OLAJOSOK. AVAGY A MAFFIA BEMUTATKOZÁSA A KÖZHATALOM BIRTOKOSAKÉNT. Dr. Szeszák Gyula öröksége I.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember, aki – horribile dictu de – üldözte a bűnt Magyarországon. A valódit, a társadalomra legveszélyesebbet. Dr. Szeszák Gyula nyugalmazott Hajdó-Bihar Megyei Főügyész emlékeit teszem itt közzé. Úgy ahogy eddig ezt soha senki nem tette meg és nem látta még.

Dr Szeszák Gyula

„Ami engem illet, letagadhatatlanúl egyike vagyok azoknak, akik az olajügyről tudnak egyet s mást. Hetvenöt éves vagyok, nem tudom kivárni amig az ‘igazságot’ a képzeletbeli tyúk kikaparja.

Megírom hát, amit tudok és gondolok az olajügyről és annak azonositható szereplőiről. Teszem ezt illúziók nélkül, hisz a világtörténelemben sohasem volt még arra példa, hogy a bűnöző megbüntette volna önmagát olyan cselekedetéért, amelyből hasznot húzott.”

Akit elevenen eltemettek, igyekszik kiásni magát. Talán nekem se’ róják föl, hogy ezzel próbálkozom.

Érdekes, de nem véletlen körülmény, hogy ebben az ügyben már a fogalmak is többértelműek. Én is azt írom, hogy „állami” bűnözés, holott a szervezés és az elosztás messze tulmutat azon a valamin, ami alatt az államot értjük. A gaztettet a „rendszerváltás” során a pártok vezetésébe, a Parlamentbe, a minisztériumokba, a bíróságokra, az ügyészségekre, a rendőrségre , stb. újonnan beférkőzöttek hajtották végre, az „ottmaradottakkal” teljes egyetértésben. Ezt a társaságot valami hülye „elitnek” nevezte. Azóta ez az elnevezés rájuk ragadt, holott sem tömbben sem egyénileg semmi közük az „elit”, azaz a kiválóság fogalmához. Áldásos ténykedésük eredményeként elszegényedett az általuk igazgatott társadalom és állam, viszont ők milliárdosokká lettek .

A cselekmény névkódja az „olajszőkités” sem fedi a tárgyát, hisz a „fekete” olaj nagyobb részét egyáltalán nem szőkitették. A gázolaj – HTO – gázolaj aranyat termő metamorfózisa jobbára papiron, elsősorban vámpapirokon, ment végbe.

Rájöttem, hogy „művemet” csak úgy tudom írni, ahogy a Talmudot irták. Hiába voltak okosok a rebbék, egyszerre nekik se’ jutott minden az eszükbe. [Olykor többszáz év is eltelt két jó ötlet között…]

Minden előjel arra mutat [létérdekem, tévedni], hogy az olajügyben szintén érintett Gyurcsánynak és kormányzatának esze ágában sincs az egyik legnagyobb állami gengszterakció tényeit feltárni, az elkövetőket megnevezni. Ellenkezőleg: a Nemzeti Nyomozó Iroda máris tettenérhető elterelő, megfélemlítő müveleteket hajt végre [ill. készül végrehajtani] mindazokkal szemben, akik az olajügyről bármit tudhatnak és mondhatnának.

A dolgok megértéséhez, az olvasmányosság rovására is, vissza kell térni ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek elnevezése szintén ellentétes lényegével, a „Rendszerváltáshoz”.

Nagyon ostoba aki máig sem látta be, hogy a „kor” egyáltalán nem olyan, amilyennek Madách hitte és jellemezte. Nem, „folyam, mely visz vagy elmerit, nem vezére az egyén, úszója csak”, hanem egy olyan szinjáték, amelynek történéseit, effektusait a, mint a szinházban, szinte a legapróbb részletekig előre megtervezik, majd a „produkciót” szinfalak mögül éberen felügyelik, hogy a darab hatását, azaz a bevételt a legkisebb hiba se’ veszélyeztesse.

A bűnözés [olajbűnözés] társadalmi és erkölcsi televénye csak ott alakulhat(ott) ki, ahol olyan alak a miniszterelnök, mint Antall József.

Róla sokan sokat írtak, de mindannyian csak pedezegették, hogy számos betegsége közül a legsúlyosabb a moralis insania volt, amellyel kapcsolatban betegségtudata teljességgel hiányzott, következésképp elmulasztotta kezeltetni magát.

Mert milyen keresztény, illetve vallásos úriember az, akinek van egy felesége, attól gyereke, egy élettársa és attól gyereke, továbbá egy párt-üdvöskéje?

Mondják, illetve írják, hogy mielőtt, kövér döglégyként, dongani kezdett volna a politika egén előbb New Yorkba utazott, ahova hívták – vagy küldték és ott a Zsidó Világkongresszusnál tárgyalt.

Előbb a kisgazdák hátán próbált landolni. Ők elhessentették. Maradt a köpenyforditó emeszempésekkel és volt vagy aktív besugókkal degeszre tömött, a messze legalacsonyabb átlagos intelligencia-hányadossal büszkélkedő, társaság: az MDF. Ott telepedett le és jöttment létére piilanatok alatt sikerült kezébe kaparíntania a totális hatalmat. Erre jellemző, hogy „pártja” háta mögött, maroknyi politikai bünöző, [Kónya Imre, Kutrucz Katalin, Salamon Lászó, Balsai István] társaságában, a Tölgyessy Péter vezette SZDSZ-el titokban áruló paktumot kötött. Amikor ezt a párt irányitó szervei megkifogásolták, még neki állt feljebb és lemondássl, miegymással fenyegetőzve, utólag kizsarolta a paktum tudomásúl vételét.

Azután a „minden a kádereken múlik” elvek figyelembevételével alakitotta környezetét, amelytől feltétlen lojalitást remélt, ill. követelt. Sorba kell vennünk az „antalli kádereket”, mert – szinte kivétel nélkül – szereplőivé váltak az olajügynek is.

Haladjunk rangsor szerint:

Részben Antallnak köszönhetjük a köztársasági elnököt Göncz Árpádot, akit a rossz nyelvek a III/III szolgálat „Patkány” fedőnéven nyilvántartott ügynökeként emlegetnek és akit rabtársai állitólag „Takony” becenéven szólitottak.

