Választási kampány van, a fél ország meg akarja védeni a bűnöző idoljait, a másik fele meg el akarja zavarni őket a közhatalomból. Utóbbiak a hatalomváltás első fázisának gondolják a településük kormánypárti vezetésének leváltását, ami utat nyit majd egy tejjel mézzel folyó kánaán, az egységes EU, meg az ő várva várt életszínvonalát biztosító kontinentális minimálbére felé is. Kár, hogy leírhatatlanul nagyot tévednek!
a közhatalom sajátossága, hogy a néhai városi, községi települések vezetését az új elit „önkormányzat”-nak nevezte el. Ebben a szóban olyan sugalmazás van, mintha a lakosság jó vagy rossz léte helyben eldönthető, meghatározható volna, pusztán a helyiek által választott képviselők akaratából. Pedig ez igen távol áll a valóságtól!
Az igazság ezzel szemben az, hogy az „önkormányzat” minden törvényének meg kell felelnie az ország alapjogának (most „a gránitszilárdságúra alkotott, de gyengeségei miatt mégis többször módosított alaptörvény”-nek, korábban a Nemzetgyűlés által elfogadott Alkotmánynak). Vagyis olyan helyi törvényeket nem lehet hozni, ami az ország általános jogrendjébe ütközik.
Másrészt minden törvénynek van gazdasági hatása, amihez pénz kell. A pénz viszont a kormánytól érkezik kisebb nagyobb mennyiségben, amit nem csak a település nagysága, hanem földrajzi helye, és a kormány szempontjából vett politikai fontossága is döntő mértékben befolyásol.
Vagyis az önkormányzat maximum végrehajtója a kormányzat akaratának, de nem gátja, de még csak nem is a fékezője annak!
Ez persze nem érdekli különösebben a választókat, az ellenzék meg akarja büntetni a helyi közhatalom szereplőit. Egyszerűen azért, mert azt gondolják, hogy a roppant méreteket öltő szegénység, a kormányzat totális hatalmának abból az önkéntes és önkényes kiszolgálásából ered, amit a helyi közhatalom reprezentánsai valósítanak meg. Jó pénzért persze. Az az igazság hogy ezt a közhiedelmet erősíti az ellenzéki pártok kommunikációja is, amit én legalább olyan tisztességtelennek tartok mint ahogy orbán 2010-es hazug kampányát (meg azóta az összes többit is) annak tartottam.
Nem vitás: az ellenzék által támogatott új emberek új ötletekkel, új vezetési stílussal állhatnak elő, egyes területeken akár még jobbá is tehetik egy település életét – pl a közlekedés terén – de az orbáni szélsőjobboldali diktatúrát nem lesznek képesek megváltoztatni helyi szinten sem. Az ő megválasztásuk sem hoz könnyebbséget a nélkülözőknek, nem lesz jobb a centralizált oktatás helyi szinten sem, sőt az egészségügyi ellátás sem fog a 30 évvel ezelőtti szintre beállni, mert erre kormányzati szándék sincsen.
Más területeken viszont a polgármester és a helyhatóság bizonyos hogy nem tehet semmit.
A bukott devizahitelesek épp úgy hajléktalanok lesznek majd a DK-s polgármester alatt, mintha a fideszes mardat volna. A dolgozók 43%-a pont úgy megélhetésre alkalmatlan bérekért fog jogfosztottan robotolni a gyárakban, üzemekben, boltokban, stb. mintha a fideszes maradt polgármester volna. A kör ezzel be is zárul, vagyis minden marad a régiben, mert az orbán rendszer erőszak nélkül nem leváltható, csak megörökölhető.
Akkor mégis, mi ez a nagy háború, miért nem a kormány leváltására törnek az ellenzéki pártok? Hogy ezt megértsük, érdemes visszatekinteni a múltba.
1990 év elején, pár héttel a választások előtt a Fidesz választmánya körlevelet adott ki arról, hogy az országgyűlési választások nem fontosak, az őszi helyhatósági választásokra kell minden alapszervezetnek koncentrálni „mert ott van a pénz”! (orbán már akkor is tudta hol vannak az államkassza leggyengébb pontjai)
Nos, a tavalyi, súlyos választási csalás óta hatalmon lévő orbán kormány ellenzéke most ráérzett az 1990-es évek ízére, és maga is rájött hogy ha életben akar maradni – nem akarja magát gazdaságilag kivéreztetni – akkor meg kell szereznie az államkassza néhány rése feletti ellenőrzést, amik az önkormányzatokra nyílnak. Ott lehet ellátmányt szerezni a küzdelemhez: a választott vezető szívéhez közel álló vállalkozásokon keresztül, amiket ha elég megrendeléshez juttatja az önkormányzat, biztos hogy „vissza is csurran cseppen” azoktól valami. Mert ez egy ilyen zsigerekig nyúlóan korrupt rendszer, már a kitalálása óta! (Made in USA. Aki nem érti pontosan, annak ajánlom figyelmébe Martin Scorsese világra szóló darabját a liberális demokrácia születéséről, a „New York bandái” (Gang of New York, 2002) című filmjét ami azon felül, hogy dokumentum értékű és leleplező, a díjakat is tarolta a megjelenése évében!)
A társadalom azon tagjai pedig akik a kormánypárt kulturális (és nem értékrendi!!) ellenzékével szimpatizálnak, ebből semmit sem sejtve menetlenek majd elébb a szavazófülkékbe, aztán a teljes csalódásba, és kiábrándultságba, ami valójában ennek a mai rendszernek a legfontosabb építőköve.
Viszont az ellenzék forrásokhoz juthat, mert belső piacokat szavaztathat meg a szimpatizánsaival. Így lesz miből porondon maradni minden kedvelt vagy szidott közszereplőnek, és a rendszer fennmaradhat – vagyis egy esetleges lázadás, vagy forradalom ezzel is elkerülhetővé válik.
Csak abban lehetünk biztosak, hogy a rendszer és az Orbáni horda marad, mert nem ez a harc lesz a végső! De még csak nem is az utolsó előtti azok között, amit a társadalom a szabadsága és a hazája visszaszerzéséért, a nemzetközi jó hírneve helyreállításáért kénytelen lesz még a jövőben megvívni.. .
