Az ominózus Tusnádfürdői beszéd kapcsán hirtelen elszabadult a pokol a honi ellenzéki médiában . Egymást licitálták különféle ítészek, magánemberek abban, hogy ki tudja a legtökéletesebb elítélő kommentárt fűzni Orbán elhangzott szabadegyetemi gondolataihoz.
Annak ellenére, hogy egy állandósult választási kampány idejét éltük, s minden lehetséges módon illik benne az ellenfelet szidalmazni és cikizni a nyerés érdekében, az ellenzék roppant öngólját ez nem mentheti! Lévén, hogy amit Orbán mondott, az nem régen még a nemzetközi baloldal tudományos álláspontja volt a globalizáció alakulásával (bukásával) kapcsolatban:
Orbán Viktor: „…ma már a helyzet úgy áll, hogy persze ez a tapasztalat értékes, de időközben egy ugyanolyan jelentőségű változás történik a világban, mint amilyen a rendszerváltás élménye volt. Ezért a feladat intellektuálisan, ami előttünk áll, az, hogy a jövő megértése és a jövőbe vezető utak kijelöléséről szóló viták kapcsán a rendszerváltást csak mint tapasztalatot, de többé ne mint referenciapontot használjuk.”
Mit is jelent ez? Azt hogy az 1990-es „rendszerváltás” Magyarországon – és az USA a világban! – egy olyan (neo)liberális társadalmi és gazdasági modellt vezetett be, ami korábban már megbukott pl. Chilében, és még soha senki nem próbálta ki egyszerre kontinentális – vagy legalábbis részben kontinentális – méretben alkalmazni.
Ehhez a kezdethez viszonyul a mai Gyurcsány- Bajnai – Fodor – DK – MSZP társaság, és a nyomában máig tartó módon kialakult egyéni, általános magyar világérzet is ezt fogadja el a lehetséges valóság, és életmód evidens alapjának.
Ennek a viszonyulásnak a hatása, és máig ható következménye a politikai osztályunk elköteleződése az USA-nak, NATO-nak, és az EU-nak, ami utóbbi, egy hatalmas világkormányzati rendszer kontinentális talapzata, és egy transznacionális világkormány kiszolgálója kíván lenni.
Csak hogy a nagy változás nem csak hogy csalódást okozott a lakosságnak, de az ország elszegényedett, a nemzeti vagyona köddé vált, (köztörvényes módon kifosztották, ellopták) az ország politikai közszereplői pedig elvtelen alkuk tömegeiben rendelték alá az ország – és a társadalom – legalapvetőbb érdekeit a nemzetközi globalizáló nagytőke érdekei és kívánságlistái alá, vagy olykor a hazai feltörekvő új-burzsoázia mérhetetlen ostobaságban és kapzsiságban fogant pénzcsinálási ötleteinek vetették áldozatul..
De mit is mondott erről a tudomány 2005-ben?
Don Kalb:” a politikai gazdaságtant művelő szerzők (Arrigi 1994, 2000, Gowan 1999, Sassen 1999, 2003, Robinson 2002, 2004, McMichael 2003, Panitch2000, Wood 2003) szerint a transznacionális kormányzati struktúrák elsősorban a kialakuló transznacionális tőkésosztály érdekeit szolgálják.
Rámutatnak arra, hogy a hogy a transznacionális állami struktúrák a pénzügyek területén bírnak messze a legnagyobb koherenciával és hatalommal: a Valutaalap (IMF) és a Világbank melyek együttműködnek a pénzügyminisztériumok, és központi bankok összehangolt hálózatával, s melyeket szerteágazó kapcsolatok fűznek a legnagyobb magánbankokhoz, bróker, és arbitázs cégekhez”
Gondolom ez egy ijesztő tudományos kép annak, aki egy picit is ért a gazdasághoz. Hiszen ezek a kiváló, és nemzetközi szaktekintélynek számító tudósok nem kevesebbet állítanak, mint hogy a pénzrendszer gazdái gyakorlatilag uralmuk alá hajtották a nemzetállamokat – egyéni érdekeiknek megfelelően ! (Gondolom feltűnik az is, hogy a tudomány nem észlelt társadalmi célt azelőtérbe került egyéni érdekekben).
