Van az archeologiában egy kevesek által ismert, régészeti kutatások eredményeire épülő elmélet, ami szerint a barlangi ember nem valaminek a kezdete, hanem valaminek a majd nem vége volt. Az elmélet szerint 20 – 40 ezer évvel ezelőtt egy fejlett emberi civilizáció létezett a földön, a Neander-völgyiekkel párhuzamosan. Aztán történt valami.
Az egyik elméleti irány szerint természeti katasztrófa történt, ami gyakorlatilag elpusztította a civilizációt, amit csak néhányan éltek túl, és kőkori körülmények közé kerülve próbáltak meg életben maradni. Ezek a mai homo sapiens sapiensisek ősei, a túlélő emberek.
A másik elméleti irány szerint az idő előrehaladtával az emberek közt felütötte a fejét egy alattomos genetikailag kódolt betegség, ami az agyat támadta meg, és visszabutította a komplett társadalmat a kőbaltás ember szellemi és erkölcsi színvonalára Akik nem pusztultak el az igénytelenségtől, és a hirtelen leromló életkörülményektől, azok végül kiirtották egymást, amíg végül a civilizációjuk is végleg romba dőlt, és mára szinte nyomtalanul eltűnt. Csak néhány túlélő maradt, akik kiheverték a betegséget, „visszaokosodtak,” újra építették a civilizációt, és eljutottak már a holdra is.
Egy olyan korban születtem, egy olyan országban, ahol a második világégés után normalizálódott az élet, és az évszázados népi nyomort egy a kor színvonalának megfelelő általános létbiztonság váltotta fel. A nép a tőkésosztály jogait és elkobzott vagyonát az államnak adta, ami azt szépen gyarapította is. Úgy tűnt, hogy az ázsiai pusztáktól a Kárpát-medencéig megtett utunk térben és időben sem volt hiábavaló, egy új, modern civilizáció felépítésének első lépésein már túl voltunk. Aztán történt valami.
A néhai jobbágyok, és nyomorgó ivadékaik felkapaszkodtak a társadalmi ranglétrán. Ezt a helyzetet kihasználva előbb meglopták a nemzetet, elsikkasztották a rájuk bízott vagyont, majd az egyéni gazdagságukra hivatkozva úri előjogokat kezdtek követelni maguknak. A kapzsiságuk szinte ragályként söpört végig a társadalmon, s egy naptól kezdve már mindenki gazdag, és úr akart lenni.
Még 10 év sem kellett, és a nemzet közös vagyonát szétlopták, elherdálták, s hogy ezt megtehessék, az ezt a bűnt támogató új képviselőket választottak, akik a lopásokat elnéző, sőt elősegítő törvényeket hoztak. Aztán az egészet elnevezték demokráciának. Még 10 év sem kellett, s máris a háború előtti állapot tért vissza: három millió koldus országa lettünk ismét. A falvakban a mezőgazdaságból élők váltak föld nélküli jobbágyokká, a városokban a munkások lettek a gyártulajdonosok rabszolgái. Megjelent az ipari forradalom idejéből ismert tömeges hajléktalanság, a telek idején százak fagytak ismét halálra.
De még ez sem volt elég.
2010-re a nép megunta a nyomort, és azokat választotta meg új uraivá, akik a demokrácia előtti időkben a leghangosabban követeltek maguknak úri előjogokat, és az ezzel járó hatalmat. Akik ma is Fiatal Demokratának hívják és hívatják magukat.
Az új urak hálából hamar eltaposták a nép szerzett jogait, – szakszervezetek, nyugdíj, szociális rendszer – és nagyüzemi módszerekkel magánosították a nemzeti vagyon még megmaradt részét. Valódi urak, valódi, uralkodók, valódi gazdagok lettek. A nép persze egyre nyomorodott közben, és egyre nyomorodik.
Az új urak hálából hamar eltaposták a nép szerzett jogait, – szakszervezetek, nyugdíj, szociális rendszer – és nagyüzemi módszerekkel magánosították a nemzeti vagyon még megmaradt részét. Valódi urak, valódi, uralkodók, valódi gazdagok lettek. A nép persze egyre nyomorodott közben, és egyre nyomorodik.
Milliók nem képesek kielégítően táplálkozni, százezrek éheznek – köztük több tízezer gyerek – tízezrek váltak hajléktalanná a már nem létező szociális rendszer hiánya miatt.
Hajdan óriási forrásokat áldozott a társadalom arra, hogy minden lakásban legyen vezetékes ivóvíz, csatorna, és villany, ma napi rendszerességgel szüntetik meg házak, lakások százaiban ezeket a szolgáltatásokat. Mert a kevesebb mint 340 Euro havi munkabéréből – már akinek van bére, mert segélyt nem kap aki nem tud dolgozni – az emberek sokasága képtelen ezeknek a közüzemi díját fizetni. Az épített környezet így romlik le lassan a 100 évvel ezelőtti komfortszintre. Végül a jobb házak is kunyhóvá válnak.
Hajdan mindenkinek volt munkája, de ma már a hat millió 18 éven felülire csak 2,6 millió munkahely jut. Az új urak mégis azt állítják hogy majd nem teljes a foglalkoztatottság az országban, sőt munkaerőhiány van. Ezért százezrek betelepítését tervezik a 3. világból, hogy a munkabéreket ezen a mélyen alacsony szinten tarthassák.
Mindezt azért, hogy a nép tovább nyomorodjon, míg végül a társadalom végleg széthullik.
Nem lehet más a célja az uraknak, csak a pusztítás, a nép visszaterelése a kőkorba, a barlangi létbe..
Amióta a fideszeseket jobban ismerem, az utóbbi kutatási elmélet gyakran eszembe jut, és hajlok rá, hogy elhiggyem: a történelem állandóan ismétli önmagát. Szörnyű a felismerés, hogy ezek a társadalom elpusztításában már a barlang felé tartanak! Már ha most is lesz egyáltalán túlélő..
