Néhány nappal ezelőtt bukkant fel a hírfolymomban hogy Toroczkai László, a MI Hazánk párt elnöke leleplező videót tett közzé a Bayer Zsolt közeli Trianon múzeumban zajló visszásságokról. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni alább a véleményemet.
Alapvetés: szellemi, művészeti munkát csak szabadon érdemes végezni, önmagunk és családunk fenntartása iránti aggodalmaktól teljesen mentesen.
Toroczkai a videójában azt állította – és bizonyította – hogy a Bayer Zsolthoz köthető, a közpénzből létesített várpalotai Trianon Múzeumban a közeli amerikai tulajdonú gyár indiai vendégmunkásai laknak közel egy éve. A múzeum vendégházát viszont nem arra a célra hozták létre hogy amerikai cég munkásszállója legyen, hanem a távolabbról ide utazó turista csoportok elszállásolására. ÍME:
Bayer Zsolt a saját tv-showjában előadott válaszában azt mondta, hogy igen, a múzeumot ő és barátja hozták létre, az azt működtető alapítvány kuratóriumi tagja. A közeli amerikai cégnél dolgozó vendégmunkások a múzeum piaci szálláshely szolgáltatását veszik igénybe, ami nem törvénytelen, Toroczkai meg egy „lumpen proli” aki soha semmit nem hozott létre (nem úgy mint ő, aki ezt a múzeumot tetemes közpénzből létrehozta a barátjával)
A szájtátiak csak néznek és hallgatnak mindkét közszereplőt ajnározó oldalon. Az igazság azonban középen van.
1. A Trianon múzeumot a magyar adófizetők pénzéből – a magyar állam támogatásával – hozta létre a Trianon Múzeum Alapítvány a saját maga által eképpen meghatározott célból:
„Rendezvényeivel, tudományos és kulturális tevékenységével célja, hogy bemutassa a Kárpát-medencében ezer éve együtt élő közösségek hagyatékát és, hogy segítse és patronálja azon kezdeményezéseket, melyek a magyar nemzet fizikai és lelki széttagoltságát igyekeznek orvosolni. Ennek érdekében a Múzeum számos hiánypótló nemzetpolitikai kezdeményezést indított el: segítője volt a délvidéki magyar irtás áldozatait rehabilitáló folyamatok megindulásának éppúgy, mint a felvidéki deportálások és kitelepítések történetét érintő tudományos, társadalmi diskurzus megindításának is.”
A célmeghatározásban a munkásszálló létesítése nem szerepel, sem magyar sem amerikai cégeknek, tekintve hogy az állami támogatásokkal működő intézmény erre nem költhet- vagy ilyen irányú működést nem fejthet ki!
2. A „közeli amerikai tulajdonú vállalat”, aminek a Trianon Múzeum a munkásszállója lett, nem „csak úgy volt” mint Mariska néni udvarán a több százéves diófa. Az mostanában települt ide.
S mivel alaposan megfontolt, üzleti szándékkal jött ide, nyilván elvégezte a szokásos, előzetes vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy a tőkéjét ha befeketeti Várpalotán, abból kik és milyen körülmények között fognak neki profitot termelni.
Nyilván a vizsgálat során előzetesen megállapította, hogy a magyar munkaerő a profitot kitermelni nem képes, vagy létszámában nem elegendő, azért a profit kitermelése érdekében – a kormány előzetes engedélyével – indiai vendégmunkásokat fog alkalmazni.
Fontos körülmény, hogy amikor világossá vált a befektető számára hogy külföldi vendégmunkásokat fog alkalmazni, az elhelyezésüket azelőtt letárgyalta az érintettekkel – a Trianon Múzeum vezetőségével – hogy azok beutaztatására sor került volna. A tárgyalásra és megállapodásra azért volt szüksége, mivel a munkavállalói vízum kérelemnél meg kell jelölni az elhelyezés helyét és módját is. Szinte biztos, hogy a vendégmunkások vízum kérelmén a Trianon Múzeum címe szerepel.
Vagyis minden bizonnyal nem a Trianon Múzeum nyilvános szállás szolgáltatását vette igénybe a közeli amerikai vállalat, hanem arról nem nyilvánosan, még a vendégmunkások beérkezése előtt megállapodtak az Alapítvány vezetőségével.
Mivel a munkásszállás szolgáltatás (TEÁOR 5590) nem esik a Trianon Múzeum tevékenységi körébe, nyilvánvaló, hogy arról nem az alapítvány vezetője döntött egyszemélyben, hanem a kuratórium, aminek Bayer Zsolt is a tagja. Bayer erről egy szót sem szólt a válaszában – miért nem?
3. A magyar hatályos jogszabályok szerint az üzleti tevékenységet a hatóságnál be kell jelenteni – egyébként a tevékenység jogosulatlan gazdasági tevékenység amit a hatóság általában a Btk 374. § alapján szokott vizsgálni.
A Trianon Múzeum Alapítvány nyilván nem rendelkezhet a TEÁOR 5590 „Egyéb szálláshely szolgáltatás” – munkásszállás- engedéllyel, mivel az a non-profit jellegét kétségbe vonja, s ebben az esetben nem kaphat állami támogatásokat, sőt az Szja 1%-os felajánlások sem érkezhetnek meg a szervezethez. De azok megérkeztek. Bayer erről sem tett említést a válaszában. Miért nem?
4. Az alapítványok kuratóriumi – felügyelő bizottsági – tagjai, általában rendszeres tisztelet díjat és költségtérítést kapnak az őket megbízó alapítványtól. Bayer Zsolt aki a kuratórium tagja, egy szót sem szólt arról, hogy milyen anyagi érdekeltség fűzi az alapítványhoz, attól mennyi pénzt kap – ami nyilván a munkásszálló szolgáltatási tevékenységből IS származik. Miért nem?
Mindent összevetve a Trianon Múzeum Alapítvány általi, indiai vendégmunkások elhelyezésére szolgáló munkásszálló működtetésével kapcsolatos ügyben, a Bayer Zsolt által adott válasz inkább további kérdéseket vet fel, mintsem az ügy lezárását szolgálja.
A válaszban a Toroczkaira szórt tipizált szélsőliberális szidalom – hogy „lumpenproli”- csak még gyanusabbá teszi az egész ügyletet.
De biztosan akad valaki Magyarországon, aki ezeket a kérdéseket pontosan és hitelesen meg tudja válaszolni, és talán olyan is, aki meg tudja válaszoltatni.. akinek nem kell aggódnia a megélhetése miatt.