Bizony bizony, és sajnos! Igaza van Orbánnak: ez a rendszer amibe belecsöppentünk, nem lehet „referenciapontja az életünknek” hiszen pusztán a józan észtől hajtva is ettől menekülnünk kell!
Hogy lehet? Egy másik társadalmi – gazdasági berendezkedéssel, aminek sürgősen meg kell találni a formáját.
Orbán meglehetősen olcsó megoldást választott: a „nemzetvallást”, ami a globalizmus elleni ellenállás egyik társadalmi megnyilvánulása az egész világon.
Miért pont ezt az új vallást tette meg Orbán a politikai mondanivalója centrumának?
Don Kalb: „A nemzeti, vagy vallási múltunk jelenleg válik jövőnkké, (2005) mivel a kultúránk gondolati forrásvidékén mélyen eltemetett feltétlen értékek, hitek, hűség veszik át a félresikeredett univerzalista modernizmus szerepét. Ezek az értékek alkotják azt a védőköpenyt, amit a mélyen bizonytalan társadalmak egyre inkább magukra öltenek, valamint megtestesítik a közösség, identitás, és legitimáció iránti kétségbeesett vágyat”
Orbán Viktor: „Azt hiszem, hogy több haszna is lenne annak, ha most már a rendszerváltást egy lezárt történelmi folyamatnak tekintenénk, tapasztalatok tárházának és nem pedig a jövőről való gondolkodás kiindulópontjának.”
Természetesen a múltat le kell sürgősen zárni! De az állam,- és nemzet vallás mint új társadalmi léptékű világérzület nem lehet megoldás a jövőre, a globalizmus hazai dúlásából eredő anyagi és társadalmi károk kiküszöbölésére.
Orbán tehát felvetette a gondolatot, hogy le kellene zárni a globalizmust, a korszakát, amit bizonyos értelemben nem élt túl az ország, és kicsit lehetne hanyagolni a végrehajtóit,(hóhérait) meg a szellemiségét. Új útra kell lépni.
A baloldal, a baloldali gondolkodó emberek feladata pedig nem az, hogy ezért őt leminősítsék, hanem az (volna), hogy egy másik alternatívát építsenek fel, és azt mielébb a társadalom elé tárják. Mert ha egy új útra lépünk, akkor a lehetséges legjobbat kell választani! Tegyük fel hogy az autentikus baloldali a jobb – csak valakinek rá kellene már mutatni!
A baloldal, a baloldali gondolkodó emberek feladata pedig nem az, hogy ezért őt leminősítsék, hanem az (volna), hogy egy másik alternatívát építsenek fel, és azt mielébb a társadalom elé tárják. Mert ha egy új útra lépünk, akkor a lehetséges legjobbat kell választani! Tegyük fel hogy az autentikus baloldali a jobb – csak valakinek rá kellene már mutatni!
Az elvtelen, tartalmatlan gyűlölködést, a pőre szidalomként terjengő orbánozást viszont végre el kellene vetni, és száműzni kell a politikai közbeszédből, csak úgy, mint a forrásait – ugyanis ez csak megerősítette eddig is az Orbán rendszert! Aki ebből se tanult, az most ne álljon „megvilágosodottként” a pulpitusra demokráciát harsogni, ne akarja hogy a hátára vegye a társadalom mint új messiást vagy cesart, de legfőképp ne tanítson demokráciát, – de főleg alpári Orbánozással ne! A liberális antidemokrácia, a transznacionális tőke, az amerikai gyarmati rendszer kiszolgálói meg végképp ne – a belső ellenségként viselkedő parlamenti liberális ellenzéknek a történelem süllyesztőjében a helye. A béke és a szolidaritás legyen az új nemzetvallásunk. Az ellen a neoliberálisok garantáltan tehetetlenek lesznek.
