Talán tisztázni kellene – legalább részben – az ukrajnai harcokról szóló tényeket azok kedvéért, akik nem értik ezt a zavaros propaganda maszlagot, ami az elmaradt budapesti orosz-amerikai béke – csúcstalálkozó körüli magyarázatokból árad….
1. Oroszország Ukrajna ellenében nem a VALÓDI hadviselő fél, azok a donbaszi Népköztársaságok. Az Orosz Föderáció csapatai csak a népköztársaságok honvédő háborújába kapcsolódott be 2022-ben.
A háborút emgindító valódi, az eredeti katonai agressziót 2014-ben az ukrán náci alakulatok hajtották végre a donbaszi népköztársaságok ellen, azok ezért és ezzel az időponttal léptek hadba a Maidani Ukrajna ellen.
2. Az USA a NATO-n keresztül részt vesz 2014 óta a háborúban – 2013-ban már felfegyverezte a nácikat – amit a nemzetközi jog szerint érvényesen megalakult népköztársaságokban, az ott államosított amerikai vagyonok erőszakos visszasszerzése céljából indított.
Az USA jogilag irrelevánsan nem ismeri el a „kommunista” országokat, ezért nem tárgyal a népköztársaságokkal, hanem az ukrán nácikat tolta a háborúban „maga elé”,- ami a „proxy háború” gyakorlati formája.
Bár a valódi hadviselő felek az USA és Ukrajna a Népköztársaságok ellen, (a Föderáció csak a népköztársaságok szövetségese) az eredetileg szembenálló felek között semmilyen kommunikáció nincs.
3. Minekutána az ukrán náci alakulatok 8 év alatt sem voltak képesek legyőzni a NATO-tól kapott pénzügyi, fegyverzeti, hírszerzési, és katonai tervezési – olykor csapatirányítási – segítséggel sem a donbaszi népköztársaságokat, patthelyzet alakult ki. Az USA és a NATO ekkor az eszkaláció kiszélesítése mellett döntött, és kampányt indított azzal, hogy Oroszország 2022 február 16-án megtámadja a Maidani puccsista Ukrajnát.
A támadás azonban elmaradt, ezért az ukrán hadsereg katonai provkációkat hajtott végre az orosz állam területei ellen. Ennek hatására az orosz parlament felvette a Föderációba a donbaszi népköztársaságokat, és az új szövetség nevében – és a nemzetközi jog felhatalmazásával – csapatokat küldött az ukrán náci haderő leverésére.
Azonban az ukrán haderő mögött a NATO állt, tehát a háború ekkor – 2022 februárban az Oroszország elleni „proxy háborúvá” is alakult amellett, hogy az ukrán náci alakulatok elsődlegesen továbbra is a donbaszi népköztársaságokkal álltak szemben, mint azok törvénytelen megszállói.
4. A Föderációs és a népköztársaságok szövetséges csapatai 2025 év elejére annak ellenére is brutális veszteségeket okoztak a náci alakulatoknak, hogy azt az USA és a NATO elszántan próbálta katonai és pénzügyi támogatással is megakadályozni, a népköztársaságokból a megszálló ukrán csapatokat már majdnem teljesen kiűzték. Ez év tavaszán amerikai és nyugati tudósok az oroszország ellen proxy háborút „elvesztettnek” minősítették – miközben nem mondták ki hogy a népköztársaságokat is győzteseknek kell tekinteni. Ekkor az USA részéről intenzív diplomáciai tevékenység indult a harcok lezárására.
