Idén májusban Alina Lipp (a fenti képen jobbrol) és Thomas Röper újságírók lettek az első európai állampolgárok, akiket név szerint megneveztek az Oroszországi Föderáció elleni 17. uniós szankció csomagban szereplő szankcionált személyek listáján. Kaja Kallas, az EU biztonságpolitikai főképviselője által benyújtott szankciós javaslatot mind a 27 uniós tagállam egyhangúlag elfogadta 2025 tavaszán.
Az EU – vagyis Kallas és Leyen – azzal vádolja Röpert és Lippet, hogy támogatják az orosz „agresszív háborút”. A szankciók következtében a két Oroszországban élő újságíró többé nem léphet be az EU-országokba, EU-n belüli vagyonukat befagyasztották, és az EU-s állampolgárok büntetés terhe mellett nem adományozhatnak újságírói munkájukra.
Dr. Knoche az újságírók ügyvédje így foglalta össze a konkrét vádakat: Az EU fő vádja a két újságíró ellen „Oroszországból származó szisztematikus félretájékoztatás terjesztése”. Thomas Röpert azzal is vádolják, hogy választási megfigyelőként részt vett az EU által mindenütt letagadott 2022-es donbászi államalapító népszavazáson, valamint hogy ukrán háborús bűncselekményekről számolt be egy ENSZ-ülésen. Az Alina Lipp elleni kibővített vád magában foglalja az orosz médiának adott interjúkat is.
Thomas Röper a Szentpéterváron élő német újságíró is kommentálta az orosz félretájékoztatás terjesztésének vádját. Kijelentette, hogy az ENSZ hivatalos ülésen tudósított az orosz „Háborús Bűnügyi Szociális Törvényszék” szervezetről, amely az ukrán háborús bűncselekményeket dokumentálja. Röper a vádakkal kapcsolatban így nyilatkozott: „Ha ez állítólag illegális, akkor mindenkinek csak azt tanácsolhatom: Ne nyilatkozzanak az ENSZ-nek, mert az veszélyes.”
Az EU-n belül a sajtószabadságot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke is védi . A 11. cikk, „A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága”, kimondja:
(1) Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, és országhatárokra való tekintet nélkül.
(2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 10. cikke is szabályozza a véleménynyilvánítás szabadságát, tekintet nélkül az államhatárokra. A 10. cikk (1) bekezdésének első mondata kimondja:
„ (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, és országhatárokra való tekintet nélkül.”
Ezért elvileg nem fordulhat elő, hogy az újságírók csak egy ország narratívájával vagy az EU doktrínájával összhangban tudósíthassanak.
Csak hogy a mellékelt ábra szerint Leyen és Kallas – a két vezető náci, – és a hatalmukba kerített 27 EU tagállam vezetői, a nemzetközi jog és az alapvető emberi jogok felett állónak tekintik magukat, akiknek nem kell ezeket az említett szabályokat betartani, és a döntéseikben figyelembe venni.
Hogy Leyen és Kallas így gondolja, az nem meglepő – ódák keringenek már a brutális butaságukról, és a vezetői alkalmatlanságukról a nemzetközi diplomáciában – de a valóban vérlázító az az, hogy a Brüsszel ellen harcoló magyar kormány sem emelt vétót a döntés ellen azzal a kifogással, hogy ez a döntés már minden polgári jogot sárba tipor, és dehumanizálja az EU polgárok egy csoportját, ami a klasszikus náci gondolatvilág manifesztációja
Vagyis a magyar kormánynak sincs baja az EU „benáculásával”, csak a bevezetésének módszereivel vitatkozik néha. Vagyis az Uniós csúcsvezetők a példa szerint már a látszatra sem adnak..
Ki az EU-ból! Most!