A gyarmatosítás – a világ gyarmatosítása leuralása, rabszolgaság kialakítása – ma is az aktuális atlanti liberális irány és a történelmük szerves része..
De az újraválasztott Trump elnök közösségétől sem idegen, hiszen az 1990-es washingtoni liberális internacionálén volt a nagy globalista narratíva váltás, amit maga idősebb Bush is üdvözölt, sőt előzetesen a pártja nevében támogatott is. Ezt az akkor született világgyarmatositási kiegyezést tartják sokan a valódi „washingtoni consensus”- nak, ahol a két amerikai uralmi párt, az alapvetően mögöttük álló transznacionális tőke, -és a deep state szereplői, megállapodtak a világ leigázásában, és amerikai uralom alá hajtásában amit hangzatosan „globalizáció”-nak neveztek el.
Az azóta lezajlott hegemon váltás is a világban arra inspirálhatja Trumpot hogy kiterjessze az amerikai uralmat hiszen a rabló USA mindig is imperialista módon – más országok kirablásából – tartotta fenn magát, amit a tudomány pipiskedve „forráselvonás”-nak nevez. De a hegemon váltás a forrás elvonási csatornák beszűkülésével is együtt jár, ami miatt az USA szakértői már két éve felkiáltottak:
„A GLOBALIZÁCIÓ ELVESZTÉSE AZ MINDEN ELVESZTÉSE” (-írta a FA a vezércikkében is)
Márpedig Trump igyekszik nem mindent elveszíteni! De ha mégis veszitene, az amerika bukása lesz, amit nem biztos hogy a földlakók közül sokan meg fognak siratni.
Nyugati tisztviselők kezdetben bizar provokációnak, valamifajta vágyának tulajdonították Donald Trump bejelentéseit Kanada annektálásáról, Grönland megvásárlásáról, és a Panama-csatorna közvetlen amerikai ellenőrzésének visszaállításáról.
Kezdeti reakciójukkal ellentétben mindez nem provokációnak, nem show-nak, hanem új politikai valóságnak bizonyult.
Az USA számára Kanada, Grönland és akármelyik más ország tényleges bekebelezése a már egyre jobban beszűkülő csatornákon érkező lopott holmi mennyiségi csökkenésének gyors kompenzációja volna. Erre az anyagi forrás növelésre az USA-nak – a közhiedelemmel szemben – égető szüksége van a csillagászati léptékű államadósság, és a belső gazdasági hanyatlás elleni küzdelemhez, amihez Trump ebben a neoimperialista (neoliberális) gyarmatosítási formában találta meg az ígéretes eszközöket.
Trump számára az Egyesült Államok új határainak, illetve szuverén országoknak az USA-ba való becsatolásának stratégiája teljesen logikus.
Trump doktrínája a valódi eredmények hiányában is jelentős lépésként jelenik meg az amerikai társadalom előtt az USA Birodalom – a Pax Americana – új nagysága felé. Figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok társadalma mennyire konfliktusokkal sújtott manapság, sürgősen szükség van a gyors sikerre, ami a lakosságnak is tapintható változásokat hozhat az életébe. Mivel ennek forrása legfeljebb a magántőke profitjának csökkentésében van, az USA elit hajlandó Trump gyarmatosítási ötletei mögé állni, – csak hogy ne szenvedjen csorbát a profit igényük.
A gyarmatosítási ötlet mögött az is áll, hogy az ukrajnai háborút az amerikai feltételekkel nyilvánvalóan nem lehet gyorsan befejezni.
Sőt, ha nyerne is az USA (mert valójában az háborúzik it a NATO és az ukrán náci hadsereg bevetésével) az akkor sem jelentene olyan hozadékot Trumpnak, ami jelentősen hozzájárulna a Pax Americana újragondolásához és újra építéséhez, az USA lakossága anyagi várakozásainak kielégítéséhez. Ennek okán releváns hogy Trump és csapata más geopolitikkai célok felé orientálódik.
Az „egyesült” Nyugat nem is érti, hogy Trump csupán a szabályokon alapuló világrend amerikai koncepcióját vitte bele az elképzeléseibe: „A jog az, amit erővel meg tudsz védeni, és ki tudsz kényszeríteni.”
Európa viszont őszintén hitte, hogy a demokrácia nevében beleszólhat olyan szabályok felállításába, amelyek mindenkire vonatkoznak. Épp csak nem nagyon figyelt erre a nagyon és felettébb demokratikus USA-ban senki. Sőt, egyáltalán nem érdekelt senkit a demokrácia leghangosabb és legharcosabb védelmezői közül sem.. Az európai csatlósok meg persze hallgattak.
Ez a vazallusi alázat végül sokat tett a nemzetközi jog teljes tönkretételéért, amely legalább valahogy korlátozta a legerősebbek jogát. Ezért a vazallus Európa is arra van már ítélve, hogy a Washington által felállított és kierőszakolt szabályok alkalmazásának áldozatává váljon. Egyszerűbben fogalmazva, Európa egy nagyobb geopolitikai ragadozó prédájává vált.
Márpedig köztudomású, hogy a nagy ragadozó előbb megöli, aztán szétszaggatja az áldozatát mielőtt bekebelezi. Ennek tükrében vizsgálva az európai folyamatokat, már biztosnak látszik, hogy Grönlandot leszakítják Európa testéről, és – tiltakozások ide vagy oda – USA tagállam lesz….
A többit majd meglátjuk.
