A KSH jelentésében foglaltan, a 2015-ös Demográfiai helyzetkép c. fejezetben (9. oldal) az olvasható, hogy Magyarország regisztrált lakossága mindösszesen 9 823 000 fő. Ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnök azóta minden értékelésében azt az állítást tette, hogy: Magyarországon a munkanélküliség csupán 5%-os, a munkaképes lakosság 95%-a pedig neki, és a Fidesz-KDNP hatalmának és hozzáértésének köszönhetően dolgozik. Mind a 4 300 000 aktív, munkaképes ember 18- és 65 éves kor között!
Hoppá! Első blikkre is nagy baj van a számokkal – no már persze csak annak, aki általános iskolában is értette a szöveges feladatokat. Is.
De lássuk csak. Az ország aktívkorú lakossága ha 4,3 millió + 5% = 4,52 millió ember. Ha a lakosság valós – az állam számára látható, vagyis regisztrált – arányát ehhez a számhoz akarjuk viszonyítani, akkor hozzá kell adni a nem aktívak, (vagyis a 18 éven aluliak, a felsőoktatásban tanulók, valamint a nyugdíjasok ) számát. Ennek értelmében ha a KSH szerint
– a 18 éven aluliak száma 1,71 millió,
– a felsőoktatásban tanul a KSH szerint 217 000 (0,22 millió)
– a nyugdíjasok száma (ideértve a határon túliakat is) 2,02 millió,
akkor az inaktív állampolgárok száma mindösszesen – néhány elhanyagolható ezrest leszámítva- se lehet több 3, 95 milliónál.
Csakhogy akkor a teljes Magyar lakosság statisztikailag érzékelhető létszáma 8,47 millió ember!!
Ha pedig a két számot összevetjük, akkor igen nagy arányú eltérést tapasztalhatunk, ami sokkal több mint aggasztó, mert eszerint a számítás szerint a KSH – és a népességnyilvántartó – által nyilvántartott lakosság közel 14%-a hiányzik, azaz 1 353 000 ember egyszerűen semmilyen statisztikában sem szerepel!!
Attól függetlenül, hogy ez a szám igen brutális, extrém arányú a társadalom egészéhez képest, még egyetlen ellenzéki párt se szegezte neki a kormánynak a kérdést, hogy „a történelem és a világ legnagyszerűbb kormánya”, „a hanyatló Európa új idolja”, és még nagyszerűbb kormányfője (aki még soha nem hazudott) mit tud erről az irdatlan, és bizonyítottan hiányzó embertömegről?
Ennek az össz-parlamenti hallgatásnak a felháborítósága mellett van egy szomorú oldala is, még pedig az, hogy az elhallgatás is otromba hazugság. Becsapni az embereket a csalók szokták – ezt pedig ez a kormány a jelek szerint művészi fokon gyakorolja nap mint nap, immár 9. éve! Azonban semmi sem lehet szomorúbb annál, mint amikor az ember rájön arra, hogy kígyót melengetett a keblén, a bizalmat köztörvényes bűnözőbe fektette, aki az ő és családja életére, és javaira is tör. Közben hazudik, becsap, és elhallgat fontos tényeket!
De van egy rémítő oldala is a kormányzat sunyításának: miközben az utóbbi 100 év legnagyobb menekülthulláma hagyta el az országot, ugyan ez a fenti statisztika arra figyelmeztet (11. oldal), hogy a lakosság termékenységi arányszáma csupán csak 1,4 tized, ami világosan arra mutat, hogy a nagy létszámú menekülő tömeget ha figyelmen kívül hagyjuk is, a magyar lakosság egyenes úton jár a biztos és gyors kihalás felé! Ezt látva és tudva, egy magát nemzetinek valló kormányzatnak kutya kötelessége volna az életminőséget minden eszközzel javítani, (akár a profitok terhére is) hogy a lakosság növekedéshez a szükséges feltételeket megteremtse. Ami esetleg a nagyarányú kivándorlást is megfékezné valamelyest.
De nem történik semmi, amitől a helyzet viszont nem változatlan, hanem sokkal reménytelenebb mint eddig az bármikor is volt! A tárgyban a hallgatás általános, de időnként azért olyan bugyuta „szivárogtatások” hangzanak el, hogy az elmenekült honfitársaink „már vissza is jöttek”, vagy „csak pár százezren mentek ki szerencsét próbálni, de hamarosan visszajönnek”.
A lakossági demoralizálódást csak fokozza, – hatványozza- hogy az áprilisi választási csalás miatt az emberek nem hisznek már a korrupt, a társadalom vezetésére abszolút alkalmatlannak bizonyult kormány demokratikus leváltásának lehetőségében. Vagyis az egyes állampolgár szemszögéből nézve esély sem látszik a változásra, a dolgok jobbrafordulására, amit egy új politikai elit talán képes volna még megvalósítani az országban.
Mindezek tükrében nem csoda ha a legújabb mérések szerint már újabb félmillió ember csomagol Magyarországon, hogy mihamarabb bárhol máshol kezdjen új életet. Tárt karokkal várják őket a nyugat-európaii országok, ahol nem csak a munkáskéz, hanem a megtermelt javak fogyasztója is kincset ér a gazdasági növekedés szempontjából. Aki pedig ott az első egy két év honvággyal teli napjait átvészeli, az soha nem fog onnan visszatérni! Különösen azért nem, mert ott tapasztalja meg a létbiztonság és a jogbiztonság köznapi érzetét. Ahol a biztonság: ott a család helye, ahol pedig a család van, ott a haza!
Ezt a tömeget, – a kivándorlók második nagy hullámát – nem lehet megállítani, vagy visszatérésre csábítani olyan nevetséges ígéretekkel sem, hogy majd pár év múlva valamelyik multi néhány ezer munkahelyet hoz létre valamelyik régióban. Az ország, a lakosság jelenlegi helyzetén az konzekvensen nem fog semmit sem javítani. Sőt. A riogatás sem hathat már, hogy a nyugati országok drágábbak – hazugság – vagy hogy a menekültek miatt tombol az erőszak – ami még nagyobb hazugság.
A beláthatatlan következmények közt azt mindenképp számba kell venni, hogy a kivándorlók – az emigránsok – elsődlegesen azok közül kerülnek ki, akiknek van ma is valami munkája. Csak nekik telik vonatjegyre, vagy benzinre, csak ők tudnak annyi pénzt összekuporgatni, amivel neki lehet vágni a világnak. A 22 500 Ft orbáni segélyből – vagy a minek is nevezett alamizsnából – ugyan is ez teljesen lehetetlen!
Vagyis hamarosan újabb munkások fognak hiányozni a máris súlyos létszámhiánnyal küzdő magyar gazdaságból, mind a munkapadok, mind az íróasztalok, mind a betegágyak mellől. De nem csak a multik gyáraiból fognak hiányozni, hanem a máris pangó kisipar, és kiskereskedelem, a kistermelői piacok fizetőképes megrendelői és ügyfelei közül is.
A vég a hátramaradóknak most elkezdődött!