Napjainkban újólag feltámadt a vita, hogy az országnak szüksége van -e sorállományú katonákból álló hadseregre, vagy a kis létszámú szerződéses haderő fenntartása volna továbbra is az üdvözítőbb.
A kérdés értelmezéséhez vissza kell tekintenünk legalább addig, amikor lelkes pacifista honatyák úgy döntöttek, hogy eltörlik a klasszikus Magyar Honvédséget, és nyugati mintára zsoldoshadsereget létesítenek a helyébe.
A magyarázat az volt, hogy sokkal hatékonyabb egy kis létszámú professzionális fegyveres katonai erő, mint egy jóval nagyobb, de kötelező katonai szolgálatot teljesítő, katonailag alapfokon képzett állományból álló hadsereg.
Első blikkre talán igaza lehet a gondolkodónak aki ezt kitalálta, de másodikra már olyan súlyos kérdések merülnek fel, hogy veszély esetén kit, kiket lehet mozgósítani a kis létszámú profi erőn kívül, ami legalább alapfokon képzett egy esetleges konfliktus elhárításában való részvételre. Nem csupán csak valami gyilkolásról van szó! Olyan profán kérdéseket nem válaszol meg a kijelentés, hogy mi történne ha éles helyzetben beültetnénk egy úrvezetői engedéllyel rendelkező fiatalt egy harckocsiba, vagy egy helikopterbe, s egyáltalán: egy tűzharcban a katonailag képzetlen ember képes lenne-e csoportos védekező vagy támadó akciókat kivitelezni úgy, hogy közben képes volna vigyázni magára, és a társaira?
Erre az ellenvetésre szokták a „haza bölcsei” azt mondani hogy csak az legyen katona, aki akar lenni, és ha sokan vannak ilyenek, akkor annyian ahánynak a zsoldját ki tudja fizetni az állam.
Nagyon nehéz az elfogulatlanságot próbálnom, ha válaszolnom kell a bölcseknek, hiszen katonacsalád sarja vagyok. A családfámon – hogy csak a régmúlt példáit említsem – ott van Jakab, aki Mohácsnál halt hősi halált a török túlerő elleni csatában, amit azért vesztettünk el, mert nem volt elég katonánk, vagy Bálint, aki alig volt 19 éves, amikor Vezekénynél, a rabló török horda elleni csatában a fél Esterházy családdal együtt veszett el, mert a rosszul képzett és létszámhiányos seregnek nagy árat kellett fizetnie azért, hogy győzzön… A legutóbbi – meg az azelőtti – háborúban meghalt számos halottunkat nem is említem – de mind ugyan arra az okra visszavezethetően lett értelmetlen áldozat: létszámhiány, rossz felszerelés, nem megfelelő kiképzés.
A történelmi példák tehát arra tanítanak, hogy egy fegyveres konfliktus kezelésében rendkívül fontos a létszám – amit a sorköteles haderő tud valamilyen értelmezhető szinten prezentálni – a megfelelő kiképzés – amit mindenkinek csak katonai körülmények között lehet elsajátítani, – és a megfelelő felszerelés (fegyverzet) amit több generációnak egyformán kell tudni kezelni. Ezeknek a feltételeknek a megvalósítására a jelenlegi technikai színvonalon csak egy sorállományú személyzet elvén,- és gyakorlatán nyugvó katonai doktrina képes.
Ergo a mi körülményeink között sorköteles hadsereg nélkül nem beszélhetünk valódi hadseregről, hiszen Magyarország nem imperialista nagyhatalom, ami százezer zsoldos hadrendben tartására volna képes. Egy nagyobb konfliktusban a százezer katona többszörösének mozgósítására is szükség lehet, aminek szintén megfelelően kiképzettnek kell lennie- vagy simán lemészárolják őket a harcmezőn. Így ha „bölcsek” véleményét követjük az öröm hadsereg megvalósítására, akkor az állam pillanatnyi fizetőképességében van kódolva a jövendő Mohács, a Don-kanyar, vagy jobb esetben Vezekény..
Más ellenvetésem a „haza bölcsei”-nek álláspontjával szemben jelenleg nincs.
A hadsereg azonban nem csak a külső ellenség ellen köteles és képes megvédeni a társadalmat. A jogállam hadserege a felfegyverzett belső ellenség semlegesítésére is mindig készen áll, – hogy szomorú példát hozzak fel: ha lett volna az utóbbi időben hadseregünk, talán jelenleg az Alkotmány, a Köztársaság, és a Jogállam sem szünetelne…
Ennek okán az ellenzéknek valójában ünnepelni kellene a hatalomnak a sorkatonaság visszaállítására szövögetett tervét, hiszen fasiszta rezsimet, – ami választási csalásra is hajlandó a hatalomért – még soha nem sikerült jogi eszközzel megbuktatni. Az ilyen rezsim ellen a hadsereg hazafias elveket valló tiszti kara, és a sorállományú fegyveresek – állampolgárok – nyomása jelenthet kellő erőt, ami a jogállamiságot kikényszerítheti a közjogi hatalom birtokosaival szemben.
Ezért én azt gondolom hogy ha lesz sorkatonaság, akkor nem lázadozni kell, hanem bevonulni.
És fogjatok fegyvert!
