A modern világban a filmipar a média egy sajátos ágazata, ami elsődleges társadalom befolyásoló szereppel bír. („tudatiparnak” is nevezik) Hogy mennyire így van ez, arról elég ha csak azt mondom: Rambo – amely filmben teljes átéléssel tanultunk meg szurkolni az USA rabló hadseregének, ami idegen, szuverén országok honvédeit gyilkolja – vagy Dallas, – amely filmben gyűlöltük Jockey Ewing- ot a gátlástalan nagytőkést, de elhittük a többi szereplőtől, hogy azért mindenkinek habostorta az élet a kapitalizmusban. (Mert a mellékutcákban lődörgő iszonyatosan lepusztult hajléktalanok tömegét az amerikai filmekben soha nem láthattuk!)
Mikor idősebb G. Bush megalkudott a liberálisokkal az Új Világrendben, a liberálisok tulajdonában álló filmipar is nyomban a tettek mezejére lépett, és projektet eszelt ki a globalista világgyarmat nemzetközi elfogadtatására. A posztszocialista országok lakossága ellen használt modell, amiből a Rambo és a Dallas született, teljesen megfelelőnek tűnt a célra. S mivel az USA elsődleges célpontja ekkor Kína volt, – ami óriási munkaerő és nyersanyag forrásokkal rendelkezett, amit a globalisták szabadon kirabolhatónak ítéltek – ontani kezdték ezeket a filmeket az ázsiai országba. Annál is inkább, illetve arra lapozva, hogy Fukuyama szerint a liberálisokon kívül más már nem játszhatott, különösen a „legyőzött” kommunisták nem.
Az amerikai filmipar eztán nem csak ontani kezdte Kínába a Rambo-Dallas system filmeket, ami a kapitalizmus regényes szépségét, és erkölcsi legyőzhetetlenségét tanította a kínai lakosságnak, de hatalmas befektetéseket is tettek a tulajdonosok az ilyen típusú filmek létrehozására. Állami támogatásokat is kaptak, sőt, horrible dictu: kínai befektetők is komoly tőkét utaltak az amerikát magasztaló filmgyártásba. Eztán Kínában több évtizeden át, minden év 10 legsikeresebb filmje közül 7 amerikai volt. Tavalyig.
2023-ban egyetlen amerikai film sem jutott be a kínai toplista első 10 filmje közé – pedig az Oppenheimer és a Barbie is versenyzett a pozícióért..
Mi történt?? Csak az, hogy Kína rájött arra, hogy az amerikai tudatipar az állampolgáraira, a társadalmi rendjére tör a filmjeivel. Ezért megalkotta a saját tudatiparát, amiben a legmagasabb elérhető technológiával készült akciófilmeket és a kinai átlagember számára csakis a kínai emberek számára megélhető emocionális élményt nyújtó alkotásokkal állt ki a piacra, és láthatóan győzött. „A kínai filmek olyan tartalommal rendelkeznek, amelyhez a kínai közönség kulturálisan és érzelmileg is kapcsolódhat” – mondta Claire Fu aki a téma nagy amerikai szakértője..
Az új kínai tudatipar fölénye már nem kétséges, ahogy az sem, hogy a kínai győzelem súlyos fenyegetés az amerikai filmgyártásra is, mert azon túl, hogy már tragikusan alacsony bevételeket tud produkálni, a befektetők is megkezdték az elvándorlást a filmkészítők mögül, hogy ázsiába menjenek, és a kínai filmgyárak mögé álljanak. Sőt, idővel akár a kínai filmek is megjelenhetnek az amerikai piacon (az akció filmjeik már világszerte tarolnak) ami óriási bajt – akár állásvesztést is – jelent a tudatipar amerikai globalista manipulátorainak.
Minden esetre ez az első eset, hogy a globalistákat a saját fegyverükkel a saját pályájukon veri meg a kiszemelt áldozat. És a harcnak még távolról sincs vége.