A Józsefvárosi felkelés oka, háttere és részletei a szociáldemokrata párt történelmében olvasható – ami sokkal hitelesebb mint a liberálisok által kedvelt nyugati megmondóemberek erről szóló történetei – amik kifejezetten szóbeszédek és felületes információkból kreált sajtó hírek alapján készültek. Ezek célja legföképp az igazság elferdítése és eltitkolása.
De mi is történt?
1944 márciusban Horthy kérésére bevonult egy pár német katona Magyarországra, és formálisan átvették a hatalmat. Ezzel párhuzamosan a liberálisok kezében lévő magyar államapparátus 4 ezer szociáldemokrata és szakszervezeti vezetőt tartóztatott le – miközben még a német nácik a bevonulás előtt az igazak álmát aludták! – köztük a komplett szociáldemokrata parlamenti frakció tagjait, majd egy részüket Mauthausenbe, másokat Auschwitzba deportálták.
A parlamenti frakció deportálása a magyar liberálisoknak az egész világon egyedülálló aljasságát mutatta, (ami még magát Hitler is felháborította) ami nem maradhatott válasz nélkül a belpolitikában.
A szocdem vezetés – Peyer, Malasits és mások – és a szakszervezeti vezetés lefogása után, a párt és szakszervezeti élet megbénult egy időre. Az illegalitásba vonult baloldali vezetők azonban hamarosan magukhoz tértek az első sokkból, és léptek. Szakasits Árpádot nevezték ki az SZDP ügyvivő elnökének, és elkezdtek szervezkedni a megfelelő válasz megadásában.
Május elején a Szociáldemokrata Párt, Király Párt és a Kommunista Párt megalakitotta a Magyar Frontot ami Nép Háborút hirdetett a német nácik, a regnáló fasiszta Horthy kormányzat, és a nyilasok ellen. Rövidesen 5 ezer szervezett szociáldemokrata és kommunista munkás állt a Nép Háború zászlaja alá. A felkelést azonban nem csak a Front pártjai, hanem a hatalmi elitben lévő antifasiszta körök is lelkesen támogatták, bár nem kívántak a „komcsik” mellett exponálódni. Annak ellenére sem, hogy nem volt az országban más erő, ami képes lett volna szembeszállni a magyarországi fasizmussal és rémtetteivel.
A támogatás – a Király Párton át – a Honvéd vezérkar szintjéről is megérkezett, ami a fegyveres felkelés pontos katonai kidolgozásán felül, a Honvédség M zárolt kézifegyvereiből is több ezret adott át Szakasitséknak, amiből Budapest szerte titkos fegyverraktárak létesültek.
Szeptember végére minden készen állt. A terv szerint október 15-én vasárnap este kezdődött volna minden a Rádió, a Posta Székház, a Parlament és a Horthy rezidencia megszállásával, az Andrássy úti nyilas ház felrobantásával, valamint néhány kormánytag letartóztatásával, és kisebb csendőrörsök és a német katonai vezetés szálláshelyeinek bevételével.
1944 október 2-án hétfőn reggel Szakasits hárompárti delegációt vezetett Horthyhoz, – bár a kommunista képviselőt nem engedték be a Sándor palotába. Szakasits ekkor közölte Horthyval, hogy hamarosan le fogják tartóztatni hazaárulás vádjával, amit a németek behívása, a deportálások, és a honvédségnek a német hadsereg alá rendelése alapozott meg. Horthy az ultimátumot tudomásul vette.
Hogy hogy nem, de másnap megkezdődött a nyilasok felfegyverzése egy katonai puccs végrehajtásához.
A Szakasits által vezetett felkelés kitűzött napján, – október 15-én – Horthy váratlanul előbb a II. világháborúból való kiugrásról határozott, amit a Rádióban többször beolvasott hadparancsba foglalt.
A honvéd vezérkar nácibarát vezetői azonban nem hajtották végre a parancsot, sőt a rádióban való sugárzását is megtiltották.
Ezt követően – mert Horthy szembeszegülése velük nyilvánvalóvá vált – a németek megrohamozták a Budai Várat, amit néhány óra szórványos lövöldözés után elfoglaltak, és Horthy megadta magát.
Horthy ekkor felhívta Lakatos Géza miniszterelnököt, s a beszélgetésben formálisan lemondott, egyben másnapra rendkívüli ülésre összehívta a parlamentet.
A kialakult helyzetben a felkelés végrehajtása lehetetlenné vált, illetve esélytelen lett. A haditerv szerint ugyanis a békésen alvó fasisztákra megleleptésszerűen támadtak volna a munkás milicia egységei, de a riadókészültségben levő, állig felfegyverzett németek, nyilasok, csendőrök és a katonai helyörség ezt nyilvánvaló óriási létszámfölényükkel alapvetően megakadályozták. Ezért Szakasitsék a felesleges véráldozatok elkerülése érdekében a támadás lefújáráól határoztak, és azt kb. délután 4 órakor közölték a hírlánccal, (futárlánc) hogy az egységek ne mozduljanak.
A Józsefvárosba azonban a hír nem érkezett meg. Hogy miért nem, azt soha nem tudhatjuk meg pontosan, de valószínű hogy azért, mert a futárt egy nyilas vagy csendőrjárőr elfogta.
Ezért 1944 október 15-én este az előzetes tervek szerint, előkerültek a Józsefvárosi titkos raktárakból a fegyverek, és megkezdődött a fegyveres ellenállás, ami a Józsefvárosi felkelés néven vonult be a történelembe. Ez végül a májusban meghirdetett Nép Háború egyetlen hősi akciója lett.
A Józsefvárosi felkelést a hatalmas túlerő vérbefojtotta, amit Szakasitsék kétségbeesetten néztek, de nem avatkozhattak be, mert a barikádharcnak semmi esélye nem volt a tankok ellen. A felkelés ennek ellenére a magyar munkásmozgalom és a magyar szociáldemokrácia egyik legdicsőségesebb epizódja, amit a liberálisok örökkön örökké tagadnak, titkolnak, vagy nyugati szerzőkre hivatkozva torzítanak. Miért? A felkelés valódi – fentebb részetezett – háttere miatt!
Nem szabad ugyanis azt a népi emlékezetet fenntartani, hogy az apáink nagyapáink harcosok voltak, akik az életüket is oddadták egy szebb világért, amiben mi jobban élhetünk majd mint ők. Horribile dictu a liberálisok a nép ellenségei voltak, nem pedig a barátai, akik semmilyen gaztettől nem riadtak vissza azért, hogy a hatalmat megtarthassák és tovább gazdagodjanak. Pont úgy, ahogy ez ma is történik..
Dicsőség a magyar munkásmozgalom Józsefvárosi hőseinek!
