Úgy tűnik, hogy sokan észre sem vették napjaink egyik legfontosabb politikai nyilatkozatát. Marco Rubio Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere 2025 március 6.-án újságírói kérdésre elismerte, hogy a jelenlegi ukrajnai konfliktus az USA proxy háborúja Oroszország ellen. Mivel a kijelentést ezidáig senki nem cáfolta az USA kormánya részéről, a beismerést a katonai konfliktus tekintetében, az azt minősítő tényként kell kezelnünk. Ezt a tényt erősíti az is, hogy a harcok lezárásról az USA és Oroszország tárgyal elsődlegesen, a proxy háború végrehajtója – Ukrajna – csak másodlagos szereplő a tárgyalásokon. Ezzel Rubio döntő csapást mért a liberális hazugsággyárak háborús uszító gépezetére.
Hogy ez mit jelent, ahhoz először is a proxy háború jellegét kell megértenünk.
A proxy háború valójában ugyanaz nagyban, mint a bérgyilkosság kicsiben: van megbízó, van végrehajtó, és van kiszemelt áldozat.
A bérgyilkosság úgy működik hogy Sanyi megbízza Pistát, hogy ölje meg Jánost, amiért egy rakás pénzt vagy egyéb anyagi dolgot ad cserébe. Pista elfogadja a megbízást és ráront Jánosra a remélt anyagi vagy más természetű haszonért.
A proxy háború ugyanezen az elven működik: Nagy Ország megbízza a Kis Országot, hogy támadja meg és pusztítsa el Erős Országot, akivel ő nem mer vagy akar ujjat húzni. Természetesen cserébe mindenféle anyagi szolgáltatást és más előnyöket kínál fel Nagy Ország a proxy háborút végrehajtó Kis Ország számára, aki lelkesen végre is hajtja a megbízást.
Ha a bérgyilkos a támadását önvédelemnek állítja be a bíróság előtt, miután az előzetes szándéka és a megbízó személye, és a megbízás ténye már bizonyítva van, a hivatkozása nagy derültséget vált ki a közönségben és a bíróságban is.
Ha a proxy háború végrehajtója arra hivatkozik, hogy ő csak a hazáját védte a proxy háborúban, és valójában nem a ő az agresszor hanem a megtámadott, az legalább olyan mulatságos mint a bérgyilkosnak azon hivatkozása hogy puszta önvédelemből cselekedett.
Tudni illik, hogy a náci Ukrajna a Nyugat biztatására az EU és NATO tagság reményében 2014 április 14-én megtámadta a független és szuverén donbaszi népköztársaságokat, amelyek az ENSZ Alapokmánya 1. § (2) bekezdésébe és 55. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően léteznek, és ezek a harcok ma is tartanak
– majd a legitim ukrán elnök a 2021 március 24-i 117/2021 számú Elnöki rendeletében határozott Oroszország megtámadásáról,
– ugyanezen év szeptemberétől ukrajna óriási fegyverszállítmányokat kap az USA-tól az elnöki rendelet, illetve a proxy háború végrehajtására.
– majd ősszel a Müncheni Biztonsági csúcson az ukrán Elnök már atombombát is követel „az oroszok ellen”.
Vajon miért van az, hogy a liberálisok mindezek ellenére a náci ukrajnát hős honvédnek, de a nemzetközi jog és a népköztársaságok védelmében, a donbaszi népköztársaságok területén katonai erővel eljáró Oroszországot meg agresszornak nevezik??
Hogy tudja ezt az ordas hazugságot egy tanult ember röhögés nélkül kimondani – még ha liberális is?
Azt viszont most már tényként kezelhetjük, hogy az oroszokra, az orosz agresszióra vonatkozó liberális hazugságokat Marco Rubio az USA külügyminisztere egyszerűen megcáfolta.
A kérdés csak az, hogy a liberális mainstream, meg az aljanépük tudatáig ez mikor fog eljutni. Ugyanis ennek felismerése volna a háborús gyalázkodás és uszítás beszüntetésének kulcsa, ami legalább olyan fontos a jelenlegi helyzetben mint a tűzszünet és a proxy háború közvetlen résztvevői közötti béke.