Az Országgyülés első elnöke Szabad György biztos kézzel vezette a Ház hajóját, a fenékroncsoló szirtek irányába.

Györgyi Kálmán egyetemi párttitkár, bosztására nézve dékán, tudományos fokozatát tekintve mindössze docens, kapta feladatúl, hogy a kommunista hatalom öklét az ügyészséget tisztogatás után átterelje az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá és segítse elő az ’56-os megtorlásokkal kapcsolatos igazságtétel érvényeülését a törvényhozásban és a végrehajtás terén egyaránt. Megállapitható hogy egyik vállalásának sem tett eleget. [Nemhiába mondta Horn Gyula az MSZP első választási győzelme után, hogy nagyrabecsüli Györgyi urat [elvtársat].

A Belügyminisztériumban a veszprémi piás biciklis, a nadrágcsiptatős ügyvéd Horváth Balázs helyére az a Boross Péter került, aki az egyik legsötétebb alakja a magyar politikatörténetnek. Továbbá ha valaki megírná a magyar kriminalisztika igaz történetét, abban egy hosszú fejezet illetné meg. Boross egyik aláírója volt a „Rózsadombi Paktumnak”. Nem tudjuk pontosan, milyen mültbeli érdemei alapján delegálták a magyar küldöttségbe. Kapott feladatát azonban utólag már sejtjük: neki kellett végrehajtani a demokratikus gengszterváltást. Eredményesen munkálkodhatott, hisz Antall betegsége idején ő volt az ügyvezető miniszterelnök. Halála után pedig – Antall akarata szerint – megörökölte a legöblösebb bársonyszéket. Nem csekély karrier ez egy vendéglátóipari középvezető részéről…

De miket is beszélek? Hisz Szili Katalin épp most jelentette ki [Gondola 2007.07.14], hogy „az ünnepség előtt két nappal köszöntötte fel Horn Gyulát. Továbbá azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Horn Gyula ma olyan ‘politikai idol’ Magyarországon, mint amilyen Boross Péter. Hozzátette: mindkét volt kormányfőt tiszteli. Bölcsességük, tapasztalatuk miatt oda kell figyelni a véleményükre!” Az „idol” szimbólumot, de inkább bálványt jelent.

A Wikipédia nemrég adott hirt a szegvár-tűzkövesi idolról, amely a „sarlós isten” becenevet kapta. Hasonlit Horn Gyulára! Hamármost Boross vállalná – és miért ne vállalná – hogy ő meg egy kalapácsot vesz a vállára, kettejükből páros idolt alkothatna Melocco Miklós. Makovecz Imre pedig egy mauzóleum félét tervezne és épitene [a költségvetésből] az összeillő páros fölé, zarándokhelynek – turista csalogatónak. Mint ikrek jól mutatnának ketten. Akár sziámi is lehetne belőlük, ahogy közelednek…

Ennek a műveletnek egyik lényeges eleme Pintér Sándor kinevezése országos rendőrfőrfőkapitánynak, melynek folytán a káposzta őrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkereső közönség nem tudta, hogy kitünő referenciáinak forrása a szovjetunióbeli „alapkiképzés”, amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idő alatt sikerült a rendőrtiszti kart a saját erkölcsi képére formálnia és ismert – fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie őket.

1. Konfliktust keresek…

Beleakadok a megyei rendőrfőkapitányba.

Itt léptetem a képbe Papp Imrét Hajdú Bihar Megye volt rendőrfőkapitányát. Nevezett is a szovjet is KGB-nél nyert kiképzést. Ez a körülmény, valamint (a)morális adottságai, nem utolsó sorban felesége Ferenczi Flóra, alkalmassá tették e posztra, amit hajdúnánási majd nyiregyházi városi rendőrkapitánykodás után viszonylag hamar el is ért.

Rossz sorsom, a sors kiszámithatatlansága folytán, ezzel a díszes házaspárral hozott össze az olajcsata frontján. E csatát nem nyerhettem meg, hiába voltak kiváló lapjaim, mert Györgyi, Boross és Pintér kártyáiról – hála a kiváló bíróságoknak – nem sikerült bizonyítanom, hogy cinkeltek. Ez még most, utólag is, bizonyítható. Ebből nekem nem sok hasznom lesz. A história mindenesetre tanulságos.

A história azért megfelelő műfaj, mert olvasmányossá, érdekessé teheti a viszonylag régmult eseményeket is, ahogy azokat a szereplők átélték a maguk idején.

Ami most leírásra kerül, nem sorskesergő! Azt viszont bátorkodom – nem először – leirni: az olajhidra ugyan nem Hajdú Biharban dugta ki először a fejét, de egész biztos, hogy én voltam az első megyei főügyész, aki hajlandó voltam észrevenni és azonosítani a rémet. Én voltam az első főügyész aki saját kezemmel próbáltam levagdosni a fejeket. Én voltam aki a sajtó nyilvánossága segitségével az Ország tudomására hoztam, hogyan – merre folydogál az olaj és az állami bevétel.

Az egész hercehurca a megyében működő „önálló szolgálatokkal” kezdődött. Jelesül a Szervezett Bűnözés Elleni Osztály [Oláh István rendőrőrnagy], a BM – ORFK Rendvédelmi Szerve [Both István rendőrőrnagy] és a Nemzetbiztonsági Hivatal helyi kirendeltségeiről [Bak István rendőralezredes] van szó, amelyek ugyan a rendőrfőkapitányság épületében voltak elhelyezve, de nem voltak alárendelve a rendőrfőkapitánynak.

Ezekkel a szervezetekkel, illetve az oda beosztottakkal szivélyes és informativ (!) kapcsolatokat épitettem ki. Ezt ők kezdeményezték nálam, de én szivesen fogadtam közeledésüket, mert akkor még azt hittem a legfőbb ügyész szemében kedves egy jól tájékozott megyei főügyész, tekintettel arra is, hogy a bünmegelőzés az ügyész alkotmányos kötelessége, ennek pedig van valami köze a jólinformáltsághoz …

Viszonylag hamar megtudtam, hogy ilyen – olyan módon mind a három szervezet „rádolgozik” a „főkapitányékra” [rossz nyelvek szerint Ferenczi Flóra irányitotta a férjét otthon és a Rendőrfőkapitányságon is…], mert olyanokat csináltak sorozatban, amiket nem hagyhattak figyelmen kivül.

