Miután az USA kongresszusa nem szavazta meg az ukránok támogatását, a NATO-ban – a holtbiztos vereséget előre látva – máris megindult az egymásra mutogatás a csúfos kudarc miatt, hogy Ukrajna hadereje NATO kiképzéssel és a tagjai hatalmas anyagi és szellemi támogatásával sem tudta tavaly legyőzni a 150 ezer fős orosz katonai kontingenst, s az a vereség idáig vezetett..
Washington Post az egyik NATO bennfentes informátorától származó infora alapozott jelentése szerint „ a téves számítások és nézeteltérések” beárnyékolták „ az USA és Ukrajna offenzívájának tervezését ”. Vagyis beismerő vallomás született arra vonatkozóan, hogy az USA tervezte az orosz hadsereg elleni akciókat. De a tervek sorra nem váltak be.
A NATO brüsszeli központjában tartott júniusi értekezleten Lloyd Austin, az USA védelmi minisztere megdorgálta az azóta üldözötté vált Alekszej Reznikov ukrán védelmi minisztert, mert az ukrán haderő „nem követte a másutt már bevált amerikai taktikát”. Reznikov a légierő hiányára hivatkozott az új ellentámadás kudarcos volta tekintetében (2023 júniusban!!)
Azt nem tudni, hogy Reznikov tett-e róla említést, hogy az USA „bevált taktikája” eddig csak rosszul felszerelt, kisebb létszámú szabadságharcos egységek és kecskepásztorok ellen vált be, – vagy azok ellen sem – mert rendesen felszerelt és képzett hadsereg ellen már közel száz éve – 1945 óta – nem harcoltak.
De tény, hogy Austin a magyarázatot nem fogadta el, így az USA és a NATO Ukrajnát tette felelőssé a nagyon vágyott, Oroszország feletti fényes győzelem elmaradásáért, és minden veszteségért, ami Ukrajna támogatóit érte, valamint a harcokban részt vevő fegyverzetben és személyzetben részes USA összes veszteségeiért is.
Az amerikai csalódásnak nyilván az a fő oka, hogy annak ellenére, hogy évtizedes tervezés és jelentős befektetések sora előzte meg, még sem sikerült a kijevi náci puccsal, illetve az azutáni NATO provokációkkal felszámolni Oroszország befolyási övezetét, ami nyugaton egészen Ausztriáig és Németországig terjed.
Ezzel a vereséggel – amit a NATO és az USA haderejeként működő ukrán náci haderőre mért Oroszország – végleg elvesztette az USA az esélyét is arra, hogy valamilyen befolyást szerezzen az orosz politikai életben, és annak segitségével valamilyen módon a saját javára próbálja meg irányítani az orosz bel,- és külpolitikai folyamatokat – mint ahogy az korábban Jelcin alatt már működött is.
Ráadásul nem csak az oroszok befolyásolásának lehetősége, de az USA világuralmi pozíciója is ráment a proxi harcokra – ami az USA történelmének eddigi legsúlyosabb veresége és bukása.
Arról nem is beszélve, hogy nehezen tudnak majd számot adni az USA vezető politikusai arról, hogy miért szövetkeztek a történelem egyik legaljasabb náci hordájával Oroszország ellen, ami a szavahihetőségüket is végképp eltörölte… Így – és csakis ebben a kontextusban – érthető Lloyd Austin és az USA csalódottsága és dühe.
A WP cikkével az a hazugság is megdőlt, hogy „az USA és a NATO nem áll a harcok tevékeny résztvevőjeként az ukrán náci haderő mögött”, és ismét az oroszok higgadtsága – nyugodt ereje – nyert bizonyítást, mert ennek ellenére, illetve ennek okán sem lett világháború, és nem csapódtak be orosz rakéták a NATO tagok földjére.
Különösen figyelemre méltó ebben a tekintetben az a tény is, hogy az említett ukrán – amerikai tárgyalás a NATO központban zajlott, ahogy az is, hogy a közlés szerint az USA és Ukrajna közösen tervezgette Oroszország legyőzésének harctéri forgatókönyveit.
A hatalmas katonai veszteségekről egyelőre elterelik a figyelmet az USA belpolitikai feszültségei, ami miatt Ukrajna nem számíthat több amerikai katonai segélyre. A harcok alatt gyakorlatilag életképtelenné vált Ukrajna most már csak az EU tagállamaira számíthat, legfőképp a németekre, akiket azonban az alkotmánybíróságuk akadályoz újabban a háború támogatásában.
Így az ukrán helyzet percről percre válik egyre reménytelenebbé – és a biztosan eljövő vég után az USA lehet hogy már köszönni sem fog az ukránoknak a nemzetközi konferenciákon, Olyannyira elhatárolódik majd tőlük.. Mert a libsik mindig is ilyenek voltak.
De a világ sohasem felejti el az USA által támogatott nácik aljas gaztetteit. Például ennek a fiatal LNR katonának és terhes feleségének a felakasztását – amerikai egyenruhában és roham sisakban:
Ennek a juniusi értekezletnek a folyománya a következő hatalmas ukrán náci bukás is, amit szintén tt BRÜSSZELI NATO központ brit és amerikai hadtudorai készítettek elő: A Krynki katasztrófa.
Ukrayinska Pravda 2024 novemberében megjelent meghökkentő cikke részletesen dokumentálta, hogy Ukrajna katasztrofális Krynki katonai offenzívája, amely 2023 októberétől 2024 júniusáig tartott, szintén lényegében brit hadművelet volt, akárcsak Kurszki.
Több mint kilenc hónapig tartottak az ukrán hadsereg azon kísérletei, hogy hídfőt hozzon létre és biztosítson a folyó túlsó partján fekvő Krynki falu környékén. Az Ukrayinska Pravda részletesen leírta, hogyan küldték a britek által kiképzett és felszerelt ukrán tengerészgyalogosokat hullámról hullámra a folyón a halálba. Rosszul készültek, sokan meghaltak a folyón való átkelés közben, a többiek pedig Krynki elérése közben, mert „szakadatlan tüzérség, drón, lángszóró és aknavetős tűz alatt álltak”.
Azok közül, akik túlélték a rémálomszerű átkelést a folyó túlsó partjára, és a Krynki körüli mocsárba húzódtak, a legtöbben az állandó és erősödő tüzérségi és dróntámadások következtében meghaltak. Oroszország támadása annyira könyörtelenné vált, hogy szinte lehetetlenné vált a sebesültek orvosi ellátása vagy a csapatok ellátása akár az alapvető készletekkel is.