Az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Ügynökségének (DEA) hivatalos jelentései alapján úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok strukturálisan egy narkóállam, s hogy abban a DEA – a kábítószer ellenes ügynökség – a geopolitikai propaganda eszközeként működik, illetve nem több egy kirakat szervezetnél.
Az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatalát (DEA) évtizedek óta a globális kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem erkölcsi vezetőjeként ábrázolják. Nyilvános imázsát – elit katonák, titkos műveletek és kartellek felszámolása – gondosan alakították a média, a dokumentumfilmek és a politikai narratívák segítségével.
Az ügynökség legfrissebb hivatalos jelentései – a 2024-es és 2025-ös Nemzeti Kábítószer-fenyegetettség-értékelések (NDTA) – azonban egy kellemetlen igazságot tárnak fel:
a DEA nem küzd a kábítószer-kereskedelem ellen, hanem kezeli azt; nem számolja fel a bűnözői hálózatokat, hanem eltussolja őket; és nem védi az Egyesült Államokat a szervezett bűnözéstől, hanem legitimálja azt.
A kizárólag a DEA hivatalos jelentéseiben szereplő tényeken és érveken alapuló vizsgálatunk azt mutatja, hogy az Egyesült Államok nem a kábítószer-kereskedelem áldozata, hanem egy strukturális narkóállam, amelynek gazdasága, pénzügyi rendszere és külpolitikája mélyen összefonódik a szervezett bűnözéssel. (Ami a jelenlegi amerikai super elit történelmi eredetének, és jelen idejű botrányainak ismeretében egyáltalán nem meglepő)
Továbbá bemutatjuk, hogyan működik a DEA – ahelyett, hogy objektív hírszerző ügynökségként működne – a geopolitikai propaganda eszközeként, hogy kriminalizáljon olyan országokat, mint Venezuela, miközben elfedi a probléma valódi mértékét saját határain belül.
Termelés, fogyasztás és piac ” Made in USA”
Önellátás a nagy hatékonyságú marihuána előállításában
A DEA-jelentések egyik legszembetűnőbb megállapítása az Egyesült Államok elismert önellátása a marihuánatermelésben. Messze attól, hogy importfüggő legyen, az ország maga termeli meg a legális és az illegális piacokon egyaránt fogyasztott marihuánát.
A DEA megerősíti ezt: Ellentmondásos szabályozás van érvényben, amely egyes államokban (például Kaliforniában, Coloradóban és New Yorkban) engedélyezi a legális fogyasztást, míg szövetségi szinten és máshol továbbra is illegális. A legrosszabb azonban nem a jogi kétértelműség, hanem a növény szándékos genetikai módosítása, hogy növeljék hatékonyságát és függőséget okozó hatását.
A 2024-es jelentés szerint az átlagos THC (tetrahidrokannabinol) tartalom 1977-ben 1 százalékról 2022-re 16 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a mai amerikai marihuána körülbelül 15-ször erősebb, mint 50 évvel ezelőtt volt. Ez a pszichoaktív hatások fokozására és ezáltal a felhasználó függőségének fokozására irányuló genetikai módosításoknak köszönhető.
Ez a növekedés nem spontán jelenség, hanem egy specializált iparág eredménye, amelyet maga a kormány finanszíroz és engedélyez. Mezőgazdasági laboratóriumok, biotechnológiai vállalatok és tömegtermesztő hálózatok működnek az Egyesült Államok területén, olyan kábítószert állítva elő, amelyet nyíltan forgalmaznak legális formájában, és illegális formájában árasztja el az utcákat, anélkül, hogy a DEA-nak módja lenne megfékezni.
Az illegális piac stabilitása: a telítettség és az ellenőrzés jelei
A jelentés egy riasztó tényre világít rá: az illegális piacon a marihuána ára évek óta stabil maradt, a hatóanyag-tartalmának exponenciális növekedése és az általános infláció ellenére. Ez bőséges kínálatra, hatékony logisztikai hálózatokra és telített piacokra utal.