5. Az USA – mint a harcokat elvesztett NATO tulajdonképpeni tulajdonosa – azonban teljesíthetetlen feltételeket szabott a harcok lezárására.
a.) azonnali tűzszünetet követel, amit az ukránok eddig soha nem tartottak be. Sőt, átrendezték a soraikat, miközben átvették a nyugati fegyverszállítmányokat és újra támadtak.b.) A donbaszi népköztársaságok azon területeinek átadását követeli az ukrán náci államnak, ahonnan azok megszálló csapatait még nem űzték ki. Illetve, a népköztársaságokat – irrelevánsan – továbbra sem „ismeri el”, kvázi az államaik területeit sem, és azokat az orosz államnak a Maidani pucsista Ukrajnával szembeni „területi követelésnek” állítja be a kommunikációjában.
Azonban a népköztársaságok az USA „elismerésétől” függetlenül is létező jogi személyek, – államok – ezért a területükről senki nem alkudozhat, arra nem tehet engedényeket, különösen az orosz föderáció külügyminisztere vagy elnöke nem. Vagyis ez az USA követelés a harcok további fenntartásának legnyilvánvalóbb eszköze.
c.) Az USA követeli továbbá, hogy a náci ukrajna a harcok lezárása után szabadon dönthessen a NATO tagságáról, a hadserege méreteiről, és annak fegyverzetéről, és a hadiipara méreteiről, NATO csapatoknak a területén való állomásoztatásáról. (A történelemben a vesztes államnak és haderőinek még soha nem adtak ilyen jogokat)
A győztes Oroszország és a népköztársaságok viszont a saját, hosszú távú biztonságuk érdekében garanciákat akarnak arra, hogy Ukrajna – az eredeti Alkotmányához híven – soha nem lesz NATO tag, nem állomásoztat NATO alakulatokat a területén, lefegyverzi a náci tömeggyilkos alakulatait, a háborús bűnösöket felelősségre vonja, vagy kiadja Oroszországnak és a népköztársaságoknak annak függvényében, hogy hol követték el a gaztetteiket.
Az ominózus, a Marco Rubio USA, és Lavrov orosz külügyminiszter között zajlott telefonbeszélgetésben, ami a budapesti USA- Oroszország béke csúcstalálkozót megakadályozta, egy az előzőekben vázoltakról szóló polémia alakult ki. Rubio ezekben a feltételekben kezdett egyezkedni Lavrovval, hogy a budapesti csúcs zárónyilatkozatába majd ezek a követelések mint végleges, úgy mint a háborút lezáró békemegállapodások kerüljenek bele.
Az amerikai követeléseket viszont Lavrov részben hatásköri illetéktelenség, részben jogi, politikai, és katonai tarthatatlanságaik miatt elutasította.
Az amerikai fél ezen megsértődött és lemondta a budapesti csúcstalálkozót – mondván hogy az orosz fél „hajlíthatatlan” és háborút akar.
A budapesti csúcs meghiúsulásával beteljesedett John Mearsheimer USA tudós jóslata, aki azt mondta: „A Nyugat és a NATO az ukrajnai proxi háborúját elvesztette, de ezt nem lesz hajlandó elismerni. Ezért a háború végső lépése a harctéren fog megtörténni”.
Vagyis az ukrán hadsereg ha nem kapitulál, akkor az orosz hadsereg addig fog lőni, amíg ellenállást tapasztal Ukrajna bármelyik területén. Ez ellen pedig sem az ukrán náci haderő, sem a Nyugat sem a NATO nem tehet már semmit.
Pedig az orosz diplomácia mindent megtett azért hogy az USA „arcvesztés nélkül” hagyhassa el a csatateret – ami a tartós békét alapozta volna meg a két ország között.
Szergej Karaganov vezető orosz tudós szerint: „Oroszországnak méltó kiutat kell ajánlania az Egyesült Államoknak a saját maga okozta ukrán katasztrófából. Nem akarjuk megalázni Amerikát, de készek vagyunk segíteni neki, hogy kijusson ebből a mocsárból, ha felhagy romboló politikájával.
Ugyanakkor Nyugat-Európát ki kell zárni a globális döntéshozatalból. Ez a közösség lett a legnagyobb veszély önmagára és a világra nézve.”
