 |
| Kossuth tér, 2019. január 5. |
Az Orbáni dúlás miatti közfelháborodás miatt nem csak a fővárosban, hanem az ország több pontján is eddig nem látott nagyságú tüntetések robbantak ki, sok tízezres résztvevői létszámmal. A tüntetéseken minden ellenzéki parlamenti párt részt vett, és a demonstráció élére álltak. A tömegben ezt sokan úgy üdvözölték, mint a pártok „összefogását”, ami najd biztos hogy megbuktatja az Orbán rendszert, és végre eljön a jólét és a Kánaán – de legalábbis a hozzá vezető útra lép az ország apraja nagyja. De vajon tényleg így lesz ez??
Ahhoz hogy a kétkedőket – akik sokan vannak de még nem elegen – megértsük, tisztában kell lenni néhány politológiai és gazdasági alapvetéssel, amiről a magyar lakosság 99%-nak halvány fogalma sincs.
Az első fontos szempont annak megértése, hogy a magyar parlamentben kizárólag jobboldali pártok vannak, amit jól ábrázol ez az alábbi kép:
 |
| Pártok értékrendi alapú besorolása |
Az ábrán jól látható, hogy a parlamentben a baloldali politikai értékrendi mező sajnos teljesen üresen tátong. A pártok, a jobboldali liberális mezőnyben csoportosulnak – ideértve a Fidesz-KDNP formációt is, ami a szélen már a szélsőjobboldalba csúszik. (Mindegy hogy hívják a pártot, a szélsőjobb az szélsőjobb)
Ebből okszerűen következik, hogy a parlamenti politikai harc csupán egy liberális formáció harca egy liberális- szélsőjobboldali koalíció ellen, vagy megfordítva. A jelenlegi helyzetben az a várható esemény következett be, hogy a szélsőjobboldal a helyére tolakodó Fidesz-KDNP ellen szövetséget kötött az ellen oldali liberálisokkal. A szövetség a demonstráló tömeg élére állt, vagyis az utcán látható demonstráló tömeg ettől kezdve liberális- szélsőjobboldali vezetéssel óhajtja a hatalmat leváltani, és a liberális- szélsőjobboldali vezetői kezébe adni.
Abszurdum? Igen az. Európa még soha nem látott ennyi lelkes embert demonstrálni, akik az uralkodóik értékrendjéből fakadó rossz sorsuk miatt, egy ugyan olyan értékrenddel rendelkező (már szintén leszerepelt) uralkodó csoport kezébe akarják adni a sorsukat, mint amely értékrendi uralkodó ellen lázadnak..
Igaz ez már 30 éve így zajlik ebben az országban, akár egy elmeotthonban, de csak lejjebb csúsznak minden tekintetben. Valójában ebben a politikai háborúban soha nem voltak és soha nem is lesznek győztesek, csak egymás baráti tűzében elesett liberális politikusok..
A másik óriási probléma a gazdasági szemléletben, és az egymással a parlamentben vetélkedő tőkés csoportoknak a gazdasághoz fűződő helyzetében van kódolva. Az „ellenzék” vezérei is milliárdosok, tőkések, akik korábban épp olyan rombolásokat hajtottak végre a társadalom és a gazdaság szerkezetében – a profit érdekében – mind a jelenlegi milliárdosokból álló hatalmi elit. Mert hogy ők is jobboldaliak! Így alapvetően nem várható el tőlük, hogy egy esetleges hatalomváltás esetén, a saját gazdasági érdekeik ellen önkéntes intézkedéseket hozzanak – hiszen egy éve még az utóbbi évtizedek egyetlen baloldali programja ellen is hevesen tiltakoztak a reprezentánsaik!
Vagyis a demonstráció alapvetően baloldali értékrenden alapuló, gazdasági szabályozókkal kapcsolatos követelését, a baloldali értékrend ellen tiltakozó vezetőknek kellene képviselni, akik nem mellesleg azzal ellentétes, üzleti ellenérdekben állnak, és nem utolsó sorban jobboldaliak.
Ezeknek a tényeknek a tudatában teljesen jogosan teszik fel sokan a kérdést: mi is lesz azután, ha ismét a mai ellenzék kerül hatalomra? (A legjobb esetben a fenti kép jobboldalán szereplő nevek sorrendjét némiképp meg kell majd változtatni, a legrosszabban semmi.)
Azt tudjuk csak: ha a parlamenten kívüli baloldali ellenzék nem tér magához, és nem cselekszik roppant gyorsan valamit, Magyarországra minden tekintetben most térnek vissza a múlt század 10-es 20-as évei, ami az 1990 óta tartó, permanens társadalmi visszafejlődésnek okszerű, következő lépcsője volna…
Kezdjetek imádkozni!