Más szóval, a DEA nem tudta megzavarni sem a kereskedelmet, sem a fogyasztást. Az illegális piac együtt létezik a legális piaccal, és mindkettő egy párhuzamos gazdaság részeként működik, amely milliárdos bevételt generál, adócsalást okoz, és mind az 50 állam elosztóhálózatait táplálja.
Ahelyett, hogy lebontaná ezeket a hálózatokat, a DEA inkább megtűri őket egy olyan rendszer részeként, amely a harc helyett a szabályozást részesíti előnyben.
Ez az intézményi magatartás az Egyesült Államokat „drogparadicsommá” tette: egy olyan hellyé, ahol a marihuánát tömegesen termelik, fogyasztják és forgalmazzák anélkül, hogy egyértelmű kormányzati politika lenne a társadalmi hatásainak megfékezésére. A DEA ebben az összefüggésben nem szabályozó hatóság, hanem inkább a fogyasztás normalizálásának kezelője.
Pénzmosó gépezet a globális drogkereskedelem számára.
A kábítószer-kereskedelem pénzügyi szerepének hivatalos elismerése
A DEA 2024-es és 2025-ös jelentései kifejezetten megerősítik, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi kábítószer-kereskedelem pénzmosásának nemzetközi központja. Az ügynökség elismeri:
- Az amerikai földön pénzmosók működnek, akik nemzetközi bűnszervezeteknek nyújtanak szolgáltatásokat.
- Kriptovaluta-tőzsdéket, digitális pénztárcákat, tükörátutalásokat, ingó és ingatlan vagyon adásvételét, valamint az amerikai pénzügyi rendszerbe integrált egyéb mechanizmusokat használnak.
- Az amerikai ingatlanügynökségeket arra használják, hogy kábítószer-kereskedelemből származó pénzt luxus ingatlanokba fektessenek, különösen olyan területeken, mint Miami, Los Angeles vagy New York.
Ez a beismerés komoly: a DEA elismeri, hogy saját országa a globális szervezett bűnözésből származó pénzmosás legfontosabb központja.
Elhanyagolható dolog? Egyáltalán nem: ez egy strukturális rendszer, amely pénzügyi intézményeket, jogi tanácsadókat, ingatlanügynököket és digitális platformokat foglal magában.
A felelősség hárítása: A „kínai földalatti bankok” bohózata
A legrosszabb nem is maga a probléma, hanem az, ahogyan a DEA bemutatja. A felelősségvállalás helyett a hivatal inkább a „kínai földalatti bankrendszereket” hibáztatja, mintha ők lennének a pénzmosás elsődleges elkövetői.
Ez a vád stratégiai jelentőségű: lehetővé teszi az amerikai pénzügyi rendszer, annak szabályozói és felügyeleti intézményeinek felmentését, miközben a felelősséget egy geopolitikai ellenségre hárítja. A DEA 2024-es jelentésében azt állítja:
„A pénzmosás felderítésére, megelőzésére és üldözésére irányuló bűnüldözési erőfeszítéseket bonyolítja a külföldi pénzügyi intézmények szabályozásának sokfélesége vagy hiánya, a napi pénzügyi tranzakciók nagy volumene, a mexikói kartellek és más kábítószer-kereskedő szervezetek stratégiái és megtévesztései, amelyekkel elrejtik profitjuk bűncselekményből származó eredetét, valamint a titkosított technológiák használata.”
Ez az állítás egy bohózat. Ha az Egyesült Államok a pénzmosás fő központja, akkor a felelősség a saját intézményeit terheli, nem pedig a külföldi bankok állítólagos átláthatatlanságát. A tranzakciók volumene, a kriptovaluták és a titkosítási technológiák az amerikai pénzügyi rendszeren belül működnek, nem pedig azon kívül.
A harmadik felek hibáztatásával a DEA a probléma valódi középpontját védi: magát az Egyesült Államokat.
