A magyarok nem értik: a jog része az erkölcs. Ami nem erkölcsös az akkor is jogsértő, ha azt a tevést vagy állapotot törvénybe iktatták (ENSZ 1946) ERGO: minden a jogállami elvek megsértése, ha a tevés vagy állapot létrehozása erkölcstelen.
Igen. Az erkölcs az nem kodifikálható, az részben velünk születik, részben a család és az iskola építi fel bennünk a kereteit.
Az erkölcsi nívó kialakulása persze nagyban függ attól, hogy az egyes egyén milyen kulturális közegben nő fel, milyen oktatást kap, és azt milyen iskolában, és milyen a családjától örökölt – generációkon átívelő – szociális mintája.
Ezért az erkölcs a legalsó osztályok alig tapintható szintjétől a magas kultúra viszonyai közt élő emberek sajátjának mindenre kiterjedő szerkezetéig differencialódik az egyénekben.
Viszont azonos kontinensen, azonos alapon szerveződött társadalmak azonos osztályai között, az egyéni és a társadalmi osztályra jellemző erkölcs azonos. Az európai is.
Vagyis most orbán – és bárki aki egyetért vele – azt mondja hogy „nekem nincs olyan erkölcsöm, ami gátat szabna nekem bármiben amiben a tiéd neked gátat szab, kvázi ebben a tekintetben nem esek egy megítélés alá azokkal, akiknek más, az enyémtől eltérő (fejlettebb) erkölcsük van”.
Ettől fogva ez sokkal súlyosabb vita és szembenállás, mint ahogyan az a bulvármédiából látszik..
Az erkölcstelen és barbár keleti legalant lázad a fejlett nyugati – befogadó- civilizáció ellen.
