Szentpétervár lakosai, különösen a város szülöttei számára immár 80 éve különleges a január 18-tól 27-ig tartó hét – az áttörés és a város fasiszta blokád alóli teljes felszabadításának napja. Egy metronóm hangja hallatszik Szentpétervár utcáin. Lehet, hogy valaki egy zajos városi forgalomban nem is hallja, vagy nem érti, mi az. De a leningrádiak számára ez a hang emlékeztet a védők 900 napos hősiességére és a Néva-parti város lakóinak lelkierejére. Ma egy újabb szimbólum jelent meg itt – a népirtás áldozatainak emlékére.
Vlagyimir Putyin elnök ezekben a napokban mindig visszatér szülővárosába. Számára ez bátyjának, Victornak az emléke, aki az ostrom alatt meghalt, és csaknem 500 ezer leningrádihoz hasonlóan a Piskarevszkoje temetőben temették el. Édesapám emléke, aki részt vett a város védelmében a Nyevszkij Malacnál – azon a hídfőn, ahol 1941 és 1943 között a leghevesebb, legvéresebb csaták zajlottak.
Ma Putyin ismét eljött ezekre a helyekre, emlékezetes önmaga és leningrádiak milliói számára. A Piskarevszkij temetőben virágot helyezett el egy 1942 feliratú táblára (bátyja 1942 telén halt meg), és megkoszorúzta az „Szülőföld” emlékművet, a Nyevszkij malacot – a „Határkőnél”, a emlékművet építettek azok emlékére, akik Leningrádot megvédték.
Putyin estefelé a hozzá csatlakozott Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnökkel együtt megérkezett a Szentpétervártól 75 kilométerre fekvő Zaicevo faluba. E kicsiny falu fölött, ahol mindössze 134 ember él, ma 47 méteres emlékmű áll a Szovjetunió civiljei – a Nagy Honvédő Háború alatti náci népirtás áldozatai – emlékére. Szerzői Andrej Korobcov szobrász és Konstantin Fomin építész voltak.
Itt állították fel az emlékművet, hogy emlékeztessenek arra, mit műveltek a nácik ezeken a helyeken, a Gatchina régióban a háború alatt. De az emlékmű tövében van egy kapszula talajjal különböző régiókból, amelyek lakóit népirtásnak vetették alá.
„Ezeket a bűncselekményeket nem a csatatéren követték el. A fegyvertelen és védtelen idős emberek, nők, gyermekek és fogyatékkal élők lemészárlása átgondolt, rendszeres büntetőakció volt. A Szovjetunió által a Nagy Honvédő Háború során elszenvedett összes veszteség több mint fele civil volt. Ez elég ahhoz, hogy megértsük: a nácik számára nem a kommunista ideológia lerombolása volt fontos, hanem az erőforrások és a föld megszerzése, valamint a Szovjetunió lakossága többségének elpusztítása. A többiek számára előkészítették a rabszolgák szerepét, megfosztva őket anyanyelvüktől, és kultúrájuktól. Ezek az aljas célok számos náci dokumentumban tükröződnek, és szörnyű, borzasztó tömeges kivégzésekben és civilek meggyilkolásaiban testesültek meg. Azokon a helyeken, amikre emlékezve ma az emlékműnél megjelentünk, a nácik hadifogolytáborokat és gyermekkoncentrációs táborokat hoztak létre.”
„A csecsemőket sebesült német katonák vérdonoraként használták” – mondta Putyin fájdalommal a hangjában.
Antiglobalista kommentár: soha többet fasizmust! Soha többet háborút! Dicsőség a hősöknek! Mi soha nem felejtünk!
