2018 december 28.-ra virradó éjszaka a kormányzat parancsára eltávolították Nagy Imre néhai miniszterelnök szobrát a parlament előtti Kossuth tér szomszédságában lévő Vértanúk teréről. Az indoklás nagyon egyszerű: Nagy Imre kommunista vezető, és ennél fogva oszlopos tagja volt az 1990 előtti diktatúra kialakításának és fenntartásának akkor is, ha a „kommunisták akasztották fel”. Egy hatályos törvény szerint pedig ilyen személyekről sem közterületet sem közintézményt nem lehet elnevezni, és szobrot sem lehet neki állítani.
Nagy Imre politikai szerepével nem akarok foglalkozni, az egy másik – hosszabb – bejegyzés tárgya lehet. Az újabb szobordöntögetés indoklásában megbújó hazugság azonban mindenképp cáfolatot igényel, hiszen az szerves része a magyar nép valódi, XX. századi történelmével kapcsolatos hazugságoknak és titkolózásnak.
Nos:
Nagy Imre a győztes Szocialista Forradalom miniszterelnöke volt, aki egy óriási hibát vétett: az ellenforradalmi bandák főkolomposait – többek közt a Köztársaság téri gyilkosok vezetőit – az állami fegyveres erők alezredeseivé léptette elő. Ezzel akceptálta a tetteiket: gyilkosságok, fegyveres rablások, betörések, fosztogatások végeláthatatlan sorát….
Csak hogy a Nemzetgyűlés 1945-ben jogrendet állított fel, ami alapján ezek a gaztettek a politikai hovatartozástól függetlenül is köztörvényes bűncselekmények, java részük soha el nem évülő háborús büntettek voltak. Nagy Imre a banditák kinevezésével ezért gyakorlatilag az érvényes jogrendre tört, sőt nemzetközi egyezményeket taposott lábbal akkor is, ha egyébként vétlen volt, mert nem tudhatta kik is pontosan az új barátai. (Amely barátok egyébként a szovjet intervenciót kiprovokálták)
A rengeteg ártatlan áldozatért a felelősséget azonban viselni kellett. Azt pedig az akkor valóban független bíróság állapította meg a Nemzetgyűlés által felépített jogrend alapján – és nem politikai hanem joglogikai alapon.
Így válik ormótlan és ordas hazugsággá, hogy Nagy Imrét a kommunisták akasztották fel, hiszen ugyan azok alapján a jogszabályok és törvények alapján őt a Pongrátz féle lázadó bűnözők is felakasztották volna ha győznek – ahogy az gyakran hangoztatott, közismerten feltett szándékuk volt, minden kommunista vezető vonatkozásában!
Nagy Imrét az október 30.-a előtti cselekményeiért ítélték el, amiben a bírósági tárgyalás a fenti ok miatt a hazaárulás tárgykörében zajlott le. (Joglogikailag vitathatatlan hogy az is volt)
Mivel azonban Nagy Imre a győztes szocialista forradalom élére állt, kiérdemelte a mártír minősítést
Igaz: nem a Fidesztől, ami épp a lázadó, rabló és fosztogató, gátlástalanul gyilkoló, állam és társadalomellenes söpredékben fedezte fel az elődeit..
Bár a történelemben nincs „ha”, azért azt meg kell jegyezni: ha a felfegyverzett lázadó szélsőjobboldali csőcselék nem provokálja ki a SU beavatkozását, és Nagy Imre a Munkástanácsokkal vállvetve megteremthette volna egy nyugatos, szocialista demokrácia kereteit, ma se Fidesz, se Orbán hatalom nem lehetne. nyilván ennek eshetősége sem szimpatikus a Fidesznek, akkor sem ha erre az esély már iylen irdatlanul régen elmúlt…
Ezt persze Orbánék is tudják, és ez a tudat a valódi oka a Nagy Imre emléke egyre szánalmasabb cirkusszá váló üldözésének.
Ellenben ott, ahol a közszolgálati médiában ilyen, alább látható és olvasható kommentárok jelenhetnek meg a szobormizériával kapcsolatban, ahol a kormányt 90%-os népszerűségi szinten tüntetik fel a hírműsorok képaláírásain, – ott szellemileg és erkölcsileg olyan mélyen deprimált lehet a társadalom, hogy másra nem is nagyon van érzékelhető igény..
(Jogállamban ennek a hírszerkesztőnek már nem lenne munkája!!)
