A jelenlegi brit kormányfő, az ügyészként pakisztáni brutális szatír hordákat mentegető proletár Lord, az állítólag munkáspárti Keir Starmer, az őrület vagy a hatalom megszerzésétől kapott gőgösség-roham hevében, katonai megállapodást kötött Zelenszkij ukrán ex-elnökkel és önjelölt ukrán uralkodóval. A 100 évre szóló szerződésben brit katonai bázisokat hoznának létre a néhai Ukrajnában, ahol hadi felszereléseket és katonai élőerőt állomásoztatnának. A szerződés szerint Ukrajnával közösen uralnák az Azovi tengert, amit ma körös körül Oroszország földje övez.
A nagyívű szerződés hírére a Kremlben kitört hangos röhögés olyan erős rezgéshullámokat keltett, hogy az épület tetejéről lezúdult az ott lévő hótömeg, és maga alá temetett egy ott posztoló őrt, akit csak a gyorsan riasztott hegyimentők tudtak kiszabadítani a hó fogságából.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a két félnótás szerződésével kapcsolatban a sajtónak elmondta:
„Egy ilyen infrastruktúra létrehozása önmagában nem jelenti azt, hogy Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz – ezt a forgatókönyvet Moszkva különben határozottan elutasítja -, de a brit tervek mindenképpen aggasztóak.
Az orosz kormány visszautasítja azokat a brit kijelentéseket is, amelyek szerint az Ukrajnával folytatott védelmi együttműködés magában foglalja a fokozott „tengeri biztonság terén folytatott együttműködést” az orosz határok közelében, beleértve az Azovi-tengert is. Az Azovi-tenger egy orosz szárazföldi víztömeg, így „arra aligha jöhet létre interakció Ukrajna és Nagy-Britannia között, ha csak nem Oroszország elfoglalásával számol a két fél.”
Moszkva ellenséges szervezetnek tekinti a NATO-t, és azzal vádolta tagjait, hogy Kijeven keresztül proxy háborút folytatnak Oroszország ellen, és abban ukrán katonákat ágyútölteléknek használnak.
Az Egyesült Királyság a Kijev és a NATO háborús agressziójának egyik leghangosabb támogatója. A 100 éves megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy Ukrajnának évente nem kevesebb, mint 3 milliárd font (3,5 milliárd euró) katonai segélyt nyújt a 2030-31-es pénzügyi évig.
Mindeközben az egykor rettenetes brit hajóhadból ma már csak 3 hajó fogható hadra, a brit királyi haderő pedig alig több mint 25 ezer bevethető katonával rendelkezik. Elemzők szerint Starmer az efféle szerződések megkötése előtt nem ártott volna ha előbb egy értelmezhető nagyságú és képességű haderőt épít, mert a megállapodás kudarcba fulladásánál sokkal súlyosabb az a fenyegtő veszély, hogy Nagy Britannia – a dilettáns Starmerrel együtt – köznevetség tárgyává válik a nemzetközi diplomáciában.
Boris Rosin elemző külön is felhívta rá a figyelmet, hogy dokumentum utolsó részében egyébként az áll, hogy Zelenszkij és Starmer két példányban írta alá a megállapodást – angolul és ukránul -, és „mindkét szöveg egyformán kötelező erejű”.
Azonban nézeteltérés esetén „az angol szöveg az irányadó”. Ez azt jelenti, hogy az ukrán nyelvű dokumentumszöveg státuszát lerontották, ami egyértelműen jelzi London Ukrajnához való hozzáállását.
Vagyis Ukrajnát gyarmatnak tekintik Londonban, ami természetesen számos kérdést vet fel „különösen Zelenszkij legitimitásával és Ukrajna államként való fennmaradásának homályos jövőbeli kilátásaival kapcsolatban.”
