Prológus: 2006 október 23-án az 1956 októberi forradalom 50.-ik évfordulója alkalmából tartott központi állami megemlékezést egy szélsőjobboldali csoport hangoskodással, fütyörészéssel zavarta meg, pedig akkor a néhai MDF kormánynak köszönhetően ezen a napon már 16 év óta a Pongrátzok és Mész Jánosok – a szélsőjobb bűnözői, háborús bűnösei – emléke előtt hajtott fejet a mindenkori kormány.
A rendzavarás olyan mértékű volt, hogy az eseményről élő egyenesben közvetítő televíziók adása is értelmezhetetlen és élvezhetetlen volt a hangzavar miatt.
Nemzeti ünnepen – halottak előtti tisztelgésről is lévén szó – ez a viselkedés nem csak az európai, de a környező országokban is példátlan volt, viszont világosan rámutatott a magyar társadalomban élő buta és ostoba náci csőcselék valódi arcára.
Az ünnepi megemlékezés így méltatlanná sikeredett, amit a forradalom valódi – nem köztörvényes – hőseit tisztelők voltaképp nagyon nem is bántak.
A megemlékezés alatt Budapest szerte kisebb hőzöngő csoportok gyülekeztek, amik egy részben a szeptember 18-19 éjszaka, Toroczkai László náci vezér bandája támadásával lezajlott, un. „tv székház elleni ostrom” résztvevői voltak, más részben az akkori erélytelen rendőri fellépésen felbátorodva a randalírozó nácikhoz csatlakozó „újak”, akik kifejezetten a lehetségesen bekövetkező rendbontásban akarták kiélni vágyaikat. A tüntetőket a rendőrség végül a szélsőjobboldal szakrális helyére, a Corvin közbe nyomta, ahol a tömeg már több ezresre duzzadt. (Nagyobb részük itt is csak bámészkodó volt)
Délután – az állami megemlékezéssel egy időben – a korábban a Kossuth térről kiszorított csoport a Corvin közből átvonult szélsőjobboldaliakkal a parlament elé akart vonulni. A rendőrkordon azonban megállította őket, amire a tömeg jobbára bűnözőkből és focihuligánokból álló frontja üvegekkel kezdte dobálni a rendőröket, majd kisvártatva egy rendőrt meg is késeltek.
Hívei – akiket ekkor már alig választott el valami a fenti képen látható randalírozó hordától – ezután kellő mértékű lelki, és szellemi munícióval feltöltve indultak el hazafelé – tömegesen – a budapesti belváros irányában.
Meg kell jegyezni, hogy a tömegben igen nagy számban – több ezres nagyságrendben – voltak jelen a Romániából és a felvidékről buszoztatott Orbán hívek is, akik ekkoriban kezdték a pártvezetőt földi istennek tekinteni. A képen jól látszik a táblával megkülönböztetett romániai tömeg:
 |
| SEPSZISZENTGYÖRGYIEK AZ ASTORIÁNÁL A MAGYAR RENDŐRÖK ELLEN!!! |
Vagyis a Fidesz és orbán szívesen látott volna holtan néhány tucat embert, akár a saját hívei közül is, ha ez a hatalomra jutásukat okozta volna.
Vagyis Orbán és a puccsisták ekkor már forgatókönyvvel rendelkezett a hatalom erőszakos megragadására, annak ellenére is, hogy az öszödi beszédben említett hazugság egyik fő bűnöse maga Orbán Viktor volt, akinek ebben az esetben – ha államférfi lett volna – önkritikát gyakorolva háttérbe kellett volna vonulnia.
Ilyen társadalomképet legutoljára a Hitleri Németországban láthattunk, ahol a hajléktalanokat és foglalkoztathatatlanokat lágerekbe szállították hogy a nyomort a birodalom híveinek, és a birodalomba látogató idegenek szeme elől eldugják.
A gazdasági kép vonatkozásában pedig utoljára Chilében, Pinochet fasiszta diktatúrájában láthattunk ilyet, ami a működésképtelensége miatt már jóval Pinochet előtt elbukott, a kitaláló – Friedman – személyes szakértői támogatása, és közbenjárásai, az USA kormánya és Margaret Thetcher emlékezetes támogatása és kirohanásai ellenére is.
Ennek köszönhetően ma kísértet járja be Európát. A legordasabb fasizmus kísértete. A sátán maga!