A jóembereknek azt is tapasztalni kellett viszont, jelentsenek fölfelé bármit, a házaspár érinthetetlen.

E helyzet felszámolása érdekében Oláh István rendőrőrnagy, az SZBSZ helyi rezidense azzal keresett fel, hogy egy a budapesti Ó utcában székelő RVSZ [RSZVSZ] vezetője Simon Sándor ezredes szeretne velem a debreceni problémákról konzultálni és megtiszteltetésnek venné, ha meglátogatnám.

Oláh Istvánnal mentem fel. Sejtettem és nem tévedtem: rögtön Papp Imre került szóba. A problémát Simon úgy jellemezte, hogy náluk a téma a „Papp szindróma” fedőnevet viseli. Lényege abban áll, hogy a helyi megbizottaktól jelentések tucatjait kapják és ezeket Boross Péter belügyminiszternek, illetve Pintér Sándor rendőrfőkapi tánynak továbbítják. Itt megállt az elbeszélésben és addig pislogott amig én meg nem kérdeztem: „és azután?” Erre széttárta karjait…

Értettem a dolgot és azt javasoltam, tegye lehetővé, hogy az RVSZ helyi megbizottja Both István őrnagy, a hosszú, kacskaringós és a semmibe vesző szolgálati út némi „leröviditésével” közvetlenül tájékoztathasson az operativ módszerekkel felderitett, egyértelmüen bizonyitható, „jelentésérett” ügyekről.

Ebben maradtunk és rövidesen „épületes” információk birtokába jutottam. Ezidáig Papp Imrével nem volt semmi bajom. Sőt! Mint ügyvéd a hajdúnánási rendőröknek „ügyesbajos” dolgaikban kényszervallatás, sulyos testi sértés, stb. úgyszólván házi védője voltam. Papp akkor ott volt kapitány. Előfordult, hogy saját szolgálati kocsiján vitt fel egyik beosztottja budapesti tárgyalására. Nyiregyházi rendőrkapitánykodása idején nemigen találkoztunk. Ellenben mikor hajdú bihar megyei főkapitány lett személyesen gratuláltam neki. Később ő keresett ügyvédi irodámban, lógó orral, azt kérdezte magam mellé venném e irodámba, ha otthagyná a céget. Igennel válaszoltam. Később derült ki a bánat oka: Pintér haver nem merte kinevezni Ferenczi Flórát a megyei rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztálya vezetőjének, az ordító összeférhetetlenség miatt. Igy a hölgy csak a Városi Rendőrkapitányság Igazgatás rendészeti Osztálya vezetőjeként disznólkodhatott, ami mélyen sértette mindkettőjük fejlett érzékenységét.

Amikor engem neveztek ki főügyésznek természetesen Papp is gratulált. Amikor megtudtam, hogy könyveket gyüjt, meg is ajándékoztam két nem értéktelen könyvpéldánnyal.

Azt viszont mindíg tudtam, mi a különbség a haverkodás és a szolgálati viszony között.

Ezt viszonylag hamar világossá is tettem, abból az alkalomból, hogy Papp értem jött, köszöntsük fel együtt a megyei vámparancsnokot, Dr. Meszlényi Sándor pénzügyőr ezredest, névnapja alkalmából. Elmentem, ittam az ünnepelt egészségére. Ám amikor hármasban maradtunk „viccesen” elmondtam nekik, ha valami disznóságról őszintén tájékoztatnak egy fekete pont, és segitek ha lehet,- ha magam jövök rá, két pont,- ha másoktól szerzek tudomást, három pont – minuszban. Jót röhögtek, pedig nem vicceltem. A vámparancsnoknak még szerepe lesz történetemben.,

Aztán jött az első kázus. Berettyóujfalu térségében egy „magánkommandó” szerveződött – rendőrtagokkal (!) – a berettyóujfalui városi rendőrkapitány, Hudák István rendőrszázados tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verőlegényei. Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak „gyanúsitottakat, stb. Panasz érkezett, Papp Imréhez… Ő pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetőjét bizta meg a vizsgálódással…

Ekkor áthívtam és utasitottam, hogy a „házivizsgálat” iratait nyomban küldje át nekem és a továbbiakban ne stratpálja magát. Meg is igérte, de utána vélhetőleg konzultált Flóra asszonnyal, aki megkontrázta az ügyet. Így csupán egy jelentést kaptam amit az emlitett Főkapitányság titkárságának vezetője Marton Sándor rendőrőrnagy állitott össze.

Ekkor ment az első írásbali utasitás faxon és postán: terjessze fel az iratokat.

(A jó Túrós András altábornagy úr ennek kapcsán azt volt szives kárhoztatni, hogy én „levelezek” a főkapitánnyal, ami megengedhetetlen és példként állitotta az allomángyülés elé Györgyi Kálmán és Pintér Sándor urak kiváló kapcsolatát. Igaza volt! E kapcsolatok valóban kiválóak voltak…)

Nagyjából ezidőben futott be az első anyag arról, hogy Ferenczi Flóra több mint egy tucat jogositványt adott vissza ittas vezetőknek, többnyire tehetős vállalkozóknak, olyan véralkoholértékek ellenére, amelyeknél az akkor (is) érvényes belügyminiszteri rendelet a vezetői engedélyt, mérlegelési jog biztositása nélkül, bevonni rendelte a büntető eljárás tartamára. A hölgy ezen „joggyakorlatát” a Megyei Főügyészség már az én kinevezésem előtt is kifogásolta. Ő azzal a hülyeséggel érvelt, hogy magasabb rendű jogszabály, az Államigazgatási Törvény, általánosságban feljogosítja a jogalkalmazót, hogy megváltoztassa az elsőfokú határozatot, ha a fellebbezéssel egyetért. Flóra asszonyt az Ügyéség már akkor kioktatta, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik az általa „elbírált” esetekre. A hölgy azonban leszarta az Ügyészséget és továbbra is visszaadogatta egyeseknek (!) a jogsikat. Akinek meg nem adta vi8ssza azokkal szemben a belügyminiszteri rendeletre hivatkozott… Az Ügyészség pedig nem forszirozta tovább az ügyet…

Ebben a helyzetben határoztam úgy, hogy megkerülöm a szolgálati utat. Személyzeti előadóm társaságában barlangjában kerestem fel magát Pintér Sándor urat. Vele azt közöltem, hogy védencei garázdálkodását nem tűröm tovább. Nem akarok rendőrbotrányt. Kértem, takarítsa el valahová a párocskát és boritsunk fátylat az egészre.

