 |
| Rendőri akció a 80-as években. Egy utazóbűnöző elfogására |
A címadó kifejezést néhai Szabó László, a népszerű Kék Fény című televíziós bűnügyi hírműsor örökbecsű műsorvezetője találta ki és publikálta valamikor a 80-as években, amikor egy új fajta bűnöző profil jelent meg a kriminalisztikában, – és ezzel a bűnözés egy új fajtája ütötte fel a fejét.
Az újfajta elkövetői magatartás egy séma szerint zajlott: az elkövetők nem az eredeti lakóhelyük közössége, vagy azok egyes tagjai ellen követtek el törvénysértő cselekményeket, hanem más városok vagy országok lakói ellen.
Az idegen hely vagy közösség mérete irreleváns, kizárólag annak feltételnek kell megfelelnie, hogy a szomszédasszony, vagy a szülők onnan vagy azoktól ne értesülhessenek idejekorán a cselekményekről, illetve később a tetthely távoli volta tegye érdektelenné a szomszédság és az ismerőseik számára a cselekményüket, és annak súlyát.
A bűnözők állandóan mozgásban – utazásban – vannak, és soha nem tartózkodnak egy helyen egy – két hétnél hosszabb ideig. Az utazóbűnözők devianciájának tehát fontos alkotó eleme az, hogy az átlagosnál is jobban szeretnek utazni. Főleg autóval és repülőgéppel, de a tengeri hajókat, jachtokat sem vetik meg.. Szélsőséges esetben vonattal is utazhatnak, de pl. kerékpárral vagy épp gyalogosan soha nem vágnak útnak még a szomszéd kerületbe sem.
Nem azért mert pl,. nem sikkes dolog egy szép, márkás kerékpárral körbejárni a Fertő tavat, hanem azért mert az efféle, sok órán át, folyamatosan tartó fizikai erőfeszítéseket nem szeretik – azért lettek bűnözők, és nem pl. kazánkovácsok.
Egyébként imádják a közösséget, szeretnek annak csúcsán állni – hiszen ez motiválja a vagyon elleni bűntetteiket, hogy az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat megszerezzék – és sajátságos vonzódás köti őket egyes amerikai indián törzsek kultúrájához, amik néhány évszázaddal ezelőtt szintén sokat barangoltak, és közben lótolvajlásból tartották fenn magukat.
Magyarország a 80-as évek óta az utazóbűnözők paradicsomává vált, társadalmi (2/3-os) elfogadottságra tett szert a foglalkozás – bár a büntető törvények ma is szankcióval fenyegetik ezt a magatartást. De a független ügyészség a társadalmi elfogadottságra tekintettel már nem szokott vádat emelni az utazóbűnözők ellen, vagyis a bűnözésnek ez a formája hamarosan a Nemzeti Gazdasági Kamara védett foglalkozásai közé is beemelést nyer. Az utazóbűnöző ezért ma már több mint egyszerű állapot, vagy foglalkozás.
