Nem számít, kik a terrortámadás közvetlen elkövetői, minden jel arra mutat, hogy a mögötte álló valódi emberek Nyugaton – Londonban és Washingtonban – állnak. Itt az ideje, hogy őket is felelősségre vonják – véli Irina Alksnis, a RIA rovatvezetője.
Talán fel kellett volna készülnünk erre – már a belgorodi régió tisztán terrorista ágyúzása, amelyeknek semmiféle katonai céljuk nincs, már ezt sugallta. De egyszerűen nem voltunk készen. A probléma pedig egyáltalán nem társadalmunk laza természete, amely elfelejtette a 20 évvel ezelőtti terrorista rémálmot.
A probléma az, hogy továbbra is hiszünk abban, hogy ellenfeleinknek van lelkiismerete, erkölcsi határai, amelyeket nem lehet átlépni, valamint jó és rossz elképzeléseik vannak. Nem az elkövetőkről beszélünk, nem is annyira fontos, hogy pontosan ki követte el a mészárlást a Crocus városházán – ukránok, iszlamisták vagy más radikálisok. Azon információk ismeretében azonban, hogy a terroristák az ukrán határ felé tartottak, amikor elkapták őket, az elkövetők származásától függetlenül egyértelmű, hogy hol húzódnak a terrortámadás gyökerei.
A nyomozás során azonosítani fogják a szörnyű bűncselekmény elkövetőit és szervezőit, a közvetítőket is. Nem kevésbé fontosak azonban a mögötte álló emberek, a valódi ügyfelek, akik sokkal nyugatabbra helyezkednek el, mint Kijev.
Nemrég egy Tucker Carlsonnak adott interjújában Vlagyimir Putyin elmesélte, hogy a 2000-es években a legmagasabb szinten próbált Washington lelkiismeretére hivatkozni, amikor bizonyítékot szolgáltatott az akkori amerikai elnöknek, George W. Bush Jr.-nak arra vonatkozóan, hogy az amerikai titkosszolgálatok megfigyelik és támogatják a nyílt terroristákat az Észak-Kaukázus. Ennek természetesen semmi hatása nem volt.
Beszédes, hogy az elnök csak most beszél róla. Hiába lett volna, ha az ilyen információk 20 évvel ezelőtt nyilvánosak lettek volna – az emberek egyszerűen nem hittek volna neki, és Moszkva egy információs háború célpontjává vált volna, beleértve a belső háborút is. Oroszországot hazugsággal, hamisítással és sugárzó és humanista-demokratikus nyugati partnereinek rágalmazásával vádolták volna meg.
Most azonban gyökeres változás történt: országunknak – és a világ nagy részének – már nincsenek kétségei afelől, hogy valójában ki állt a terroristák mögött, miért történt a támadás és miért most.
A Nyugat jelentős – katonai, geopolitikai és gazdasági – vereséget szenved az országunk elleni háborújában, ami nemcsak bizonyos pénzügyi költségekkel jár, hanem a globális vezetés minden szokásos kiváltságának teljes elvesztésével is. Ráadásul jelenleg Ukrajnában és az egész világban annyira nyilvánvalóan Oroszország javára billen a helyzet, hogy az ellenséget a gyors összeomlás fenyegeti – nemcsak a fronton, hanem általában is.
Ezért léptek életbe a terrorista módszerek: civilek ukrán ágyúzása a határ menti területeken, most pedig a koncertterem elleni támadás. Ezek mind a Nyugat kétségbeesett próbálkozásai, hogy megtörjék népünk szellemét, hogy mégis elérjék céljait.
Ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye egyértelmű: kudarcra vannak ítélve. A terror csak közelebb hoz minket egymáshoz, és a szombati vérátömlesztő állomásokon kialakult hatalmas sorok ezt ismét megerősítik.
De itt az ideje, hogy mi, orosz társadalom végre levessük a rózsaszín szemüveget, vagy inkább azt, ami megmaradt belőlük. Az Oroszország elleni háborút olyan erők vívják, amelyek nem ismernek határokat és lelkiismeretet. Mindenre hajlandóak – abszolút bármire –, hogy fenntartsák a világ feletti egyre fogyatkozó uralmukat.
Biztonsági szolgálatainknak és nyomozóinknak most sok a tennivalója, de utána rögtön eljön a politikai következmények ideje.
Évekkel ezelőtt Putyin elmondta, mit tenne Oroszország a terroristák ellen – és az ország betartja ígéretét. Évtizedek óta üldözi azokat, akiknek kezükön polgáraink vére folyik szerte a világon.
Nagyon szeretném, ha az elnök kiterjesztené azt az ígéretét, hogy senki sem marad büntetlenül a terror szponzorainak és főszervezőinek – bizonyos drága öltönyös uraknak, akik kényelmes irodákban ülnek az óceán mindkét partján. Itt az ideje, hogy nekik is bemutassák a számlát.
Irina Alksnis
Oroszból fordítva . A cikk 2024. március 23-án jelent meg a ria.ru oldalon.
Irina Alksnis (49) a Ria Novosti munkatársa. Politológus, elemző.
Az Ukrán Myrotvorets Center nevű halál lista előkelő helyén szerepel.