A látogatás május körül volt. Pintér augusztusra igérte (!), hogy intézkedik. Nem történt semmi. Utóbb kiderült, hogy próbálkozott… Flóra asszony elhelyezése ügyében tárgyalt az akkori Köztársasági megbizottal Virág Pállal, de a hölgy áthelyezése kapcsán olyan feltételeket támasztott, amelyek teljesitését a hatályos jogszabályok nem tették lehetővé. Azt követelte, hogy „rendőrségi vezényléssel” helyezzék át, olyan megkötéssel, ha már nem férje lesz a rendőrfőkapitány, visszamehessen oda. Pintér tehát hallgatott.

Ekkor elrendeltem ellene a nyomozást. A Legfőbb Ügyéségtől kértem, keresse meg az Országos Rendőrfőkapitányt, Pintér urat, hogy a nyomozás tartamára függessze fel Dr. Ferenczi Flórát.. Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle „tisztogatás” után is a Legfőbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette.

[Vajda elvtárs nélkülözhetetlen szakember volt. Moszkvában végzett és ügyészi pályáját is moszkvai ügyészségen kezdte…]

A 92.11.02-napján kelt Nyom.ell. 19.164/1992 sz. leirat a következőket tartalmazza. „Tájékoztatom, hogy a legfőbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra rendőr őrnagy állásából való felfüggesztését nem kezdeményezte.” – Slussz! Kuss!

Itt kell még beszámolnom másik szolgálati útkerülésemről Ennek másik szerplője az akkori belügyminiszter Boross Péter. [Az aliast „Hóbagolynak” is titulálták mielőtt, a szoci kormány idején, médiasztrárként, a haza bölcse nem lett belőle.] Máshol leírtam már, hogy Zsupos Lajos MDF országgyülési képviselő látogatóban nálam járva megemlitette, hogy Borosshoz készül. Azt is szóbahozta, hogy szivélyes jóviszonyban vannak. Ekkor támadt az a hülye ötletem, hogy Zsupos révén egy nemhivatalos beszélgetést eszközlök ki Borosstól és arra fogom kérni, hogy az országos rendőrfőkapitánynál kezdeményezze a „Papp szindróma” békés megoldását.

A ripők kocsmáros nem válaszolt Zsuposnak, persze nekem sem. Legközelebbi látogatásomkor viszont Györgyi behozatott egy papirt és annak alapján kereszt kérdésket kezdett feltenni. Elég hamar rájöttem, Boross irányából bűzlik valami és hogy ne fárasszam, elmondtam neki az egész sztorit. Emiatt szóbeli figyelmezte tésben részesitett. Jól gondoltom. Boross „hivatalos átiratban” kifogásolta hogy megpróbáltam vele beszélni. Magyarán szólve feljelentett, bemószerolt.

Közben megkezdődött a bestia ügyészségi kihallgatása. Ezt a Katonai Ügyészség volt vezetője Demeter Mátyás ezredes eszközölte. Rövidesen kiderült, a finomlelkü hölgy zokon veszi a „zaklatást”. Kijelentette, „ha Szeszákék [a többesszám második tagja Márián Zoltán a Nyomozó Hivatal vezetője volt] kiváncsiak, kivel ‘baszok’ kérdezzék meg személyesen ők…” A gyöngéd hölgy nemhogy nem tiltakozott kijelentései jegyzőkönyvezése ellen, de kijelentette, megtagadja annak aláírását, ha az idézett kitételek nem lesznek benne.

A Legfőbb Ügyészségnek a fentiekre nem volt észrevétele. De nem is maradt tétlen, lásd lentebb…

Nem lévén kiváncsi, hogy a hölgy kivel baszik, nem hallgattam ki. Viszont nem csekély kárörömmel vettem az újabb jelentést arról, hogy a házaspár maguknak egy személy gépkocsit „importált” egy rokkant személy nevén és jogán, többek között közokirat hamisitást elkövetve. A „csinyt” Flóra asszony koncipiálta, de a közokirathamisitást a rendőrfőkapitány úr s.k. eszközölte, mivel a kocsit ő vitte vizsgára.

Ráállitottam hát a Nyomozó Hivatalt az újabb ügyre. A legjobb vizslák tulajdonságait örökölt fiatal nyomozó kisvártatva jelentette, hogy jártában keltében tapasztalja, hogy civilruhás nyomozók járnak előtte. Kihallgatják a tanúkat, sőt bizonyitéknak minősülő iratokat is „átvesznek”.

Sejtve, honnan fúj a szél személyesen berobogtam az ORFK fegyelmi főosztályára. Annak vezetőjét, Piroska István ezredest, még debrecenből jól ismertem, és a jóismerősnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. „Pistukám, mi a fasznak karisztoltok Hajdúban? Papirokat is összeszedtek. Jól tudod, a nyomozás a Debreceni Ügyészségi nyomozó Hivatal kizárólagos hatáskörébe tartozik. Vagy ideadod az iratokat, vagy megnézheted magad.”

Ideadta! Nem jelentettem senkinek. Olyannyira nem haragudott rám, hogy később rendőrjelvényes nyakkendőtűvel, mandzsettagombokkal és nyakkendővel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedő események alkalmával néha még viselem…]

Persze a legfőbb ügyésznek erre is megvolt a válasza. Kizártak a nyomozásból! E müveletet Fábián János úr abszolválta. [1992.11.11 – Nyom.ell.19.164/1992/1-I] A számot érdemes megjegyezni, mert minden későbbi ügyészi intézkedés erre utal vissza. A határozat azt tartalmazza, hogy csak a Ferenczi Flóra elleni vizsgálatból zárnak ki. az indokok a következők. „… a nyomozati cselekmények a főkapitányság vezetőjét is érinthetik. A megyei rendőrfőkapitány és a megyei főügyész közötti kölcsönös együttmüködés és szükséges munkakapcsolat alapján az ügy elfogulatlan megitélése egyik részről sem várható…”

Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a főkapitánnyal, így elfogúlt lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezető kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.

Itt és most azt fontos megjegyezni, hogy mire az olajszagot megéreztem, Szegeden már, ill. még folydogált a nyomozás az emlitett ügyek miatt.

2. Ajjaj fekete vonat…

Fülesek.

