Az ellenzéki polgárok kapkodják a fejüket a (illegitim) miniszterelnök külföldi adakozásain, amik rendszerint milliárdos ajándékokban öltenek testet az egész földgolyón, Szerbiától egészen Vietnamig. Közpénzből persze, amik részben a magyar polgárok adó befizetéseiből, és részben az EU által folyósított támogatásokból áll össze.
Ezzel párhuzamosan a magyar média hozsannákat zeng a (illegitim) kormányfő hazai támogatottságáról, az őt mindenre és bármire, sőt még annál is többre feljogosító kétharmadról, így teljesen érthetetlen számukra, hogy a kormányfő már az USA elnökét is megszégyenítő testőrsereggel övezetten lép ki a speciálisan felszerelt, páncélozott teherautójából még a szülőhazája földjére is.
De mi lehet ennek a látható, páni félelemnek az oka? Azt hiszik páran, hogy a (illegitim) kormányfőnek bűntudata van az április választási csalásért, amin törvénytelen eszközökkel ragadta magához – már megint – a hatalmat. Ezért – mivel köztudottan skizofrén alkat a saját bevallása szerint is – mindenütt merénylőket, agent provokateuröket vizionál, akiktől csak is a profi testőrök védhetik meg, akár a saját életük feláldozásával is. Hiszen ő megér ennyit. (Vagy nem?)
Csak hogy ez tévedés!
Ahhoz hogy ezzel a tévedéssel leszámoljunk, és az orbáni rettegés okát megértsük, néhány történelmi ténnyel, és pár gazdasági ténnyel is tisztában kell lennünk.
1. Akit 700 millió USD-ért lőttek le.
Az áldozat:
 |
| II. János Pál pápa |
Még 1978-ban történt, hogy az FBI nyomozást indított az USA (olasz származású) szervezett bűnözői körei, és a Vatikán kapcsolatát felderítendő. A nyomozást nem túl hosszú idő alatt siker koronázta, és világra szóló botrány kezdett kibontakozni az ügyből.
A Német Szövetségi Köztársaság titkosszolgálatának segítségével egy rajtaütést terveztek meg egy németországi találkozón, amin az USA maffia delegáltjai mellett Paul Marcinkus püspök, a Vatikán állam akkori pénzügyminisztere is jelen volt.
Ez a randevú kettő milliárd hamisított USA dollár becserélése tárgyában jött létre, amire a Vatikán nevében Marcinkus püspök 700 millió (eredeti) USD csere ajánlatot tett. A találkozóról és a cseréről az akkori korszak legmodernebb spi berendezéseivel készítettek hang és képfelvételeket, azonban a rajtaütés pillanataiban Marcinkusnak sikerült kereket oldania mind a hamis, mind az eredeti dollárokkal. Mivel a bűncselekmény egyik elkövetője a corpussal együtt lelépett, az Interpolt is bevonták a nyomozásba. A széleskörű nemzetközi nyomozás – és a Vatikán világi bankjában lefolytatott házkutatás – sem bukkant azonban sem az eredeti sem a hamis pénz nyomára. A titkos szolgálatok és az Interpol jelentése alapján azoban az Olasz hatóságok felszólították a Vatikánt Marcinkus püspök kiadatására. Ezt II. János Pál hivatalban lévő pápa megtagadta azzal, hogy a hang és képfelvételek bizonyára hamisak. Azonban a bemutatott bizonyítékok hatására Marcinkus lemondott a hivataláról.
1981 május 13-án, egy szerdai napon, délután 5 után néhány perccel, a vatikáni Szent Péter téren II János Pált egy Ali Agca nevű kurd – addig a világ számára teljesen ismeretlen – bérgyilkos négy pisztolylövéssel megkísérelte megölni. A pápa súlyosan megsebesült, de túlélte a támadást. Marcinkus püspök e naptól a pápa fegyvertelen testőreként volt megfigyelhető minden alkalommal amikor a pápa nyilvános szereplést vállalt. Marcinkus – vezeklésül – un „takaró ember”-ként szolgált a pápa mellett, hogy ha azt ismét megpróbálnák lelőni, a golyókat a saját – egyébként medve termetű – testével védje ki.
