Pár ezer évvel ezelőtt, a római császár választások idején, a távoli impériumok lakói is áhítattal várták az új uralkodó kilétének bejelentését. Nem csak az arisztokraták tekintettek bizakodva a változás elé a nagyobb uzsorák és rablóhadjáratok reményében, de a plebejusok és rabszolgák is őszintén hitték hogy az új császár alatt majd nagyobbak lesznek a fejadagok, és kevesebbet pattog az ostor a hátukon, sőt, az új vezető a kormányzót is emberségesebb hatalomgyakorlásra kényszeríti majd. Néhány közbe eső év szokásaitól eltekintve a világ azóta semmit nem változott: a magyar impérium hangos az USA új egyeduralkodójának megválasztásától, az alattvalók ugyan olyan vágyakat és reményeket hangoztatnak mint akkoron.
Donald Trump leköszönő amerikai elnök kormányzása idején a magyar impérium felcsúti kormányzójával szemben álló körök szent meggyőződéssel hirdették, hogy a magyar összeszerelő gyarmat vezetője Trump elnök kiemelt figyelmét élvezi, ezért ők teljesen tehetetlenek az ország lakóinak egyre szomorúbb sorsának megjavításában.
Tegnap azonban némi jogi huzavona, és az annak eredménye miatti csalódott tusakodással kevert lövöldözés után – amit természetesen a mi aktuális globális birodalmi demokráciánk természetének nevében követtek el a szemben álló felek – bizonyos lett az új vezér személye: egy Joe Biden nevű, 79 éves elaggott politikust talált a globalista birodalom központja erre a posztra a legalkalmasabbnak. Annak ellenére is, hogy 70 év feletti embert már pápának se választanak meg, pedig a Vatikán nem egy globális és harcos nagyhatalom.
Joe Bidenről keveset tudunk. A lényeg, hogy ügyvédként kezdte a pályafutását, de hogy irodája lehessen azért republikánusnak vallotta magát mint Trump, majd hogy politikus lehessen hirtelen demokrata lett. A váltást szenátori tisztség honorálta, három évtizedig volt Delaware állam „demokrata” szenátora, ami biztosította számára, hogy népes családjának legyen mit a tejbe aprítania. 2009-ben lett Barack Obama, az akkori USA elnökének helyettese (alelnök), s mint ilyen, elnöke volt a szenátus külpolitikai és igazságügyi bizottságnak is. Ezen elnöki minőségében elévülhetetlen érdemeket szerzett pl. az USA világszerte hírhedt Guantánamói börtönének fenntartásában, ahol az USA hadserege borzalmas fogoly kínzásokat hajt végre még ma is.
Az alelnöki, és külpolitikusi szerepvállalásának természete – mint az a Washington Post és több amerikai napilap cikkeiből nyomon követhető – az Osama Bin Ladenre küldött gyilkos kommandó kitalálása és megszavazása mellett, leginkább az ukrajnai Banderista puccs támogatásában betöltött szerepével jellemezhető. Meg azzal, hogy a náci puccs után a puccsista Porosenko elnöknél elérte, hogy fiát tegyék meg az ukrajnai gázkereskedelmi cég igazgatósági tagjának, potom havi 166 ezer USA dolláros fizetésért. Majd mikor az ukrán ügyészség ez ügyben – korrupció miatt – vizsgálódni kezdett, azzal fenyegette meg a globális atlanti birodalomhoz csatlakozott ukrajna főügyészét, hogy leváltatja. Így a korrupció ellenes vizsgálat sosem folyt le, Biden és fia „hivatalosan tisztakezű” maradt..
Az USA Demokrata Pártjának Trump ellenes hadjáratában végül központi figurává vált, mint kormányzati tapasztalattal is rendelkező politikus. Nagyban segítségére volt ebben Kamala Harris, a volt Kaliforniai államügyész, aki a magyar impériumon szolgáló kollégájánál is sokkal korruptabb és kategóriákkal kegyetlenebb. Ám de nő, és fotogén, nem beszélve arról, hogy félig színesbőrű is, így jól mutatott a Biden kampány szerepléseinek helyszínein.
Van azonban valami amit Harris kisugárzása sem tudott feledtetni. Biden nyilvános beszédeiben rendszeresen Bushnak – az USA néhai elnökének – nevezte Trumpot, és az USA „megválasztott elnökének” Kamala Harrist. Ám ez a hallgatóságban senkit nem lepett meg, mert korábban egy nyilvános szereplésén előfordult már, hogy Biden nagyapa a saját családja tagjait sem tudta nevén nevezni. Ezért az elemzők szerint kétségtelen, hogy Biden az előrehaladott kora miatt súlyos demenciával – szellemi leépüléssel – küzd.
Ez pedig nem kis aggodalomra ad okot, tekintve hogy ez a félig már rokkant, szemlátomást romló állapotban lévő aggastyán lesz az usa haderők főparancsnoka is – ami a guantanamoi kínzókamrák fenntartásában betöltött szerepe miatt elrettentőbbnél elrettentőbb lehetséges következményeket hordoz magában. Joggal mondható ezért, hogy Biden hivatalba lépésével az USA egy a Trumppal fémjelzett flegma, és pipogya hatalomból egy náci barát, agresszív, kiszámíthatatlan, és ezért roppant veszélyes világhatalmi tényezővé válik.
Biden demenciájával kapcsolatban az AP egyik tudósítója aggódva tette fel a kérdést: „mit tesznek majd ezzel az információval amerika ellenségei?”
Pedig a helyes kérdés az volna: „Mit tesz ezután Amerika a világgal?” Vagy az: „Mit tesznek majd azok a helyi urak a globális birodalom impériumaiban a saját népükkel, akiknek ez az új hatalom a mérték és példaadó?”
Csupán annyi bizonyos: a birodalmi rabszolgahadnak ismét nincs semmi oka rá hogy ünnepeljen – bármit is mondjanak az urai.
Kprrekt! Kevesen ugyan, de még vannak tisztán látó és gondolkodó emberek.
Csak figyeltem egy kicsit hogy mi történik, és kikkel történik.
Köszönöm hogy elolvasta!
Többször olvastam már tőled.
Kifejtenéd?
" Kamala Harris, a volt Kaliforniai államügyész, aki a magyar impériumon szolgáló kollégájánál is sokkal korruptabb és kategóriákkal kegyetlenebb."
Valamelyik következő bejegyzésben fogom kivesezni a hölgyet.