Venezuela nem szerepel a jelentésekben
Szisztematikus kihagyások a kábítószer-kereskedelmi térképeken
Az amerikai intervencionista állásponttal szembeni egyik fő érv Venezuela teljes hiánya a DEA fenyegetés jelentéseiben. Bár a Trump-adminisztráció és más politikai körök ismételten „narkoállamként” emlegették Venezuelát, a DEA soha nem említi az országot termelő, tranzitországként vagy pénzmosási központként.
Épp ellenkezőleg, a jelentések nagyon pontosan leírják a kábítószer-kereskedelmi útvonalakat:
- A kokaint Kolumbiában, Peruban és Bolíviában állítják elő.
- Mexikói kartellek szállítják Közép-Amerikán keresztül vagy tengeren a karibi szigetekre, például Puerto Ricóba és a Dominikai Köztársaságba.
- A legtöbb lefoglalás Kaliforniában, a mexikói határon történik.
Venezuela egyik útvonalon sem szerepel. Még másodlagos vagy alternatív pontként sem. Ez a hallgatás nem véletlen: egyértelműen bizonyítja, hogy a vád hamis.
A „Tren de Aragua”: futólag propagandisztikus említés
A legutóbbi jelentésekben Venezuelára vonatkozó egyetlen utalás a „Tren de Aragua” bűnbandára vonatkozik, amelyet Joe Biden kormánya 2023-ban „terrorszervezetnek” nyilvánított. Azonban, ahogy a dokumentum hangsúlyozza, még ebben az esetben sem kapcsolódik a nemzetközi kábítószer-kereskedelemhez. A 2025-ös jelentésben való szerepeltetése inkább egy politikai döntés utólagos igazolásának tűnik, mintsem hírszerzési megállapításnak.
Továbbá a jelentés nem részletezi a csempész tevékenységeket, a logisztikai útvonalakat vagy a nemzetközi kartellekkel való kapcsolatokat. Ez egy szimbolikus említés, amelynek célja, hogy fenntartsa azt a narratívát, miszerint Venezuela a bizonytalanság melegágya, anélkül, hogy konkrét bizonyítékokat szolgáltatna.
Ez a megközelítés a szelektív stigmatizáció stratégiáját tárja fel: egy helyi szervezet nevét használják fel egy globális besorolás („terrorizmus”) igazolására anélkül, hogy bizonyítanák, hogy megfelel a kritériumoknak. (A nemzetközi jog szerint, bármely szervezet terroristává nyilvánításához kötelező körülmény, hogy az civil embereket ejtsen túszul, illetve (nem „vagy”!!) fegyveres erőszakban vagy merényletben öljön meg.
A „Cartel de los Soles”: propagandisztikus fikció
Az úgynevezett „Cartel de los Soles” nevű „drog” vagy „terrorista” szervezet egyetlen DEA-jelentésben sem szerepel, sem a 2024-es, sem a 2025-ös, sem az azt megelőző jelentésekben.
Nincsenek nevek, struktúrák vagy műveletek, még csak közvetett említés sincs. Ez egy színtiszta propaganda konstrukció, amelyet az amerikai kormány, az ultrajobboldali venezuelai ellenzék és a nemzetközi jobboldal szektorai találtak ki a politikai rajztábláikon, hogy a nemzetközi közvéleménybe juttatva ezt a dezinformációt, a hebehurgyává tett(??) nyugati dipolmáciaia közeg igazoltnak lássa az US Navy karibi merényleteit a civil csónakok ellen.
Feltűnő, hogy a DEA teljesen figyelmen kívül hagyja ezt a fikciót, viszont pontosan leírja a valódi kartellek parancsnoki struktúráit. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú: a DEA azt írja le, ami létezik, nem pedig azt, ami kitalált.
A drogdíler máshol van
A dokumentum azt is megemlíti, hogy az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) megerősíti azt, amit a DEA nem hoz nyilvánosságra: Venezuela nem kábítószer-termelő ország. Ez a nemzetközi megerősítés kulcsfontosságú, mivel egy olyan intézménytől származik, amely globális adatokon alapuló szakértői értékeléseket végez, és nem az amerikai kormánynak van alárendelve.
