Bombaként robbant a hír: a pestszentlőrinci Szaniszló Sándor, és az óbudai Kiss László, az MSZP polgármesterei hirtelen átigazoltak a nagyobbik liberális pártba a DK-ba. A közös nyilatkozatba foglalt indoklásuk szerint többek között azért, mert a DK „európai minimálbér” és „európai minimálnyugdíj” programja sokkal inkább megfelel az ő céljaiknak és törekvéseiknek. Ha ez így van, akkor Budapest érintett kerületeinek polgárai valójában elvesztették a közösségükért dolgozó polgármestereiket, mivel ők valójában Dobrev Klára közelgő miniszterelnöki kampányához jó előre zsoldosnak álltak.
A polgármesterek nyilatkozata egyébként kétértelmű: ha tisztában vannak a ténnyel, hogy Dobrev „európai minimálbér és nyugdíj” jelszavas kampánya jogi non-sensre épül, – vagyis hazugság – akkor becsapták a választóikat, és segiteni akarnak Dobrevnek tévedésben tartani őket. Ha pedig nem tudják, mert nem voltak képesek a Dobrev kampány óta tájékozódni annak hátteréről, akkor tulajdonképpen a vezetői alkalmatlanságuk teljes körű beismerése.
Akár melyik opció is áll a háttérben, egy magát baloldalinak tartó párt soraiból való távozásuk nem fogható fel sem veszteségnek, sem tragédiának.
Az eset ugyan akkor ismét rávilágít, hogy az ellenliberálisok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy a lehető legnagyobb személyzettel vágjanak bele a következő országgyűlési választásba. Akár az ilyen – egyébként eléggé nemtelen – lépésektől sem riadva vissza. A tagtoborzáshoz használt ígéreteik közt bizonyos hogy a polgármesterségnél nagyobb pozíciókat, jobban jövedelmező állásokat, kormánytagságot vagy „csak” államtitkárságot” ajánlanak fel a kialakulóban lévő Dobrev vallás megvásárolható ministránsainak.
Hogy a tagtoborzásnak mi köze van a Dobrev által hirdetett szociálisan érzékeny pártprogramnak, azt inkább nem fejtem ki, de pontosan érzékelhető a párt által hangoztatott jelszavakból, amik nem valós megoldásokat kínálnak, – a nyilvánvaló kudarcot majd az EU-ra kenik – csak szavazatszerzésre és optimalizálásra törekszenek.
Csak abban vagyok biztos, hogy a polgármesteri állások, és az ezzel járó gazdasági hatalom egyelőre az ellenliberálisok kezén maradtak.
De mi volna, ha bekövetkezne a Francoi fordulat, s a kormányzat kitakarodna a munkabér és nyugdíj megállapításának magához vindikált jogából, és a SZABAD ORSZÁGOK nyugati mintáihoz hasonlóan azt vissza adná a szakszervezeteknek, s netán a Munkáskamarát is helyreállítaná? Ha orbán visszaadná a bérmegállapítás jogát a munkavállalóknak?
Mit mondana az ellehetetlenült Dobrev az embereknek? Hogy hagyják csak nála a bér és nyugdíj megállapítás jogát, hisz Rákosi óta ez „így működik” az országban? Majd az EU megmondja mennyi legyen a magyar bér? Nem tudjuk, hogy próbálná ezt személyes győzelmének beállítani, hogy mégis hiteles személy maradjon a választásokig.
S a jó, a nép sorsáért aggódó polgármesterek vajon nem igazolnának-e nyomban át a Fideszbe, hogy ezzel is támogassák a nép eredeti jogainak helyreállítását? Nem tudjuk. De nem kizárt, ha az átállás elmulasztása esetén veszélybe kerülhetne az állásuk, karrierjük. Mert annyira nem aggódnak a polgártársaikért hogy bármilyen zsíros állásról lemondjanak, bármilyen árulással vagy megalkuvással járjon is az.
Természetesen a polgármesterek árulásából le lehet, és le is kell vonni a konzekvenciát: a baloldali gondolkodású és érzelmű embereket még mindig karrierista liberálisok tartják fogva, akik egyéni érdekeik szerint használják fel az emberek bizalmát, és vissza is élnek vele úton útfélen. A régi latinok mondták: „Etiam ille est fur, qui fiduciam hominum rapit!”, vagyis „az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja”. A latin bölcseknél többet nem is akarok mondani a liberális politikai osztály tagjairól. De abban biztos vagyok, hogy amit látunk az ellenzék átalakulásában, az nem más, mint egy fergetegesen népbutító politikai Tolvajkeringő. De inkább még alantasabb tolvaj és betyártánc.
