2018 május elsején Taha Bouafs újságíró a mobiltelefonjával felvette, ahogy Párizsban a Köztársaság Terén egy rendőr brutálisan bántalmazza a felvonuló munkásokat. A felvétel megjelent a közszolgálati és kereskedelmi médiában, és azonnal óriási botrányt kavart, mégpedig akkorát, hogy Emmanuel Macron hivatali állása is súlyos veszélybe került. – írja a Kontrast.at
A nyugati demokráciákban a május elsejei óriási munkás felvonulás a magyar viszonyoktól eltérően teljesen megszokott dolog. A felvonuló munkavállalók ilyenkor nem ritkán kórusban kiabálják a követeléseiket, amiről így a jelenlévő sajtón keresztül a munkaadók is értesülnek. Aztán minden úgy történik mint egykor hazánkban: sör, virsli, millió koncert, színpad és játék standok a gyerekeknek. Igazi népi ünnep.(kár hogy a magyarok leszoktak róla hogy megfeleljenek új uraiknak)
Ezért is volt szokatlan a rendőri brutalitás, még attól függetlenül is, hogy az orbánhoz hasonlóan vadul, és vakhittel neoliberális Macron elnök hatalomra jutása óta a brutális rendőri erőszak exponenciálisan megnőtt Franciaországban, és ma is nő.
Végül a cselekményt kivizsgáló városi rendőrfőnök megdöbbentő dolgot hozott nyilvánosságra: a verekedő barbár nem rendőr, hanem Macron elnök egyik kedvenc testőre, bizonyos Alexandre Benalla volt, aki május elseje lévén szabadidejében, puszta szórakozásból öltött rendőr egyenruhát és állt be a rendőrök közé – az Új Világrendhez való hűségét bizonyítandóan munkásokat verni.
A vizsgálat kiderítette, hogy az esemény során Benallának se egyenruha viselésre, se fegyver viselésre, se intézkedésre em volt joga, tehát a helyszínen lévő parancsnoknak, vagy a rendőrség tagjainak meg kellett volna őt fékeznie. Ám de senki nem tett semmit.
Az is kiderült, hogy Benallát az eset miatt mindössze két hétre függesztették fel az állásából, és a Macron titkárság megakadályozta a büntetőjogi felelősségre vonását. Ezzel nyomban kitört az „Affaire Benalla” államválság, ami súlyosan megkérdőjelezte a francia jogállamot, és Macron intézkedéseinek és céljainak legitimitását is.
Hiába ostromolták Macront hogy tisztázza ügyet, Benallát pedig vonassa felelősségre, hajthatatlan maradt, teljes elnöki hatalmával és tekintélyével ellenállt minden szakszervezeti és civil fenyegetésnek. Egy kemény parlamenti tárgyalás után, ami a Benalla ügyben zajlott, egy ital mellett megjegyezte: „Hadd jöjjenek értem!”
A néhány hónap múlva elinduló Sárga Mellényes Mozgalom ebből a kijelentéséből faragott ma már közismert csatadalt: „Macron on vient te chercher chez toi” (Macron, jövünk érted!) címmel. Igaz a mozgalom már nem csak a Benalla ügy miatt akarta Macron fejét, hanem a szerzett munkásjogok durva csorbítása miatt is, amit Macron a washingtoni liberális internacionálé programjának megfelelően, meglehetősen könyörtelenül, betűről betűre visz végbe – akár csak orbán magyarországon..
Másfél éves vajúdás után – mert bár a Sárga Mellényesek haza mentek, de a Benalla ügy nem látszik csitulni,- Macron hű szolgái törvényt terjesztettek elő „Globáis Biztonsági Törvény” címmel.
A törvény megtiltja, hogy rendőrökről vagy katonákról bármilyen mozgó vagy álló képet készítsen, terjesszen vagy tároljon bárhol és bárki. Még akkor sem készíthető felvétel a rendőrről, ha csak a szolgálati száma volna látható a képen! Ugyan akkor elrendeli a törvény, hogy a demonstrációkat a rendőrség drónokról teljes egészében mozgóképre rögzítse anélkül, hogy arra a résztvevőket előzetesen figyelmeztetnék.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa nyilvános jegyzékben figyelmeztette Franciaországot, hogy a rendőri műveletek filmezése és közzététele elengedhetetlen az információszabadsághoz egy demokráciában, és épp olyan legitim, mint a közintézmények demokratikus ellenőrzése.
De tiltakozó levelet küldött Az Amnesty International, és további több mint 160 civil jogvédő szervezet is.
A „Globális Biztonsági Törvényt” a Francia Köztársaság parlamentje a fenti formában 2020 november 24-én ,388 „igen”, és 104 „nem” szavazattal ennek ellenére elfogadta.
A törvényt kommentálva Macron pártja, az LREM egyik képviselője, Nathali Sarles azt nyilatkozta, hogy ”Franciaország ezzel a törvénnyel egy autoriter állam útjára lépett”.
Az Európai Unió közjogi hatalmasságai közben mélyen (cinkosan?) hallgatnak, noha az erőszak szervezet kivonása a törvények alól, felettébb beszédes lépése minden hatalomnak. A Macroni vad neoliberalizmus eme lépése remélhetően e hallgatás ellenére sem válik ragályossá az Unió tagállamaiban, mert akkor egy sokkal sötétebb Európa jön el, mint a néhai III. Birodalom volt…