A támadást a még zajló hidegháborúra is tekintettel azonnal az orosz KGB-re hárították, -ami nyilvánvalóan nem volt igaz, hiszen még Brezsnyev se volt olyan ostoba hogy a pápára támadjon. (Sőt épp eben az időben tett olyan lépéseket, ami a nyugati világ iránti jó szándékának kimutatását célozta!)
A merénylő, a nyomban elfogott Agca zavaros mesét adott elő a megbízójáról – egy szintén ismeretlen, piti bolgár bűnözőről – ami ugyan közvetett módon alátámasztotta a KGB szerepét az ügyben, de ugyan akkor ezt a vélekedést a képzett hírszerzők és biztonsági (elhárítási) szakemberek előtt teljesen hiteltelenné is tette.
Viszont hirtelen beállt az általános hallgatás a Vatikán és az USA maffia ügyeivel kapcsolatban, – a KGB verziót erősítendő – és mivel a pápa életében nem volt más esemény, ami bűnözőkkel hozta volna bármilyen összefüggésbe, ez a mesterkélt hallgatás világított rá, hogy a háttérben az mégis csak USA hoppon maradt maffiózóinak bosszúja állt.
Később született bírósági ítélet egy másik főpap, Roberto Calvi meggyilkolása ügyében, akit egy londoni hídra akasztott fel a maffia 1982-ben, a pápa elleni sikertelen merénylet után egy évvel. A bűncselekmény nyomozásban felderített indítéka: milliárdos tartozás a maffiának. Ez az ügy is szoros összefüggésben állt a pápa elleni merénylettel, de a részleteket ma is mély hallgatás – esetenként a témában születő publikációk „konteozása” – övezi.
A hamis pénz is pénz a bűn világában – itt éppen 700 millió USD volt az értéke, amivel a Vatikán a bűnözői felfogás szerint „tartozott” az üzlet megkötésétől fogva, és a „fejét” tették érte felelőssé.
A tettes:
 |
| Mehmed Ali Agca bérgyilkos |
2. Akit 200 millió USD-ért lőttek le.
Az áldozat:
 |
| Salvador Allende Chile elnöke |
1970 szeptemberétől volt Chile törvényesen választott elnöke Salvador Allende, aki kormányzása alatt nagyszabású államosításokat, a szociális rendszer megvalósítását, és földreformot hajtott végre. Emiatt kimenekült az országból az USA ide települt tőkéje, különösen mert Allende államosított több amerikai tulajdonban álló termelőüzemet is.
Az USA kormánya hasztalan győzködte hogy az USA tulajdonú cégek államosításáért fizessen kártérítést, mert az ország gazdasági problémáira – pénzhiányra – hivatkozva folyton kitért a tárgyalás elől.
A kitérő magatartását az is alátámasztotta, hogy a kivonuló amerikai tőke hiányában valóban csökkent az ország gazdasági teljesítménye, annak ellenére is, hogy a lakosság életszínvonala lényegesen javult. (Az akkor már működő un „magyar szocialista modellt” akarta megvalósítani) Ennek ellenére az ország az állami hiteleit fizetni tudta, de a „rendszerváltás”-ból eredő tulajdonosi igények kielégítésére nem állt készen.
Az USA tőkései azonban nem voltak túl megértőek, és az ITT Telephon és még néhány USA cég fő részvényesei a CIA-n keresztül felbérelték Augusto Pinochet tábornokot – Allende bizalmasát, a hadsereg teljhatalmú urát – a pénzük, mintegy 200 millió USD visszaszerzésére, „bármilyen áron”.
Pinochet 1973 szeptember 11-én (9/11) ennek keretében felszólította Allendét a lemondásra, azonban Allende azt az aznapi népszavazás eredményétől tette függővé. (Az várhatóan megerősítette volna a hatalmát)
Pinochet nem habozott, azonnal parancsot adott a kormányzati negyed bombázására a légierőnek, és a szárazföldi haderőt is támadásra indította a kormányhoz, az ország alkotmányához hű, maroknyi, a kormánynegyedet őrző fegyveres rendőr és katona ellen.
