A néhai Magyarország területén uralkodó liberális magánállamban, – egyesek pillanatnyi hasznáért – a hatalmi elit a „rendszerváltás” utáni években a költségvetésbe kebelezte a nyugdíjpénztárak vagyonát. Tették ezt azért, mert a nyugdíj vagyon működő befektetésekbem szépen fialt, és fedezte a kifizetésket amellett hogy profitott is produkált azonban a Williamsontól kapott „good govermance” (jó kormányzás) receptúra tiltotta az efféle szociális közvagyon létét. Lépni kellett a liberális állam megvalósulása érdekében – elvégre erre szavazott a lakosság. De a vagyont alig hogy a költségvetésbe vonták, szinte azonnal ellopták, és az azóta eltelt években a nyugdíjak folyósítására szedett egyre csőkkenő értékű járulákok és közadók számszakilag már nem érték el a kifizetések összegét.
Ráadásul a demográfusok szerint a nyugdíjra jogosultak száma, és a dolgozókhoz viszonyított aránya még növekedni is fog, ami valami azonnali változtatást követelő körülmény a rendszerben. Növelni kéne a dolgozók járulékalapjait (béreit) hogy a bevétel-kiadási oldalak egyenlege közelítsen egymáshoz – legalábbis ne távolodjanak egymástól a számai. Ha ez mondjuk a kormány és a gyáriparosok nem publikus paktumai miatt nem volna lehetséges, akkor a költségvetést kellene alapvetően átalakítani. (Vissza kellene adni az állami nyugdíjkaszának az elorzott vagyonát, amiből az ismét jövedelemre tehetne szert, mint a világ többi kasszái – de erről beszélni is eretnekség a liberálisok közöttt.)
A kormányzó elit, és körei viszont nem hajlandóak – evidens, és ésszerű lépésként – bért emelni, vagy magasabb összegben meghatározni az állami költségvetésből nyugdíjszerű kifizetésekre fordítható összeget, – csak úgy ahogy a szociális kifizetéskét sem – ezért az eddig dilettáns döntések következményeit is mesterfogással hárítják át a nyugdíjas korú alattvalóikra.
Az átháritási terv roppant egyszerű: azért, hogy az 50 év után ismét megjelent, társadalmi méreteket öltő időskori nyomort és éhezést enyhítsék, a nyugdíjaskorú embereket egyszerűen visszaküldik dolgozni! A modell sátáni ugyan, de határozottan beleillik a jelenleg a kormányzó atlantista elit által követett gazdasági narratíva alapvetéseibe, amit a fent emlitett John Williamson alkotott a liberális államok vezetőinek.
Ezt a liberálisok által imaként mormolt Williamson kottát egyébként Chilében, a fasiszta, és embertelen junta fennállása alatt próbáltak ki – ami csúfos csúfos kudarccal végződött.

Akár hogy osztjuk szorozzuk, az átlagnyugdíjból képtelenség megélni
A terv hátterében az a roppant aljas megfontolás is áll, hogy az idős, beteg, elhasználódott szervezetű emberek, amíg a munkájukkal többlet jövedelemre tudnak szert tenni, addig relatíve jobban élnek, nem panaszkodnak, és nem követelőznek a kormánynál az évtizedekig befizetett biztosítási díj fejében őket megillető emberhez méltó életért, amit a biztosító – az állam, a költségvetés jogelődje – a díjfizetés fejében ígért nekik.
A liberális gazemberek által realizált Bonus a rendszerben az, hogy a munkavégzés miatt a szervezetük ezeknek az idős embereknek még jobban elhasználódik, és a kopás sietteti a meglévő betegségeik elhatalmasodását, az egyének idő előtti elmúlását. Ezért haláluk előtt kevesebb időt töltenek majd az egészségügyi rendszerben – mint a nem dolgozó társaik – ami kevésbé terheli majd meg a költségvetést.

Az „egészségesen haldokló” nyugdíjasok sok stadion árától fosztják meg a kormányt.
A nyomor nagy úr, ezért a tömeges nyugdíjas foglalkoztatást lehetővé tevő törvény kihírdetésekor máris ezrek jelentkeztek az egyes szakmai körökben már „6.66-os project”– nek nevezett burkolt népirtásba, hogy abban önkéntes áldozatok lehessenek.
Őket az élet minden területén veszik ismét használatba, főként az oligarchák érdekeltségi köreibe tartozó cégekben. Ahogy a szervezett foglalkoztatásukat is oligarchák, vagy a kormányzó köreihez tartozó politikusok által alakított cégek, társaságok, szövetkezetek bonyolítják az országban virágzó, – szemérmesen munkaerő kölcsönzésnek nevezett – rabszolga kereskedelem mintájára.

Orbán miniszterelnök egyik jó barátja, aki nyugdíjas szövetkezeti „befektető”, és öröklési szakértő.
A fejlett – nem liberális – országokban komplett iparág alapul a nyugdíjasok kiszolgálására, Nem csak az ellátásukat, hanem a szórakoztatásukat is fizetett profik végzik, az ilyen szolgáltatások összértéke pedig jelentős tétellel növeli az államaik GDP-jét. MERT AZ NEMZETGAZDASÁGI ÉRTÉK!! (Ki is gondolná a magyarok közül, hogy mitől is gazdagok a civilizált országok??)

Itt látható egy Európai (nem magyar!) nyugdíjas csoport egy társasutazáson valahol Amerikában.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az átmeneti életben maradásért cserében, a magyar nyugdíjas társadalom egy része behódolt az Orbáni halálos tervnek, sőt még büszke is rá, hogy rá „szükség van”. A valódi háttérről – mint általában a világ folyásáról – viszont fogalma sincs.
Persze a 6.66-os project ennek ellenére sem lehet általános, hiába egy fajta (náci, szélsőséges profitpárti) „tudományos” gondolat áll a hátterében. Nem mindenkinek jut munka, s ha jutna is, nem mindenki alkalmas arra hogy dolgozzon. (Nem csak az idősek között van ez így!)
Az alkalmatlanoknak marad az éhhalálhoz is kevés nyugdíjszerű ellátás, amit főképp a téli hideg hónapokban élelemre, vagy fűtött szobára lehet váltani. Vagy – vagy!
Persze akik nem férnek be ebbe a nagyszerű projectbe, vagy nem tetszik nekik hogy esetleg árokba lökik, vagy megfagynak, éhen halnak a saját lakásukban, és nincs szerencséjük a gazdag rokonságot illetően sem, – annak el lehet menni…

Nyugat-Európában egyre több időskorú hajléktalan vándor tűnik fel, szembetűnően sok köztük a magyar is.
Az aktív korú magyar társadalom pedig csak áll szótlanul és bambán, és nézi, hogy mit tesznek a szüleivel.. Így csak pár évet kell állniuk és hallgatniuk, aztán ők is sorra kerülnek.
„Azt hangoztatni, hogy az államnak gondoskodnia kell a polgárairól nem más mint színtiszta szociális demagógia”./ Orbán Viktor, a Liberális Internacionalé alelnöke, Washington, 1990.