Henry Kissinger szerdán elhunyt connecticuti otthonában. Az egész világon hírhedt háborús bűnös 100 éves volt.
„A kubaiak azt mondják, hogy nincs száz évig tartó gonoszság, de Kissinger igyekszik bebizonyítani, hogy tévednek. Ha meghal, kétségtelen, hogy nagy geopolitikai stratégaként fogják üdvözölni, még akkor is, ha a legtöbb általa okozott válságot átvészelte, ami végül az eszkalációhoz vezetett. Őt fogják elismerni Kína megnyitásáért, de valójában ez De Gaulle eredeti ötlete és kezdeményezése volt. Dicsérni fogják hogy milyen sikeres volt, de valójában aláásta saját örökségét azzal, hogy igazodni kezdett a neokonokhoz. És természetesen soha nem tud megszabadulni a Watergate botránytól, még akkor sem, ha csak a Daniel Ellsberg iránti szerelmi megszállottsága vezette a bűntényt.”” – mondta Greg Grandin, a Kissinger árnyéka című életrajzi regény szerzője pár hónappal ezelőtt.
Kissinger 1969 és 1976 közötti cselekedetei, azaz a nyolc rövid év, amikor Richard Nixon, majd Gerald Ford külpolitikáját nemzetbiztonsági tanácsadóként és külügyminiszterként tevékenykedve irányította, a valóságban közvetlenül okozták három-négy millió ártatlan ember halálát.
Ebbe beletartoznak a fasizmus támogatásából elkövetett bűncselekmények pl Kambodzsában és Chilében, vagy amiről alig hallani, az Indonézia Kelet-Timorban elkövetett vérontásához való hozzájárulás. De a Bangladesben elkövetett Pakisztáni népirtásban való támogató magatartása is feledhetetlen a bűnlajstromában, csak úgy, ahogy a kurdoknak az USA hadsereg általi használatának, majd sorsukra hagyásának hagyományteremtése is.
Kissinger élete ennek ellenére is hasznosnak bizonyult, mert bizonyította, hogy az USA semmilyen gaztettől nem riad vissza ha a kormány mögött álló nagytőke pillanatnyi érdekei azt kívánják: sem morál, sem etika, sem tisztelet, sem becsület nem jellemzi az USA külpolitikai tevékenységét, amit Kissinger óta csak nagyobb gazemberek irányíthatnak, még ha nem is élnek ilyen hosszú ideig. Mert a gonosz nem élhet száz évet – csak ritkán.
Hogy milyen ember volt Kissinger, aki a zsidó származása miatt menekült amerikába? Még származásában, emberi mivoltában is hagyta magát megalázni a hatalomért.. Sőt, túl is kompenzált.
Nixonról ismert volt ugyanis, hogy a feketék és az írek, vagy az olaszok mellett a zsidókat is gyűlölte. Egy hangfelvételen úgy fogalmaz, „túl sokan vannak a kormányzatban, és mindegyikük ravasz, áskálódó alak.” Kissinger, a Külügyminisztere és nemzetbiztonsági tanácsadója,pedig minden alapvető morális határt hajlandó volt áthágni, hogy biztosítsa: ő ebben egyetért.
A fennmaradt hangfelvételeken egy alkalommal a szovjet zsidók kiutazásának és menekültstátuszának kérdéséről esik szó a Fehér Házban, – aminek Nixon nem tudott úgy örülni, ahogy az egy hős, nem antiszemita amerikaitól elvárható volt – a felvétel szerint Kissinger igyekszik biztosítani Nixont, őt aztán ez az egész nem érdekli, és támogatja Nixon minden ezirányban tett lépését.
Vagyis a magát a stabilitás őrének beállító- és végül annak is kikiáltott- Kissinger nem volt más, mint egy politikai kaméleon, aki mindig azt tükrözte vissza, akivel éppen tárgyalt. Meghúzódott és szinte eltűnt az előadni és filozofálni is mindig szerető diktátorok és nagy vezérek árnyékában, és behízelegve bólogatott, sőt, rá is licitált minden ökörségre, amit mondtak neki. Ő volt a valódi Kissinger, akit most csak a háborús bűnösök és gazemberek siratnak. Egy jó nevű globalista senki az USA-ból.
Béke poraira!