Innen a hivatkozások „dokumentálva” lesznek, vagyis szkennelt, fotózott, karak terfelismertővel digitalizált formában jelennek meg. Olyan dokumentumok, amelyek a TV kamerák pergőtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni és nem restellik, hogy időben kissé előre ugorjanak.

Máskor és máshol beszámoltam már arról, hogy a „kóborló olajvonatokról” egy rendőr tiszttől és egy országgyülési képviselőtől szereztem tudomást. Utóbbi hozott össze egy mávossal, aki beosztásánál,- hiúz szemeinél,- hosszú füleinél fogva mindenről tudomást szerzett, ami a Debreceni MÁV Igazgatóságon belül történt, sőt hozzáférhetett a vonatmozgásokkal kapcsolatos számitógépes adatokhoz is. Leirtam már, hogy tőle számitógépes leporellókat kaptam, amelyeket kérésemre „dekódolt”. Amikorra idáig jutottunk, már csak egy szerelvény mozgott. Biharkeresztesnél lépett be egy 66 gázolajat tartalmazó tartálykocsiból álló szerelvény. Ezt Szabó Sándor vámtiszt Debrecenben háztartási olajként [HTO] vámkezelte.

E disznó finánc miatt kellemetlen hangu levélváltás történt köztem és Csikos Endre örnagy – a megyei vámparancsnok – között. A jóember [1993.február 5 – 2007/1993. sz.] a következőket írta.
„A konkrét 66 vasuti kocsirakomány vámkezelése során, mint a fegyelmi eljárás eddigi adatai tanusitják, a vámkezelést végző Szabó Sándor zászlós sorozatos szabálytalanságot követett el,

Vámbiztositék követelése nélkül adott ki 25 vagon gázolajat, Ezt a tételt csak látszólag vette nyilvántartásba, mert a végleges behozatali nyilvántartási tételszám nem egyezik azzal, amit a 25 vagon kiadásánál, a vasuti értesitő levél feltüntetett. Olyan behozatali engedélyt fogadott el, amelyre a Hungária Privát Petrol Kft. számára nem lehetett volna vámkezelést végezni. Kritika nélkül elfogadta a vám 91 nyomtatványon az ügyfél megbizottja által feltüntetett árúmegnevezést és nem vett vegyvizsgálati céllal mintát.”

Na most: hol a 91-es nyomtatvány? Ki írta alá? Hátha épp Papp Imre…

Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a – cégtől történt kirugáson kivül – a Mészáros úr által hülyének minősitett – fináncot büntetőjogilag felelősségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték – téved. Tartotta – tarthatta – a pofáját és megúszta.

Öt tartálykocsi gázolajnak már Hajdú Bihar Megyében gazdája akadt. Hatvanegy kocsi gördült tovább Veszprém felé. Intézkedésem alapján a szerelvényt feltartóztatták és lefoglalták, mert a kisérőiratok HTO-ra szóltak. A tartálykocsikban pedig szintiszta gázolaj volt.

Az incidensről jelentést tettem Györgyi Kálmánnak.

A jelentésről beszámoltam az Olajbizottságnak. Pallag Lászlónak átadtam a másolatát is. A „jogkereső közönség” annak hiteles szövegét elsőizben itt olvashatja:

Hajdú-Bihar Megyei
Főügyész
1993.01.25

DEBRECEN

A Magyar Köztársaság
Legfőbb Ügyésze,

Dr. Györgyi Kálmán Úr
részére

A jelentés bevezető
részében a megyei rendőrfőkapitány visszaéléseinek széles spektrumát tárgyalom,
majd előjövök a „farbával”.

…. Erre vonatkozó
„feltételezéseimet” talán nem merném ehelyütt papírra vetni, ha nem
bukkan fel látókörömben az alábbi épületes eset: az olajvonatok ügye, amelyet a
Vámhivatallal és egyidejűleg a Nemzetbiztonsági Hivatallal közölt alábbi rövid
összefoglaló szemléletet.

Feljegyzés. Téma: „Olajvonatok„.

Több információ utal arra,
hogy Hajdú-Bihar Megye területén és azon kívül kőolaj származékokat szállító
szerelvények rendellenes mozgása észlelhető.

1.sz. információ –
1993.01.07

1992. 12.25.-31. között a
Debreceni rendező pályaudvarra egy 66 tartálykocsiból álló kőolaj szállítmány
érkezett, vélhetőleg Biharkeresztes irányból. A tartálykocsik CFR. jelzésűek.

Rendeltetési hely
(Debrecen) Pétfürdő. Átvevőként a „Hungária Privát Petrol Kft.”
Miskolc Marjalak u. 15. székhelyen működő cég szerepel. Telefonszám 46. körzet
353-618, ügyvezető Jakobcsik Ferenc.

Információm szerint azonban
„ügyintézőként” lépett fel Dr. Papp Imre is, aki megadta a MÁV
Debreceni Igazgatóságon 49-212. telefonszámát és lakcímét a valóságos adatokkal
egyezően. Nevezett a szállítmány mikénti továbbításával kapcsolatban
tárgyalásokat folytatott Szombati Gáborral a MÁV Debreceni Igazgatósága
helyettes vezetőjével és Dusnok Imrével a szállítási osztály vezetőjével.

Az informátor feltevése
szerint a szállítmányok gázolajat esetleg benzint tartalmaznak. A bevallott
tartalom azonban fűtőolaj, ami lehetővé teszi a vámköltségek szabálytalan
csökkentését és a kőolaj származékok árai között mutatkozó rés szabálytalan
felhasználását.

2.számú információ –
1993.01.07

Az említett Kft. valóban
létezik. Cégbejegyzése iránt 192.12.23.-án nyújtott be kérelmet a
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Cégbíróságon, a kérelem száma: 05-09-002417/1992.

Az első ügyvezető valóban a
már említett Jakubcsik Ferenc a Kft. tagja még Fukk István Miskolc, Kassai u.
1. szám alatti lakos.

Vele kapcsolatban az
informátor olyan megjegyzést tesz, hogy előélete alapján feltételezető hajlamos
részt venni minden olyan tranzakcióban, amely a törvény megkerülésével magas
hasznot hajt.

A Kft-nek tagja még egy
másik Kft. is: a Kormix Kft, amelynek székhelye Törökbálint, Károlyi u. 1. ez
utóbbi Kft. ügyvezetői Suba István, és Németh László.

