A Kósa Lajos másodállású, és harmadosztályú rabszolga kereskedő által előterjesztett, és az illegitim parlament által megszavazott Rabszolgatörvény általános társadalmi felháborodást generált, különösen az 1,2 millió éhbérért – kb 3-400 Euroért – nem ritkán több műszakban dolgoztatott munkavállaló körében. A valamivel jobban kereső, további 1,4 millió hivatalosan bejegyzett munkavállaló körében sem aratott osztatlan sikert a törvény, hiszen mostantól a túlóráért nem kell hogy fizessen a munkaadó, sőt a túlmunkáért járó bért elég ha csak három év múlva fizeti ki a munkavállalóknak.
Egy hónapja tartó szórványos sztrájkok jelezik a munkavállalók nemtetszését, amit a tegnapi (szombati) „országos blokád” megnevezésű demonstrációban gondoltak kiteljesíteni. A tiltakozó demonstrációk több mint 60 helyen zajlottak az országban, ami példátlan eset a rendszerváltás óta, de a várakozásokkal szemben nem volt túl nagy az érintetettek körében a részvétel. Estére a demonstrálók – lehet a téli időjárás miatt – elfáradtak és egyszerűen hazamentek.
A nyugat-Európában élőknek kissé mulatságos a demonstrációk sora, amiket hétvégére, üres közintézmények elé szerveztek, ahol a tüntetők követeléseit csak a kongó falak hallották meg. Csakúgy mint az „országmegállító” szombati demonstráció, amiről kis logikával mindenki kikövetkeztetheti, hogy semmilyen kárt nem okozott a globalista neokapitalizmus helyi rendszerurainak.S azt is könnyen beláthatják, hogy mint ilyen, milyen „kényszerítő” erővel hatott rájuk, és a valóságban milyen „riadalmat” keltett a köreikben.
Ahogy az is vicces, (tragikomikus) hogy a tüntetés fő célját sem valósították meg – ami a hétvégére való tekintettel értelmetlennek is látszott. Jól példázza ezt a Lánchídnál történt eset, ahol a demonstrálók néhány percre lezárták ugyan a Lánchidat, de a rendőrök felszólítására a tömeg illedelmesen elhagyta az úttestet és szabad utat engedett a forgalomnak.
Persze a demonstrációkról készült képeken sem tüntetőket látni. Inkább piknikező, vagy kíváncsiskodó embereket, akik távolról sem követelőzni, inkább érdeklődni mentek a helyszínre, hiszen sokan még a gyerekeiket is magukkal vitték, mint valami karácsonyi vásárba. A tömeg is épp olyan képet festett kívülről mint a társadalom maga: magányos emberek, és egymástól kellő távolságot tartó kis csoportok hallgatták a pazar színpadok szónokait, akik valójában nem beszéltek semmiről.
A végeredmény pedig annál is inkább lehangoló, mert mindenki nagy várakozásokat támasztott a tegnapi demonstrációval szemben. A reményekkel szemben az ország, az orbáni diktatúra nem állt meg. Sőt, hétfőn a gyárak újra nyitják kapuikat, ahol immár a rabszolgatörvény árnyékában kezdenek újra dolgozni a magyar munkások mint ha mi sem történt volna. Hogy teljesen jogfosztottá lettek a dolgozók?? Ugyan kérem! Hányan tudják közülük vajon – a liberális oktatási rendszernek hála- hogy mik voltak apáik szerzett jogai?
Igaz, erről mind a baloldali pártok, mind a szakszervezetek elfelejtették a tagjaikat és a társadalom széles köreit tájékoztatni. Így a demonstrációval egyben a globalista liberális társadalom modell látványos csődjét is közvetítette minden média. (Jogfosztott, tájékozatlan, termelő tömeg, ami éhbérért tartja a vállán a rendszert, és komprádor politikai ellenzék, és szakszervezeteik)
A demonstráció viszont már azelőtt megbukott, hogy a fáradt tömeg hazament. Egyszerűen azért, mert a résztvevők nem valami pragmatikus cél, és az arra alapozott perspektíva miatt, pusztán csak emocionális indíttatásból – vagy érdeklődőként – vettek részt az akciókban. Ez pedig a szervezők, a magukat a tömeg vezetőinek kikiáltó pártok és más társadalmi vezetők orvosolhatatlan hibája. Csak a bűnt lehet megbocsátani!