Egyes szemtanúk szerint, amikor a lázadók elfoglalták az elnöki palotát, egy katona egyszerűen legéppuskázta Allendét – mint ha parancsot teljesített volna. (Az kizárt hogy nem ismerte fel, és katonának nézte az elnökét)
Allende halála után visszatértek Chilébe az amerikai cégtulajdonosok, visszakapták a gyáraikat, a zárolt számlákon fekvő pénzüket, és háborítatlanul fosztogatták tovább az országot a Milton Friedman nevével fémjelzett liberális globalista narratíva bevezetésével – ami persze Pinochetet már nem érdekelte. (Ez a narratíva működik ma Magyarországon és néhány posztszocialista országban is) Pinochet 1990-ig emberek tízezreit tüntette el nyomtalanul, és a világ egyik legvéresebb kezű diktátoraként került be a történelembe, ám amerikai kormányzati körök közbenjárására soha nem vonták felelősségre.
A pénz a nemzetközi befektetők világában is pénz, sőt mivel általában legális forrásokból származik, nagyobb értéke van, mint a bűnözők világában. Jól mutatja ezt, hogy ebben a történetben csupán 200 milliót ért egy törvényesen választott államelnök élete, és egy nemzet alkotmányos demokráciája. (a pápa élete többször ennyiért került veszélybe)
A pénz a nemzetközi befektetők világában is pénz, sőt mivel általában legális forrásokból származik, nagyobb értéke van, mint a bűnözők világában. Jól mutatja ezt, hogy ebben a történetben csupán 200 milliót ért egy törvényesen választott államelnök élete, és egy nemzet alkotmányos demokráciája. (a pápa élete többször ennyiért került veszélybe)
A tettes:
 |
| Augusto Pinochet, Chile diktátora |
Aki 100 MILLIÁRD DOLLÁRRAL TARTOZIK
A lehetséges áldozat:
 |
| Magyarország diktátora |
Magyarország 2010-ben törvényesen megválasztott miniszterelnöke orbán viktor 2012-ben államcsínyt hajtott végre, aminek keretében saját alaptörvényt és jogrendet vezetett be az országban, megváltoztatta a választási törvényt, és az összes államhatalmi ág vezetői posztjára hűséges barátait, és bizalmasait ültette be. Ezzel gyakorlatilag úgy bebetonozta a hatalmát mint egykor Pinochet.
A totális – ma is fennálló – hatalma alatt megbénította a társadalom és a gazdaság működését, az államadósságot viszont annak az öszegnek a duplájára tornázta fel, mint amit elődei ráhagytak. Az ország jobbára az Európai Unió által folyósított támogatásokból él, aminek – a legújabb adatok szerint – jelentős részét „magánosítja”. (Hiába a család és a baráti kör nagy, ők is részt kérnek a gazdagságból és királyi pompából.)
Ma orbán államának adóssága valamivel több mint 100 milliárd USD-nek felel meg, aminek visszafizetéséért pont úgy felelős mint a pápa a 700 millió, vagy Salvador Allende a „potom” 200 millió USD-ért volt felelős..
Csak hogy ebben az esetben NAGYSÁGRENDEKKEL NAGYOBB ÖSSZEGEKRŐL VAN SZÓ!
Mivel az ország gazdasága leépülőben van, az adófizetésre fogható polgárok meg tömegesen menekülnek az országból, az EU pedig nem tartja tovább támogathatónak orbán diktatúráját, a büdzsé egyre nagyobb bajban van. Ma az államháztartás hiánya magasan meghaladja azt a szintet, ami az állam működését – első sorban fizetési képességét – lehetővé teszi, ezért orbánnak jogos félelmei vannak a transznacionális felelősségre vonástól, ami a nagy tőke és a szervezett bűnözés világában a fent leírt módon működik.
Reméljük túléli.
Reméljük túléli.
A tettes?