A Hungária Kft. egy
számláját a Postabank és Takarékpénztár Kft. (?) Miskolci Cég kezeli. A
számlaszám 024-05054. a cég 1.000.000. Ft. összegű törzstőkével alakult.
Tevékenységi körei: 1- kőolaj-feldolgozás, 2- gépjármű üzemanyag nagykereskedelem,
3- gépjármű üzemanyag kiskereskedelem, 4- külkereskedelem.

A cégbíró Dr. Schuller
Zoltán, aki informátor előtt megemlítette, hogy a gépjármű üzemanyag
nagykereskedelem a Magyar Olajipari Részvénytársaság monopóliuma lévén ilyen
tevékenységet Kft. nem folytathat.

3. számú információ –
1993.01.08

Romániából tartálykocsikból
álló szerelvények lépnek be Magyarország területére kőolajszármazékokkal. E
szerelvényeket több Magyarországon bejegyzett Kft. mozgatja a különböző
célállomások megjelölésével. Ezek a szerelvények soron kívüli továbbítást
élveznek, ugyanakkor a fuvardíjak előleges elszámolása és befizetés nem
történik meg.

A szerelvényekkel
kapcsolatos diszpozíciókat Dr. Papp Imre intézteti a MÁV Igazgatóságon.

Az ügyben egy Ferenczi
Lóránt nevű személy is eljár aki. Állítólag a MÁV Igazgatóságnál egy Bihariné
nevű személlyel tárgyalt.

Informátor egy
meghatározott személyre utal, aki e szállítmányok tényéről mozgatásáról
részletesebb felvilágosítást kíván nyújtani és állitólagosan rendelkezéséreb
állnak az ezzel kapcsolatos irásbeli bizonyitékok is.

4. számú információ –
1993.01.11

A 3. számú információban
jelzett további személy közlései.

1. Irritálja,
hogy a múlt rendszerben a Budapesti MÁV Vezérigazgatóságnál magas pozíciókat
betöltött személyek volt pozíciójukra és személyes összeköttetéseikre
hivatkozással agresszíven követelőznek szabálytalan menetirányítás kikésztetése
érdekében. 1992.12.27-én 9 óra 05-kor Mészáros András a MÁV budapesti
Főigazgatóságának volt igazgató helyettese lekezelő hangnemben
„segítséget” kért ahhoz, hogy Biharkeresztes fogadóállomáson
léptessenek be kőolajszármazékokat szállító tartálykocsikból álló
szerelvényeket sürgős ügyintézéssel. Négy szerelvényről volt szó, ezek közül a
telefonbeszélgetés óta kettő lépett be az ország területére. A hívás a MÁV
üzemi telefonvonalán történt. állítólag emlékeztették a hívót arra, hogy épp a
MÁV Vezérigazgatóság tiltotta le korábban, hogy forgalmi ügyekbe bárki, akár a
felettes MÁV szervek is beavatkozzanak, és hogy a szabálytalan és jogellenes
beavatkozások az üzemi telefonvonal felhasználásával történjenek.

Az informátor tudomása szerint nevezett rendszeresen megszáll a Debreceni
állomáson lévő vasutas szállóban, ezt a vendégszoba könyv adatai igazolják.

2. A beérkezett
szerelvényeket 15-20 kocsiból álló egységekre bontják lés rendkívüli
gyorsasággal továbbítják azokat különböző nagyobb kocsiszámú szerelvények. Ez
abból következik, hogy különböző irányokból mozgatnak kisebb kocsilétszámú
szerelvényeket, pl. Miskolc-Ófehértó, Tiszaújváros-Nyírbogdány, Mezőköves-
Tolnamőzs, stb. relációban a megyén keresztül, olyanokat amelyeknél az eredeti
nagyszerelvény nem Debrecenbe érkezett.

Informátor tájékoztatást kért a különböző indító és fogadó állomások
áruirányítóitól, hogy „mire megy ez a játék” ki csinálja a
szerelvények gyors teheráruként történő ilyen mozgatását, ebben a forszírozott
tempóban.

Az Ófehértói áruirányító (esetleg állomásfőnök) olyan közlést tett, hogy az
intézkedő urak luxuskocsikkal, néha diplomáciai rendszámot viselő gépkocsikkal
közlekednek, de rendelkezéseket telefax útján is kap. Szállítmány diszpozíciót
Sípos István a jelenlegi MÁV Vezérigazgató helyettes is eszközölt.

Az említett áruirányító (állomásfőnök) azt közli, hogy tulajdonképpen
kis káefték fuvaroztatnak egymás között, oly
módon tehát, hogy a káefté
a feladó és az árúfogadó is. [?]

3. Informátor
átad 17 db. számitógépes leprellót, amelyek a szerelvényekre és azok
mozgatására vonatkozó nyilvántartási adatokat tartalmazzák., és ezek közül az
1993.01.06-án kelt *)al jelzett dokumentum kapcsán emliti, hogy Dr. Papp Imre
ezen szerelvény ügyében telefonon érintkezést keresett Gulyás Sándorral a MÁV
Igazgatóság fő-menetirányítójával és kérte, hogy Gulyás Sándor fogadja őt. Ez
megtörtént. Dr. Papp Imre arra kérte Gulyás Sándort (ez a beszélgetés
1992.12.27-én történt) hogy a jelzett szerelvényt gyorsan továbbítsa
Tolnamőzsre. A 66 tartálykocsiból álló szerelvényből, 48 tartálykocsi
továbbítása történt a 1993.01.06-i adatlap szerint.

Gulyás Sándor többféle problémát jelzett a szerelvénnyel kapcsolatban. Nem
történt meg a fuvardíjak illetőleg a kocsi állás pénz kifizetése. A kocsik
oldalán nincs szabályszerű bárcázás. Nincs feltűntetve, hogy tűzveszélyes rakományról
van szó, illetőleg hogy háztartási olajról, gázolajról, vagy benzinről van-e
szó, holott a feladónak ezt dokumentálni, illetve garantálnia kell. Gulyás úgy
fejezte ki magát, hogy ez a szerelvény valahogy „becsúszott” az
országhatáron, helytelen illetve szabálytalan vámkezelés révén. Ez ellentétes a
MÁV Vezérigazgatóság telexen kézbesített azon intézkedésével, miszerint
szabályszerű bárcázás hiányában a szerelvényeket nem lehet beléptetni, illetve
vámkezelni. A vámkezelés során a vámokmányokon és vasúti kísérő okmányokon
feltüntetett és a valóságban szállított kőolajszármazék azonosítása végett
mintavételt kell eszközölni, az adott szállítmánynál ez is elmaradt.

