Az egyik budapesti aluljáróból a képen látható asztal kitelepítése előtt zavarták el a hajléktalanokat, akik mocskos rongyokon ülve koldultak az arra járóktól. De nem ez a valódi dráma.
A dráma az, hogy a képen látható korosodó hölgy, annak ellenére is ennek a kormányzó pártnak kampányol, hogy az feltehetően az ő gyerekeit is külföldre üldözte, van a rokonságában kifosztott devizahiteles, – akár hajléktalan is – kevesebb mint 100 ezer Ft-ot (kb 330 Eurot) kereső kirabolt munkavállaló, s ha véletlenül baleset éri az aulúljáró lépcsőjén, a tragikus helyzetben lévő egészségügyi ellátórendszerben orvoshoz sem biztos hogy időben kerül, mert azokat is elüldözték…
Van ebben a magányos kiállásban valami látható, egyéni reménytelenség, kiszolgáltatottság, és extra adag behódoltság.
Az egyik budapesti alpolgármester személyesen kampányol, egy némiképp Brüsszel ellenes bukhéval fűszerezett jelszóval. A háttérben pedig a kerület egyik legszegényebb, munkanélküli édesanyja, aki az alpolgármester testületétől semmilyen segítségre nem számíthat, ezért porig alázkodva koldulni kénytelen, hogy enni adhasson a gyerekeinek. Ő nem kaphat EU támogatást…
Az itt is gyér érdeklődés azt mutatja, mintha az emberek felismerték volna, hogy kik jelentik valójában Magyarországot a párt – és a polgármester – szerint..
Az itt is gyér érdeklődés azt mutatja, mintha az emberek felismerték volna, hogy kik jelentik valójában Magyarországot a párt – és a polgármester – szerint..