Az orvostudomány mai állása szerint a csecsemők 10%-a születik valamiféle agykárosodással, ami valami magzati trauma miatt következik be. Az érintett újszülötteknek azonban csak néhány százalékán látszanak már születéskor a jelek, – pl.: mozgás vagy légzési problémák – a többség azonban gondtalanul éli le az életét úgy, hogy semmiféle nehézséget nem okoz neki a magzati károsodása.
Van azonban pár százaléknyi érintett, akiknek fiatal felnőttként jelentkeznek az első aggasztó, poszttraumás tüneteik, amik elsődlegesen az idegrendszeri (stressztűrés, és akaratlan mozgások) és mentális (koncentrálási) képességekben mutatkozik meg. Az egyednek nincs kitartása, nem képes odafigyelni semmire, állandóan izeg mozog, csapongó gondolatokkal rendelkezik. Rendszerszintű gondolkodásra gyakorlatilag biológiailag alkalmatlan. Ezért jellemzően gyakori, hogy elmarad a szakmunkás vizsga, az érettségi, a diplomaosztó, (néha az általános iskolát sem sikerül elvégezni) kudarcélmények követnek kudarcélményeket, közben az egyén szembe kerül a közösséggel, a közösség által elfogadott normákkal is (deviancia).
Egy amerikai deviancia kutató a Computer Tomográf (CT) segítségével kimutatta, hogy az erőszakos bűnözők több mint 70%-ának valami agyi elváltozása van, ami nem genetikus hátterű, hanem a születéssel összefüggően, fizikális sérülésre vezethető vissza. Ezek jellemzően agyvízzel kitelt terek a sejtállományban, vagy elhalt szövetállományok, amik normális esetben a neuronok terei volnának. Vagyis nagy a valószínűsége, hogy az erőszakos, agresszív, közösségi normákat sértő, (deviáns) embernek hiányzik pár ezer vagy millió neuronja, amik a viselkedésében korlátozhatnák.
A kutató a New York állambeli Attica börtön foglyain végzett neurológiai vizsgálatokat, így ez a kutatása nem szolgál anyagi alapjául azoknak a pszichiátriai kutatásoknak, amik arra a következtetésre jutottak, hogy a politikusok is deviáns alkatú emberek – vagyis csak az választja el őket az Attica foglyaitól, hogy ők még nincsenek elítélve, és ők hozzák a törvényeket, amik alapján egyrészt elítélték az Attica foglyait, másrészt és nem utolsó sorban, törvényesíteni próbálják a saját deviáns – sokszor közösségellenes, vagy egyenesen emberiség ellenes – cselekményeiket.
Mint említettem, kétségtelenül nem egymásból következik a két kutatás, de a megállapításaik egyetemes következtetések levonására alkalmasak – hiszen eredményeik egymást támasztják alá.
Hazánkban az érintettek száma akár egymillió főt tehet ki – természetesen minden korosztályban együttesen – és akár 100 ezer súlyosan deviáns – valamely nemi aberrációval is terhelt – alkatú ember is szaladgálhat az utcáinkon. Hangsúlyozni kell azonban: a deviancia nem korhoz, nemhez, vagyoni helyzethez kötött tulajdonság, hanem biológiai sajátosság. Nem tehetünk ellene semmit, legalábbis a súlyosabb, veszélyes esetek izolálásán kívül nem.
A társadalomkutatók évtizedek óta mondogatják, hogy a magyar társadalom szellemileg beteg, mert abnormális módon reagál le dolgokat, ami akár a deviancia túl magas előfordulására is visszavezethető volna. De ahhoz hogy megértsük a társadalmi reakciók abnormalitásait, ahhoz értenünk kell a folyamatokat is.
Vegyük munka példának azt a folyamatot, ami 1990-ben a szakszervezeti vagyon erkölcstelen törvénnyel „megalapozott” elkobzásával kezdődött, – a tulajdon szentségének hirdetése közben persze – és a Munka Törvénykönyvének 1992-es eltörlésével, – bocsánat „reformjával” – végződött, amely során számtalan szerezett munkásjogot is eltöröltek. Ez olyan léptékű esemény volt a magyar társadalom életében, mint ha az osztrák köztársasági elnök felfüggesztené, vagy beszüntetné a Munkáskamara tevékenységét Ausztriában.