Az a tény, hogy mind a DEA, mind az ENSZ következetesen kijelenti, hogy Venezuela nem termel és nem szállít jelentős mennyiségű kábítószert, és nem is mos tisztára a kábítószerből származó bevételt, az ezt a körülményt megalapozott ténnyé, nem pedig politikai véleménnyé teszi. Ezért minden ezzel ellentétes vád a dezinformáció körébe tartozik akkor is ha azt a Trump adminisztráció terjeszti.
A DEA, mint a geopolitikai hadviselés eszköze
A Kábítószer-ellenes Ügynökségtől a külpolitika eszközéig
A DEA nem szakosított ügynökségként, hanem a geopolitikai dominancia eszközeként működik. Jelentései korántsem objektívek; inkább az amerikai kormány stratégiai érdekeit tükrözik. Venezuela kriminalizálása a következő célokat szolgálja:
- hogy igazolják a venezuelai gazdaságot romba ejtő illegális szankciókat
- hogy destabilizáljon egy független kormányt, amely ellenzi az USA hegemóniáját Latin-Amerikában
- Hozzáférést szerezzen Venezuela energiatartalékaihoz, amely a világ legnagyobb olajkészleteivel rendelkezik
Ahogy Delcy Rodríguez alelnök megerősítette , ez egy „szép trükk” az ország vagyonának megszerzésére a kábítószer-ellenes küzdelem ürügyén.
Bűnrészes hallgatás
A dokumentumok egy különösen súlyos tényre világítanak rá: a DEA egyetlen olyan esetet sem említ, amelyben az amerikai tisztviselők között kábítószer-exporttal kapcsolatos korrupció történt volna. Épp ellenkezőleg, Kolumbia, Mexikó és más közép-amerikai országok alacsonyabb szintű tisztviselőire mutat rá, azzal vádolva őket, hogy kartellekkel működnek együtt az Egyesült Államokba irányuló csempészet elősegítése érdekében.
Ez az ellentét botrányos. Ha – ahogy a DEA állítja – a mexikói kartellek „szinte az összes illegális kábítószer áramlását ellenőrzik az Egyesült Államokba”, és ha ezek a kábítószerek tömegesen jutnak be az országba a déli határon, kikötőkön és repülőtereken keresztül, akkor teljesen lehetetlen, hogy ez a vámtisztviselők, a határőrség, a katonai személyzet, a szállítmányozási vállalatok vagy a helyi tisztviselők közreműködése nélkül történjen.
Az az elképzelés, hogy egy több ezer tonna kokaint, fentanilt és metamfetamint csempésző rendszer működhet az amerikai intézményekbe való beszivárgás nélkül, a logika megcsúfolása.
A DEA hallgatása ebben a kérdésben nem információhiány, hanem szándékos intézményi eltussolás. A határon, a bevándorláson vagy a nemzetbiztonsági rendszereken belüli korrupció leleplezése magának az államnak a legitimitását kérdőjelezné meg.
Ezért a hivatal inkább dél felé vetíti ki a korrupciót, ezzel fenntartva a „sebezhető, de tiszta” USA képét, miközben az igazi rák belülről nő.
Módszertani képmutatás
A DEA-jelentések egyik legárulkodóbb aspektusa a módszertani kettős mércéjük. Míg az ügynökség teljesen kihagy minden utalást Venezuelára, még a jelentéktelen ügyekben is, terjedelmes részeket szentel a mexikói kartellek belső struktúráinak pontos lebontásának.
A 2024-es és 2025-ös jelentések nemcsak a Sinaloa és a Jalisco Nueva Generación (CJNG) kartell vezetőit nevezik meg, hanem álneveiket, hierarchiájukat, működési hálózataikat és pontos mexikói tartózkodási helyüket is.
Még azt is megemlíti, hogy ezek a csoportok hogyan gyakorolják „uralmukat” az 50 amerikai állam kábítószer-kereskedelme felett.
