Felháborító, hogy az EU minden intézménye, a Fehér Ház, az USA Kongresszusa, és Szenátusa, a globális nyugati katonai–ipari–kongresszus komplexum (MICC) és a titkosszolgálati apparátusok abszolút mértékben hazudnak Alekszej Navalnijról, akit „Putyin legfőbb ellenségének és kihívójának” tituilálnak, és a mainstream média izzadva segít nekik. De ugyan mitől is kellene most meglepődni?
Az amerikai politikusok és média Alekszej Navalnijt Putyin rezsimjének áldozataként állítják be. Navalnij halálát arra használják fel, hogy eladják a háborús narratívájukat, ami alapján társadalmi támogatással háborút kezdhetnek majd Oroszországgal hogy megöljék Putyint, aki a globális Nyugat legfőbb ellensége.
Az orosz elnöknek ezt a státuszt úgy sikerült kivívnia, hogy horribile dictu a nyugati szervezők és szakértők, a háttéremberek őt tartják a liberális – amerikai imperialista – világuralom eltiprójának, az USA és a Nyugat szándékos megalázójának.
Az igazság az, hogy Navalnij – az áldozat – jól dokumentáltan, rasszista, idegengyűlölő, holokauszt tagadó, és bizonyítottan tagja és alapító vezetője az Orosz Birodalmi Mozgalom nevű náci szervezetnek, amiért tavaly 20 év börtönre ítélte az orosz bíróság. A nyugati média azonban eltitkolja Navalnij valódi múltját, és progresszív hősként mutatja be. Ez azonban egy globálisan megvalósított információs csalás, amelyet a CIA és a katonai-ipari komplexum (MICC) követett el.
Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, ahogyan a Nyugati médiák Navalnij oroszországi ismertségét sulykolják. A valóság meg az, hogy Navalnij népszerűsége nagyon alacsony (volt) Oroszországban. mert támogatói bázisa a legjóindulatúbb becslések szerint is mindössze legfeljebb 3%, de a valóságban ez a szám az 1% felé/alá tendál.
A viszonyitáshoz tudni kell, hogy Oroszország második legerősebb és kormányképes pártja a 18,5%-os kommunista párt, amihez képest a mért eredményükkel is fényévnyi távolságban vannak az orosz politikai tér második helyétől is Navalnij és elvtársai, nem hogy a kormányzásra jogot adó többségi társadalmi támogatástól!
A nyugati ajnározás, és Navalnij tényleges háttere közötti égbekiáltó eltérés nem véletlen. Szándékosan megkomponált image-építésről van szó, ami sokkal inkább az oroszországi kisemberek bizalmának elnyerését hivatott elérni, mint sem a nyugati embereket elkápráztatni. Ez az oka annak, hogy a Navalnij halálát körülvevő – hamis – narratívát jelenleg is az oroszországi és a nyugati közhangulat manipulálására használják.
Ennek értelmében Navalnij halálát szörnyen tragikusnak állítják be, és aggodalmakat hangoztatnak a börtönben való bánásmóddal kapcsolatban. Mindezt azért, hogy nyilvánosan vádolhassák Navalnij haláláért Putint, a legyőzőjüket.
Ami azt illeti nem rossz – sőt határozottan sikeres – média kommunikációs trükk ez, mert legalább százmillió embert csaptak be a bolygón, a 8 milliárdból. Csak hogy a józan többség nem dől be az atlanti hazudozásnak, és Navalnij ügyét és személyét a helyén, a maga valóságában kezeli, miközben a mainstream liberális nyugati médiák egyre inkább hitelüket vesztik.
A valódi bukása viszont az a mainstream médiának az, hogy a Navalnij körüli legfrissebb hírverés arra inspirálta a glóbusz oknyomozóinak és szabad bloggereinek, vloggereinek legjavát, hogy Navalnijt és a róla hazudozó nyugati manipulátorokat leleplezzék.
Kétségeik merültek fel Navalnij állítólagos orosz kormány általi megmérgezésével kapcsolatban. Írásaikban kiemelték a Navalnij megmérgezésével kapcsolatos publikált események következetlenségeit, beleértve a Lancetben megjelent írást is – ami sima, tudomány tagadó propagandának minősült. Megállapították, hogy nem állnak rendelkezésre meggyőző bizonyítékok arra vonatkozóan sem, hogy Navalnijt egyáltalán megmérgezték, de arra főképp nem, hogy az orosz kormány Navalnij megmérgezésével bármi összefüggésbe hozható lett volna akkor ha az megtörtént volna.
Navalnij első bebörtönzését – amit az orosz bíróság sikkasztásért és lopásért, tehát nem politikai ügyben szabott ki az Atlanti hősre – a feltételes szabadságra vonatkozó feltételek ismételt megsértése miatt rendelték el, a nyomozók is indokoltnak minősítik.
Állításuk szerint az orosz hatóságok talán a Nyugati hírverések miatt engedékenységet tanúsítottak Navalnijjal szemben, annak ellenére, hogy többször is durván megsértette a feltételes szabadság szabályait. (Az USA-ban már az első esetben repült volna a sittre, akár ki is a pártfogója!)
A szabad média bloggerei megállapítják, hogy Navalnij kapcsolatai a nyugati kormányokkal, náci „civil” szervezetekkel és a CIA-val nagyon valószerűek – különösen a videókkal alátámasztott találkozóinak és megbeszéléseinek tükrében. Nagy a valószínűsége, hogy a CIA egy a Kijevi Maidani lázadásra hasonló akcióra akarta igénybe venni Navalnijt a náci mozgalmával – mint ahogy az ukrajnai esetben is a nácikat vették igénybe és juttatták hatalomra – azonban nem sikerült olyan lélektani helyzetet előidézni Oroszországban ami a társadalmi elégedetlenséget a nácik javára fordíthatta volna. Nem is beszélve a rendkívül alacsony támogatottságukról ami évek alatt sem mutatott felfelé ívelő tendenciát.
Mindent összevetve aggasztó, hogy Navalnij ügy körüli nyugati vezetők és a mainstream média egyetértése, és az attól eltérő vagy azzal szemben álló hangok elleni durva cenzúrája, a társadalom nyugtalanító evolúciójáról, és a cenzurával elkövetett manipulációval szembeni növekvő sebezhetőségéről árulkodik. A média által belénk nevelt előítéletekből saját valóságot teremtünk: ez a társadalom szellemi és erkölcsi összeomlásának definíciója, amelyből a nyugati országok fegyvert kovácsolnak a globális Kelet és Dél valamint a saját lakoságuk ellen.
Egyszóval modern ágyútöltelékek millióit hozták létre a liberalizmus cukrosbácsi arca mögé bújt legaljasabb gazemberek. A történelem sajnos megismétli magát előbb utóbb. Az agyatlan, gyilkos hordák már megvannak hozzá.