Miért nem tett senki semmit, miféle manipuláció előzte meg ezt a brutálisan társadalomellenes döntés sorozatot? Nos, a társadalomnak akkor már évek óta sulykolták a politikusok, – afféle Pavlovi inger gyanánt – hogy a munkásjogok valójában kommunista „dolgok”. Márpedig kommunistának lenni súlyos bűn volt abban az időben (mint ahogy ma is), és „kommunista dolgokon” gondolkozni is főbenjáró volt. A jogtiprásokra a társadalom épp ezért a politikusok által belé épített gátlás miatt nem reagált úgy, mint ahogy azt más európai munkások tették volna általában, (sztrájkhullámok milliós számú résztvevővel) hogy a bűnösség látszatát is elkerülje. Tömegmanipulációval van dolgunk? Igen. Tehát semmi köze nincs ennek a jelenségnek semmiféle „betegséghez” – amit a társadalomtudósok szeretnek hangoztatni.
De ki, vagy kik manipulálják a társadalmi tömegeket, s azt milyen szellemi, és erkölcsi alapállásból érzi(k) hogy erre jogot vindikálhat magának bárki?
Nos a manipulátorok minden bizonnyal erős küldetéstudattal rendelkező emberek, akik messiásoknak, a „buta társadalom” az arctalan tömegek megmentőinek és agytrösztjeinek képzelik magukat. Erkölcseiket legpontosabban a mások szabad akaratának, és a boldog – de legalábbis biztonságos – élethez való jogának semmibevétele mellett a szolgálataikért a saját maguknak kitűzött jutalomhoz való alanyi jog érzülete jellemzi, ami egyetlen modern , haladó gondolkodású társadalom vezetőire, képviselőire sem jellemző. A képletből azonban világos, hogy a megszerezhető jutalom motiválja a leginkább, – mert hogy a szimpla hatalmaskodás nem szórakoztató egy idő után – tehát a manipuláció nem csak egy öncélú szórakozás, hanem súlyosan normasértő, és roppant nagy anyagi és erkölcsi károkat okozó deviáns cselekedet. A magyarországi manipulációk hatásai miatt igen súlyos deviáns támadásról beszélhetünk, ami a társadalom . és az egész ország – ellen zajlott és zajlik ma is.
A társadalom felett álló deviánsok, manipulátorok igen sokfélék lehetnek.
Meghamisíthatják a történelmünket, tönkreteszik a fizetőeszközünket, ellopják a közvagyont és hajléktalanná teszik a honfitársainkat, vagy egyszerűen csak minden lehetséges média csatornán átkot szórnak arra, aki nem szereti és támogatja a kormányszintre emelkedett bűnözést. A tevékenységük hatása leírhatatlanul sikeres, hiszen a társadalom kb. 20%-a bedől nekik, és legyőzhetetlen fanatizmussal védi, és rajongja a kártevőit és gonoszait, mintha azok jóságos megmentők volnának. Így a társadalom felett gyakorolt uralmuk erősnek és kikezdhetetlennek látszik. (Pedig nem az!) Hogyan védekezhetünk a deviáns manipulátorok ellen? Egyszerűen.:
Soha semmilyen atlanti liberális kormányzati uralom alatt álló médiából (MTV, Duna TV, Hír TV, ECHO TV, megyei napilapok, stb.) származó információt ne higgy el, s ha lehetőséged van rá, akkor lehetőleg bojkottáld is ezeket, – különösen a politikai tartalmú híradásaikat!
Ezáltal megakadályozhatod, hogy információs vakságba taszítsanak, és bekössenek egy általuk alkotott virtuális valóságba, amelyben a fogalmak kicserélődnek, átértékelődnek, főként a bűnözés erénnyé, az emberi alantasság pedig géniuszi qualitássá változik. Így elkerülheted azt is, hogy áldozatává válj annak a szövődménynek, ami a súlyos mentális hátrányokkal született, de a társadalom élére került fogyatékosok állapotából eredően terjed szét a társadalom szövetében, és károsítja, pusztítja az alkotórészeit (az egyéneket).is. Gondold meg jól!
