Új Egyenlőség
„Öt évvel ezelőtt vezették be a kötelező minimálbért Németországban. Ehhez képest ma már a németeket az európai minimálbér-koordináció egyik szorgalmazói között találjuk. Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság egyik első akciójaként látott neki az ezzel kapcsolatos konzultációnak. Mindez EU-szinten igen gyors paradigmaváltásnak számít.”
-
Pál Arady A cikk nagyon jó lett volna a 30-as évek Újság-jába.
Nem zavartatja magát olyan tényektől, hogy a nyugati szakszervezetek és szocdemek már 2013-ban tiltakoztak a Trojka saját kollaboráns Európai Szakszervezetének törekvései ellen, hogy a bérmegállapítást a kormányok kezébe tegye.
Ez a mostani alapvetően neoliberális kezdeményezés a német nagytőke 2013-as tárgyalásain kifejtett azon óhaját kívánja megvalósítani, hogy a bért ne a Munkáskamarák és Szakszervezetek hanem a kormány- munkaadók – szakszervezet háromoldalú tanácsa állapítsa meg – mint a posztszoci országokban!!!
A magyarok ennek a tervnek ministrálnak – habár a dolgozók FELSZABADÍTÁSA kéne hogy legyen a magyar baloldal egyetlen és kizárólagos célja!-
Új Egyenlőség hol van olyan, hogy a béreket csak a szakszervezetek állapítják meg? -
Pál Arady
Pl nálunk Ausztriában. A kamara évről évre szakértőkkel vizsgálja a béreket és minden év végén előterjesztést tesz a szakmai ágazati bérekre.
Aztán a munkaadók a saját szakértőik vizsgálatait összevetik a kamaráéval, vitatkoznak egy kicsit – néhány centen – aztán szerződnek.
A tavalyi megállapodásnál nem láttam Kurzot prédikálni a bérekről (mint az elmúlt 40 évben minden magyar kormányfőt szoktam látni). Mondjuk ebben a „szocdem országban” az orbánék szerint megvalósult kommunizmusban, egy átlagos kőműves kisiparos is tudja hogy a bért nem ő fizeti, hanem a megrendelő – ő csak közvetíti – és azt alapvetően a munkavállalók termelik meg.
A nagyok ezt szintén pontosan tudják, és azt is hogy ha nincs a fogyasztói oldalon pénz, akkor nekik nem lesz profitjuk. Így a „Wörgl-i csoda” óta egy normális osztrák vállalkozó jobban retteg a társadalmi fogyasztás csökkenésétől mint az amerikai pénzpiac köhögésétől.
Így a bérvitában a kamarák ugyan azt akarják, csak néhány cent erejéig vitatkoznak az elosztás mértékéről. Remélem feltűnt a magyar szakértőknek is, hogy ehhez a rendszerhez a liberális Kurz se mer hozzányúlni. -
Új Egyenlőség na de akkor ott sem csak a szakszervezet, hanem a szakszervezet és a munkaadók.
-
Pál Arady ehhez hozzátenném hogy minden munkavállaló és szakszervezet a kamara alanyi jogú tagja.
-
Jozsef Szirtes az üzenet lényege az volt hogy nem a kormány! -
Pál Arady
Tudod ez úgy működik mint a piacon, amikor paradicsomot akarsz venni.
Oda mész a kofához, aki megmondja az árat. Te alkuszol egy kicsit, ha az a kofának még elfogadható, akkor lesz paradicsomod, ha nem az, akkor nem lesz paradicsomod.
Az AKÖ- a „kofa” – megmondja mennyiért dolgozik a TAGJA. (ágazatonként és szakmánként) A „vevő”, a WKÖ választhat: vagy elfogadható alkut köt vagy a sztrájk miatt nem lesz profit- paradicsom.
A kormány meg csak nézi. Az alkut pedig tudomásul veszi és betartja a kollektív szerződés minden pontját.
A magyar modell tudvalevően nem így működik a Kossa-Böhm vita óta, pedig pont így működött!! -
Új Egyenlőség Az ok. De Magyarországon olyan gyengék a szakszervezetek, hogy egy államilag megállapított minimálbér előnyösebb, mint egy a szakszervezetek által letárgyalt. Az első általánosan érvényes, jogi erejű, a másodikat nagyon kevés cég tartaná be.
-
Pál Arady
Ez egy fordított logika a „megszokott rendszer” szellemi csapdája.
Anno, 1945 után a kommunista párt nem engedte újra indulni a Munkáskamarát, mert egy Kossa István nevű gazdasági és politikai zsenijük kitalálta, hogy a munkavállalók érdekeit is Rákosi elvtárs kormánya fogja képviselni – nem úgy mint a rothadó nyugaton. A még meglévő szocdemek erősen tiltakoztak, mondván hogy ez jogfosztás, az esetleges reakciósoknak előre adott ajándék – hatalom a teljes munkaerőbázis felett. De Kossáék hajthatatlanok voltak. Létrehozták a kamara helyett a komprádor SZOT-ot, amivel a saját, párton belüli tiltakozásokat is letörték, mert sok elvtárs kapott fizetéssel járó helyett benne. A bérmegállapítás joga így került a mindenkori kormányhoz.
1990-ben, a „szabacscság” kitörésekor, a kormányzat ezt a jogot magánál tartotta, és esze ágában sem volt a munkavállalóknak ezt az elemi szabadságjogát visszaadni. Sőt. Előbb einstandolták a szakszervezeti vagyont, aztán Tölgyessy és Kónya brainstormingjai után eltöröltek szinte MINDEN addig szerzett munkásjogot, és vele a mai osztrákhoz hasonló elven működő bértáblát.
Vagyis nem arról van szó, hogy hagyományosan gyenge szakszervezetek vannak akiket gyámolítani kell, hanem arról, hogy Rákosi óta jogfosztott, nem működő Munkáskamara van, ami törvényes jogokkal felruházva igen is képes volna a munkavállalókat megvédeni, az érdekeiket hatékonyan képviselni.
Nálunk sem sokkal erősebb a szakszervezet mint Magyarországon, viszont a kamarának mindenki tagja aki csak egy pillanatra is munkaviszonyt létesített az országban. Ez egy több millió munkavállalót tömörítő szervezet, komoly infrastrukturális és személyzeti feltételekkel, a járulékokból befolyó pénzügyi háttérrel, mindenféle tv előterjesztési meg vétó jogokkal, szóval ha úgy tekintjük „ szociális ellenhatalom” a mindenkori kormánnyal szemben, hogy ne születhessenek társadalomellenes döntések a gazdaságpolitikában. (mint pl a magyar „helycsinálás” volt a 90-es évek elején az USA- Magyar demokrácia projekt idején, és 800 ezer munkahely azóta se született újjá)
Tehát nem a bért kell itt megmondani orbánnak vagy Dobrevnek (ami egy elég bizonytalan dolog hogy milyen kútfőből merítve, és milyen vásárlóértéket határoz meg „minimumnak” egy olyan bizonytalan közegben mint a magyar,) hanem vissza kell adni a munkavállalók szabad bérmegállapítási jogát és annak intézményi, és jogi hátterét. -
Pál Arady Új Egyenlőség
Felteszem ettől akár heveny dührohamot is kaphatsz, de ez nagyjából 20 éve a szocdem álláspont a bérmegállapítással kapcsolatban.
https://enszerintem652151365.wordpress.com/…/berunio…/rkesztés vagy törlés
-