Ez a részletesség nem véletlen: a beavatkozások legitimálásának eszköze. Azzal, hogy a mexikói kartelleket egyértelmű struktúrákkal és azonosítható vezetőkkel rendelkező, magasan szervezett entitásokként ábrázolja, a DEA egy külső fenyegetés narratíváját teremti meg, amely igazolja a titkos műveleteket, a katonai telepítéseket és együttműködést, a kiadatásokat és a diplomáciai nyomásgyakorlást.
De amikor az Egyesült Államok kábítószer-kereskedelmének belső struktúráinak elemzéséről van szó, ez a aprólékosság eltűnik: nincsenek térképek az olyan városok terjesztési hálózatairól, mint Chicago, Detroit vagy Atlanta, nincsenek pénzmosók nevei Miamiban vagy New Yorkban, és nincsenek nyomozások a kábítószer-pénzek Wall Street-i pénzügyi rendszerbe való beszivárgásával kapcsolatban.
Más szóval, a DEA tudja, hogyan működnek a külföldi kartellek, de úgy tesz, mintha semmit sem tudna a saját területén működő mechanizmusokról. Ez az aszimmetria nem technikai okokon, hanem politikán alapul. Arra szolgál, hogy a külföldi országokat hibáztassa, miközben egyidejűleg védi a hazaiakat.
Az igazi „északi kartell”
Rodríguez venezuelai alelnök kijelentése , miszerint „az egész világ tudja, hogy az igazi kartell északon van”, nem túlzás. Ez egy olyan igazság, amelyet maga a DEA is dokumentált. Mivel az Egyesült Államok:
- nagyon erős marihuánát termelnek
- fogyasztják a legtöbb drogot világszerte
- a globális kábítószer-kereskedelemből származó pénz tisztára mosása
- a saját állami intézményeik védelme, miközben más államokat kriminalizálnak
- a DEA-t használják fel legitimáló testületként a felsőbbrendűségük érvényesítésére
Ez egy működő drogállam profilja, amelyben a kábítószer-kereskedelem nem marginális jelenség, hanem a gazdasági, pénzügyi és politikai rendszerbe integrált struktúra.
A DEA nem objektív hírszerző ügynökség. A „kemény és lágy hatalom” eszköze, amelynek célja:
- részben elismeri a belső problémákat (marihuánatermelés, pénzmosás), anélkül azonban, hogy felelősséget vállalna értük
- Harmadik feleket (kínai bankokat, mexikói kartelleket, közép-amerikai tisztviselőket) hibáztatni az amerikai rendszer felmentése érdekében
- fiktív fenyegetések („Cartel de los Soles”) kitalálása a szankciók és a geopolitikai zaklatás igazolására
- szándékosan kihagyva a független országokat (Venezuela), hogy elkerüljék szuverenitásuk és ártatlanságuk elismerését
Ezen kereteken belül a DEA nem a kábítószer-kereskedelem ellen küzd, hanem inkább kezeli, normalizálja és az uralkodás eszközeként használja azt. Legnagyobb bűne nem a hatékonyság hiánya, hanem az intézményesített képmutatás.
A DEA saját dokumentumai által feltárt bohózat így leleplezi le az egykori birodalom rothadt szívét, amely évtizedekig erkölcsi vezetőként és bajnokként szolgált, majd a 21. század egyik legnagyobb megtévesztését követte el.
És az elsődleges felelősség az Egyesült Államoké: Ha valóban küzdeni akar az illegális droggazdaság ellen, akkor először is abba kell hagynia a droggal való üzletelést, hogy áldozatként hitelesen ábrázolja magát,
Aztán al kell ismernie hogy bűnrészese és elsődleges haszonélvezője volt a globális drogüzletnek. De ezt nem fogja megtenni, mert egy nyereséges vállalkozás ritkán megy önként csődbe.
Eközben a DEA továbbra is kevésbé lesz kábítószer-ellenes ügynökség, és inkább az amerikai kábítószer-kereskedelem legitimálásának eszköze.