Dr. Papp Imre megkérdezte Gulyás Sándort, hogy a szerelvény vonatkozásában a
MÁV tarfa kb. milyen összegre rúg. Azt a választ kapta, hogy 12.000.000. Ft-ból
vélhetőleg nem telik ki.

4. Ezt
követően 1992.12.29-én Dr. Papp Imre mos már Dr. Molnár Lajossal járt el a MÁV
Igazgatóságon és ott Dusnoki Istvánnal az úgynevezett Ktg. Tiszttel tárgyaltak,
aki állítólag közölte velük, hogy a szerelvény továbbítására, csak a MÁV-val
szembeni fizetési kötelezettségek teljesítése, és a szabályszerű vámkezelés
után kerülhet sor. Ennek ellenére a szerelvényt 15-20 kocsiból álló
alszerelvényekre bontották és ezeket úgynevezett „hitelezett”
fuvarlevelekkel az ország különböző területeire továbbították a *-al, */1-el,
illetve a */2-vel jelzett fuvarkimutatásoknak megfelelően.

Az informátor nem tudja, hogy a fenti feltételek feltételek biztositása nélkül
ki, hogyan intézte el a szabálytalan továbbitásokat. Úgy tudja, ez ügyben
Mészáros András „intézkedett”. Nem tudja azonban, kinél sikerült a
fenti szállitásokat kieszközölnie.

5. Informátor
szerint 1993.01.04-napján is jött szerelvény Biharkeresztes irányból [lásd az
1993.01.04-i #)- al jelzett okmányt. Ez a szállitmány Tolnamözsre lett
továbbítva [lásd a #/1-el jelzett okmányt]

6.
Tiszaújváros – Ófehértó relációban is történt januárban szerelvény mozgatás
ugyanígy Debrecen- Szolnok vonatkozásában [lásd V)-vel illetve V6/1-el jelzett
okmányokat].

7. Informátor
szerint a szállítmányok volt katonai [titkos] objektumok területére nyernek
továbbítást, olyan helyekre ahol korábban a honvédség által használt,
iparvágány kőolajlefejtő és kőolajtároló, berendezések vannak. Ilyenek:
Ófehértó (Ligettana), Egyek, Mezőkövesd, Bicske, Szeged, stb. ezen objektumokat
különböző Kft-k bérlik, és azok őrzéséről – állítólag fegyverrel- nyugdíjas
katonatisztek gondoskodnak, akik a Kft-k alkalmazottai.

Több ilyen „fuvarügyintéző” neve vált az informátor előtt ismertté,
ilyenek Sipos Istvánné, Mészáros András, Frank László (Leányfalusi Kft.)
Jakusinszki (Miskolci Kft) Dr. Papp Imre, Szatmári Zoltán (Nyíregyházi Kft)
stb.

Dr. Papp Imre vonatkozásában megemlíteti, hogy 66 kocsiból álló szerelvény
továbbításával kapcsolatos ügyintézésbe bevont egy Nagy András nevű személyt,
aki aktív rendőr századosnak mutatkozott be.

8. Informátor
említ egy általa ismeretlen férfit aki szürke színű Porsche gépkocsival
közlekedik, amelyben rádiótelefon van, és úgymond „foghegyről
rendelkezik” a MÁV Igazgatóság alkalmazottaival.

9. Az
informátor úgy tudja, hogy a szabálytalan árumozgatás Debreceni rezidense Dr.
Kiss Mihályné nevű jogász, akinek telefonszáma 11-795. Nevezettet a fentebb már
említett Mészáros András egy alkalommal felhívta és felelősségre vonta amiatt,
hogy ő Budapestről lejött egy szállítmány sorsát intézni, a szállítmány viszont
nem érkezett meg. Dr. Kiss Mihályné erre olyan választ adott, ne törődjön vele,
szálljon meg az Aranybikában és vacsorázzon meg az ő kontójára. Ezt Mészáros
kikérte magának azzal, hogy fizetése (nyugdíja) fedezi ezeket a költségeket…

10. Informátor
közli, hogy észleleteit sajátkezű feljegyzésben rögzítette, amely a
rendszertelenségek és a rövidítések, nem utolsó sorban nehezen olvasható
kézírása miatt kívülálló számára nem érthető. Ígérte, hogy a feljegyzések
alapján észleleteit részletesebb és rendszerezett feljegyzésben rögzíti, és e
feljegyzést pótlólag átadja.

5.sz. információ –
1993.01.12

Lupkovics György alhadnagy
a VÁM Nyomozó Hivatal Vezetője közli.

[Az 1. illetve 2. sorszámú
információ tartalmát Dr. Szeszák Gyula hivatalból közölte nevezettel, aki annak
realizálása tárgyában intézkedéseket tett. Az ügyiratot bemutatta. ]

Az 1. illetve 2. sorszámú
információ birtokában úgy ítélte meg, hogy az ügy meghaladja a Debreceni
Nyomozó Hivatal kompetenciáját, így hivatalosan értesítette a VPOP különleges
ügyek osztályát. Az osztály képviseletében Mészáros József úr 1993.01.11.
napján a vámhivatalnál [Debrecenben] látogatást tett, kiegészítő információkat
szerzett be, és a teendő intézkedésekre nézve Lupkovics Úrral megállapodott.
Kérésre közli nevezett BM telefonjának számát: 03.1.12924.

Lupkovics György azt is közli,
hogy szerelvények szabálytalan beléptetését, illetve szabálytalan vámkezelését
máris megállapították,és a történtek tisztázása végett már meghallgatásokat is
foganatosítottak. Illetőleg további információ beszerzéseket is eszközöltek.

Ennek során jutott
tudomására, hogy Dr. Papp Imre a vámhivatalnál is eljárt az olaj szállítmányok
ügyintézése keretében, és vagy Pásztor István vámhivatali vezetővel, vagy
helyettesével Drágán Lajossal tárgyalt.

Debrecen, 1993.január
13.
Dr. Szeszák Gyula
s.k.
megyei főügyész

—————————————————————————————————————

Dr. Szeszák Gyula a fenti feljegyzést
átadja az alábbi elismervény ellenében Lupkovics György részére.

