában mit tesznek.(Nagyobb tétekben merek fogadni, hogy érdekvédelmi szakmai kérdésekben 10-ből 9-en meg se tudnának szólalni, esetleg némi komcsizást tudnának válaszul elnyöszörögni, ahogy a vezérüktől hallották)
A MOSZ elnöke és az aggastyánok vezére 1991 óta Palkovics Imre, aki a néhai Böhm Vilmos SZDP elnök megvalósult rémálma, akiről a Kossa Istvánhoz írt, szakszervezetekről szóló levelében értekezett: A szakszervezet élére kinevezett komprádor munkásáruló. A szakszervezeti mozgalom elsorvasztásának előre megjósolt okszerű következménye. A nemzet tragédiájának egyik lapuló farkasa.
Az MDF kormány megalakulásától napjainkig a MOSZ ott volt minden szakszervezeti fórumon, hogy képviselje „a keresztény magyar munkavállalók tömegeit„. Meglehetős vehemenciával korteskedett bármely kormány minden munkaerő piaci elképzelése mellett, ami a legtöbb esetben a munkavállalók érdekeinek sima elárulását jelentette. A küldötteik – javarészt nyugdíjas öreg emberek – örültek a cserébe kapott megtiszteltetésnek, hogy beléphettek a parlamentbe, személyesen találkozhattak kormány tagokkal, stb. Valójában ők voltak a munkavállalói oldalba épített öntudatlan kollaboránsok, akik egy két ezüstért bármikor készek voltak eladni a magyar munkavállalók millióit. Felteszem fogalmuk se volt róla valójában mit tesznek.(Nagyobb tétekben merek fogadni, hogy érdekvédelmi szakmai kérdésekben 10-ből 9-en meg se tudnának szólalni, esetleg némi komcsizást tudnának válaszul elnyöszörögni, ahogy a vezérüktől hallották)
A MOSZ elnöke és az aggastyánok vezére 1991 óta Palkovics Imre, aki a néhai Böhm Vilmos SZDP elnök megvalósult rémálma, akiről a Kossa Istvánhoz írt, szakszervezetekről szóló levelében értekezett: A szakszervezet élére kinevezett komprádor munkásáruló. A szakszervezeti mozgalom elsorvasztásának előre megjósolt okszerű következménye. A nemzet tragédiájának egyik lapuló farkasa.
Palkovics annyira jól végzi az illegitim kormányt a munkavállalókkal szemben támogató munkáját, hogy Áder János megbízásából az illegitim kormány 2016-ban „az 1956-os Munkástanácsok mintájára, a rendszerváltozást követően létrejövő munkavállalói érdekvédelem újjászervezéséhez, valamint a munkavállalói önszerveződés folyamatának elősegítéséhez való tevékeny hozzájárulásáért” a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata kitüntetésben részesítette. Annak ellenére is kitüntették a gazdái, hogy a felsorolt tevékenységeiből, és annak irányultságából soha egyetlen szó se volt igaz.
Nos ez a Palkovics nevű azt találta mondani a Magyar Idők című kormányzati szennylapnak, hogy a kormány őt „megzsarolta„, azért egyezett bele a viccesen alacsony összegű béremelésbe.
Mi meg azt kérdezhetjük erre: Az ég szerelmére Tata! Mivel?? Hogy a MOSZ nyugdíjas, aggastyán tagjai nem dolgozhatnak többé kazánkovácsként? Három éves munkaidő keretben (a legtöbben már nem is éltek addig) évi 400 túlórával?
No és azt is mondta, hogy a Magyar Szakszervezeti Szövetség csak azért akart alkudozni a dolgozók érdekében, mert „a MASZSZ vezetésében eluralkodott a szoros politikai együttműködés igénye az ellenzéki pártokkal!„
Erre meg okszerű, profán a kérdés: De Tata! Van aki elhiszi szerinted az aggastyán tagjaitokon kívül, hogy te és az illegitim kormányod képviselitek a munkavállalói érdekeket? Vagy pontosan tudod hogy iszonyú kártékonyak vagytok – te különösen az vagy az életműveddel és az 56-os szocialista eszméket ápoló Munkástanácsok kitervelt meggyalázásával – és egy kicsit köpködni akartál hálából a tiszti keresztedért a valódi érdekvédőkre, a népakaratot képviselő nem kormánypártokra? (Amely utóbbiakat is hűen kiszolgálnád újra, némi támogatásért?)
Különben is mért nem húzol már el? A „munkás érdekvédőként” kiharcolt nyugdíjad összegétől, vagy a szárnyaló, és kiválóan jó egészségügyi ellátástól rettegsz, ami majd megillet? Tudsz ezekről valamit, igaz Tata? Azért vonszolod be magad inkább a konferenciákra….
Persze ezeket a kérdéseket soha nem tehetjük fel, mert az efféle kártevők irtóznak a nagy nyilvánosság előtt folytatott vitától, ha lebukásveszély fenyegeti őket. (Lásd: Orbán) Mielőtt becsukod ezt a lapot, kérlek jól nézd meg a fenti két képet: miattuk lesz kevesebb mint 300 Euro a netto minimálbér, és kevesebb mint 400 Euro a netto bérminimum. A munkád bére. Amiből a családod kell eltartanod, az álmaid kell megvalósítanod.
Azután, ha megnézted a képet gondold át alaposan ezt is: te is odaállhattál volna azok mögé, akik téged képviselnek, a te érdekeidet védik.
Akkor ezek az aggastyánok befekhettek volna az intenzív osztályra, és 20% körül nőne a bér. De most- és már megint! – ők döntöttek helyetted!.