Lupkovics györgy:

A fenti feljegyzést azzal
vettem át, hogy annak tartalma a Különleges Ügyek Osztályával közölhető, át nem
adható és nem fénymásolható, addig, amíg a Legfőbb Ügyészség az ügyészségi
nyomozóhivatal kompetenciájába eső személyek, ill. tevékenységek tekintetében
az eljáró szerv kijelölése tárgyában nem dönt.

Debrecen,
1993.01.14.
Lupkovics György s.k.

6.sz. információ 1993.01.14

Lupkovics György a fenti
irat átvétele után az alábbiakat közli.

A biharkeresztesi
vámparancsnok Nagy István a mai napon jelentette – írásban- hogy Dr. Papp Imre
arra, próbálta rávenni, kezeljék le a 66 tartálykocsiból álló szerelvényt, bár
ennek feltételei nem álltak fent. E jelentést Ujj alezredes (a vámhivatal új vezetője
) ma magával vitte Budapestre.

Erről [a Lupkovics által
elmondottakról] kéziratos feljegyzés készült, amelyet Lupkovics György aláírt.

1993.01.14.
Szeszák Gyula s.k.

megyei főügyész

—————————————————————————

Átvételi elismervény.

Alulírottak elismerjük,
hogy a mai napon a fenti emlékeztető 1 – 1 fénymásolati példányát és az abban
jelzett számítógépes szerelvények mozgatására vonatkozó nyilvántartást, mely 17
számozott lapból áll, átvettük.

A feljegyzés ill. a
nyilvántartás egyenlőre nem fénymásolhat és sem postai sem elektronikus úton
nem továbbítható addig, amíg a Legfőbb Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal
kompetenciájába eső személyek, ill. tevékeny ségek tekintetében az eljáró szerv
kijelölése tárgyában nem dönt. Tartalmukról a szolgálati felettes szerv
tájékoztatható.

1993.01.15.

Hegedüs Gyula szds.
s.k.
Lupkovics György ahdgy. s.k.

NBH
V.Ny.H.

* * *

A fenti „épületes
história” kiegészítésére szolgáljanak a következők.

Az elmúlt héten
telefonbeszélgetést folytattam a jelentésekben hivatkozott Mészáros József
úrral a VPOP különleges ügyek Osztálya vezetőjével. A telefonbeszélgetés
tartalmára pontosan emlékszem. Lényegileg a következőket tartalmazza.

A 66 vagonból álló szerelvényt
sikerült „elkapniuk”. A fenti – általam velük közölt – információk
igazolódtak, ideértve Dr. Papp Imre rendőrfőkapitány úr szereplését is, aki
valóban a „Hungária Privát Petrol Kft.” ügyintézőjének adva ki magát
eljárt a szerelvény útjának zökkenőmentessé tétele érdekében, többek között a
Biharkeresztesi Vámhivatal parancsnokánál és helyettesénél ezek együttes
jelenlétében. Felhatalmazásom alapján az illetőket kihallgatták és a fenti
tényt jegyzőkönyvezett vallomásuk mindenben alátámasztja.

Fentiekből kiderül, hogy az
olajvonatokkal kapcsolatos információkat nem közöltem a rendőri szervekkel.
Mészáros Úr közölte viszont velem, hogy az ügyről nála Dr. Pinter Sándor Úr
érdeklődött, illetőleg írásos összefoglalót kért, és kapott is. [Utólag az
derült ki, hogy Mészáros egy írásos jelentést vitt Pintérnek.] Ezt azzal
nyugtázta, hogy ismereteit közölni fogja a Szegedi Nyomozó Hivatallal.

1993.01.22-én telefonon
érdeklődtem Dr. Imolya Imre úrnál a Szegedi Nyomozó Hivatal Vezetőjénél, aki
azt közölte velem – közléseinek tartalmára emlékszem- hogy Pintér úr telefonon
kereste, de a beszélgetés az ő távolléte miatt nem történhetett meg. Abban
maradtunk, ha e hívásra vagy bármiféle információ továbbítására kerülne sor úgy
erről soron kívül tájékoztat. Ma, azaz 1993.01.25. napján 10,15-kor nevezett
hívott – szavaira emlékszem- és azt közölte, hogy a telefoni érintkezés közötte
és Dr. Pintér Sándor Úr között megtörtént. Ennek során Dr. Pintér Sándor Úr az
iránt érdeklődött, hogy a nyomozás befejezése előreláthatólag mikorra várható.
Kérdését azzal indokolta, hogy 1993.02.15. napjáig Dr. Papp Imre ügyét le kell
zárnia. [Tehát Pintér eltökitette ezt a jelentést is, mint annyi más hasonló
jelentést, ill. bizonyitékot.]

Úgy vélem, a történtekhez,
a „vizsgálatok” menetéhez, mikénti alakulásához szükségtelen
kommentárt fűznöm.

Mindazonáltal azt a

k é r e l m e t

Terjesztem elő, legfőbb
ügyész úrnál, szíveskedjék a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség az ügybőli
kizárásának ténybeli megalapozottságát és törvényességét újra megfontolás
tárgyává tenni.

Nem kérésem indokául, csupán
idetartozó meggyőződésem rögzítéseként említem, a kizárás a jelen helyzetben a
Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség törvényi kompetenciájának kiiktatását jelenti,
amelyre a kizárást elrendelő személynek – meggyőződésem szerint- nem volt,
nincs jogosultsága.

Úgy látom azonban, hogy a
Papp ügy szegedi „alakulása” szoros korrelációba került tekintélyem
és vezető-ügyészi akcióképességem morzsolásával. Szándékomban áll ezt
ellensúlyozni, úgy vélem ezzel ezáltal teszek eleget oly kötelezettségeknek és
gyakorlok oly jogosultságokat, melyek nem szervezeti felhatalmazásból, hanem a
törvényből erednek.

Debrecen, 1993.01.25

Dr. Szeszák Gyula. s.k.

megyei főügyész

Eddig az „olajjelentés” amelyről azt gondoltam, hogy Györgyinek nem lesz mersze, ill. pofája félretenni. Tévedtem. Nemcsak a könyveknek, a jelentéseknek is megvan tehát a maguk sorsa. A következőkben a jelentés miatti vesszőfutásról emlékezem meg.” Folytatása következik!

Megosztás:

Related Posts

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása