INOTAI: NEMZETGYILKOSSÁG (NÉPIRTÁS) MAGYARORSZÁGON! Aki marad, az csak a túlélésre játszik!

Azt mondja:

„A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő társadalomra lenne szükség.”

A mondatot pontosan úgy értelmezhetjük, hogy a kormány semmit nem tesz a 90-es években piaci árucikké tett oktatási rendszer működéséből eredő tragikus következmények ellen, annak ellenére sem hogy annak idején lelkes támogatója volt az állami szolgáltatások közé tartozó oktatás reformjának. Vagyis saját maga is felelős a mába – és a jövőbe – ható következményekért, a leértékelődő, beszűkülő tudásért, ami hátrányba hozza a magyar fiatalokat más népek fiaival szemben. 

Helytelen volna jósolni, de az egykor modell értékű oktatási rendszerünk elamortizálása bizonyos hogy nem áll meg a tudatlan, befelé forduló és engedelmes tömeg kitermelésénél, hanem határokon átívelő traumákat is fog a későbbiekben okozni az egyre szélesedő prekariátusban.

Ennek a tudós által vázolt állapotnak az az oka, hogy sem a társadalom, sem a kormány nem érti, hogy az ifjúkori olvasmányaik elavulttá váltak, és időközben az atlanti globalitsa világrend kísérlete – aminek lelkes komprádorai voltak – csúfosan megbukott. Akik tudják, – és szakemberek – nem állnak be ennek a bukott (rég meghaladott) neokapitalista eszmének a foltozgatásába, még kormányzati pozícióért cserébe sem. (A tudásnak van egy sajátossága: nem keveredik sarlatánsággal) Ezért „szegény ember vízzel főz” alapon, orbán kénytelen beérni a szakmájukban jelentéktelen, és néha igen kétes egzisztenciákkal a felső vezetésben.

A nem tudás viszont ha magyar, akkor gyűlölettel tekint az okosabbra, ebből ered a kormányt alkotók és holdudvaruk pökhendisége és tárgyalóképtelensége is. Egyszerűen teljesen alkalmatlanok a feladatukra – ide értve orbánt is.

Fontos tudni: ma a globalizáció új formája működik – amiben egyre jelentéktelenebbé válik az orbánék által ajnározott.USA fennhatóság – amelyben világszerte hatalmas kereskedelmi és katonai tömbök jönnek létre. Ilyen a kínai-orosz központú BRICS, és mások mellett ilyen a jelenleg formálódó EU is – ami utóbbinak mi is tagjai vagyunk. 

Ez egy nem 2010-ben – hanem sokkal korábban – kezdődött folyamat eredménye, amivel az orbán kormány egyszerűen nem volt tisztában (mint egykoron orbán és Antall az orosz csapatkivonásokkal sem volt) és láthatóan ma sincs, hiszen ma is az USA társadalmi és gazdasági modelljét erőszakolná rá egy olyan országra, ami nem az USA tagállama, hanem a teljesen másképp működő Európa integráns része. 

A jelenlegi illegitim magyar kormányt láthatóan az is meglepte, hogy az EU-ban az 1990-ben Bushnak hűséget esküdött országromboló atlantista globalizátorok nem kiváltságosok, a lopásaikat pedig nem hallgatja el a EU politikai high society-je, csak hogy a látszatot megőrizze. 

Ez a meglepődés, és az új helyzethez való nem igazodás módja, – pl az EU ügyészséghez való csatlakozás dühös elutasítása – igazolja, hogy a jelenlegi hatalmi elit akkor is felkészületlen, és unintelligens, ha a botrányos ízlésüket és a nyilvánosság elé tárt étkezési és italozási szokásaikat – és más takargatni valóikat – nem is vesszük figyelembe.

Az itt leírtak együttes hatásából keletkeznek a társadalom számára elviselhetetlen körülményeket teremtő törvények, amiket a demokrácia látszatával – csalással megalapozott 2/3-os többségre hivatkozva – hoznak meg, és a közviszonyok, ami egyetlen más EU tagállamra sem jellemzők Bár vannak a jelek szerint orbánhoz hasonló politikusok, akik az EU tehetetlenségén is felbátorodva szívesen átvennék a modellt, hogy a holdudvarukhoz tartozó csatlósaiknak kedvezzenek mint orbán és az egykori császárok.

„A fejlett államokban annyival jobb a helyzet, hogy ha születik egy gazdasági döntés, akkor annak felmérik a gazdaságot érintő összes pozitív és negatív hatását, de itt a politikai, jogi, környezetvédelmi, szociális, regionális, pszichológiai következményeit nem veszik figyelembe, holott ezekkel lenne teljes a kép. Aki tud, az elmegy az országból, aki marad, legfeljebb a túlélésre játszik.” 

Az emberiség történetének kezdete óta orbán által másodjára is feltalált, „munkaalapú társadalom”, és az ennek nevére hallgató terv valójában roppant egyszerű. 

A lakosságot ki kell ritkítani. Aki tud elmenekül, aki nem tud, és nem fizetőképes, arra különféle halálnemek várnak, attól függ milyen korú és végzettségű, és hogy az ország melyik végén vegetál.

Csak a munka és fizetőképes lakosság maradhat, akik kiszolgálják majd a multik munkaerőigényét, a rendvédelmet, a kevés állami szolgáltatásra épülő közületi, és a magánosított szolgáltatásokat, a többiek robotolhatnak a Mészáros, Csányi, orbán és pár általuk megtűrt, kisebb birtokkal rendelkező oligarcha földjein – a mindenkori európai éhbér alatti összegekért. 

Nagyjából hat, hat és félmillió ember maradhat az országban, ezek 99%-a jogfosztott rabszolga lesz, bár ebből csak a nyomor látszik majd, mert a jogfosztottság nem lesz senkinek a homlokára tetoválva. Döbbenetesen egyszerű, és világos az irány, s mindez napjainkban, a szemünk előtt válik valóra.

De ami a valódi társadalmi katasztrófa előjele: senkit nem háborít fel igazán, hogy ez a project a már szerencsésen elmenekülteken felül, további legalább másfél millió ember passzív módszerekkel való kiirtását irányozza elő, hogy a neoliberális atlantista modellállam megszülessen, és a globális rabszolgaság Williamsoni tervének csak a magyar vazallusokra jellemző „csak azért is” és „mégúgyabb” dicsőséget szerezzen.

Az országban eközben halálgyárakká váltak a kórházak, éhező emberek dideregnek – már nem csak az isten háta mögötti falvaikban, hanem a városokban is – a fagyhalált várva, (a bátrabbak azért még elmennek fát lopni hogy meg ne haljanak) tízezer számra kóvályognak hajléktalanok az utcákon, erdőkben, vagy épp menekülnek Európa országaiba, ahol lényegesen kisebb az éhenhalás kockázata. Ugyan mi ez ha nem passzív népirtás?

S hogy mi ennek az oka? Ez sem túl bonyolult. A Magyarország által is elfogadott (1990 május) és alkalmazott Williamson terv 2. pontja szerint a társadalomra fordítandó pénzeket át kell irányítani a gazdasági szereplőkhöz! 

Vagyis a társadalmat működtető rendszert meg kell szüntetni, az állampolgárokat pedig a gondviselés kegyeire kell bízni (ez a valódi „keresztény iránya” az orbán kormánynak, hogy a gondviselést hívja segítségül, mert ő nem kíván senkin sem segíteni) Ha pedig nem keletkezik a társadalom működtetésével kapcsolatos költség, akkor nyilván az adót be sem kell rá szedni. A tőketulajdonos viszont minél kevesebbet adózik, annál több marad meg a számláján a profitból, ami ettől a kormányzati „spórolástól” állandóan, és évről évre növekszik.
Ezáltal a (néhai) Magyarországon orbán a közgazdasági nonsensek közt emlegetett „állandó növekedési pályát” hozott létre. Csak a profitnak persze – amelyben szerény, ezer milliárdos (be nem vallott) vagyonkájával ő is érdekelt.. 

„Magyarországot egyre több gazdasági és társadalmi feszültség szorítja, és már túlmentünk azon a határon, ahonnan az igen jelentős anyagi, erkölcsi, és társadalmi költségek nélkül vissza lehetne térni a “helyes útra”. Nemcsak a fiatalok, hanem a középkorúak is tömegesen vándorolnak ki, jelenleg több, mint félmillió magyar él, és dolgozik külföldön.  Mindezek mellett a magyar gazdaság egyik pillanatról a másikra mégsem omolhat össze, hiszen a devizában lévő hiteleket forintosították, ezzel jelentősen csökkent Magyarország külső pénzügyi sérülékenysége. Viszont, ha támadás érné a forintot, annak súlyos gazdasági következményei lennének. Ebből a lakosság semmit sem érzékel. 

Mára egy modernkori jobbágyság alakult ki. az emberek túlnyomó része, álomvilágban, egyfajta Patyomkin-faluban él. Mintha “kivételes népünkre” nem hatna mindaz, ami szűkebb és tágabb környezetünket már hosszabb ideje meghatározza.”

Kiváló tudósunk Szentgyörgyi Albert után szabadon: a majom olyan mint a dzsungel, a dzsungel is olyan mint a majom.

Vagyis minden kormány olyan mint a népe, és ez megfordítva is igaz. Tény, hogy nincs egyiknek sem veszélyérzete.

Az orbán kormány a hivatalba lépése óta tulajdonképpen elkeseredett gyorsasággal küzd a globális társadalom és gazdaságkép megteremtésén, és lázas sietséggel igyekszik eltulajdonítani mindazon javakat és jogokat amiről az elmúlt 30 évben a dicstelen elődei – köztük ő maga is – korábban elfeledkeztek. 

Mindeközben a történések előtt részint – a tájékozatlansága miatt – teljesen értetlenül álló, részint meg a tudása, és tájékozottsága miatt felháborodott többséget frusztrálja egy mindenféle rendű rangú kisebbség, aki mindezt „érteni” véli, és nemzeti színekbe, stratégiai nemzeti érdekek megvalósításának magyarázza. Ez súlyos, belső feszültséget generál a társadalomban.

A kormány által vezényelt száz és ezer milliárdos léptékben zajló lopások, fosztogatások „eredménye” – illetve annak egy része – feltűnik az ország GDP-jében is (a lopás így válik iparággá az országban!) ami számszerűen is meg vásárlóértéken is alacsonyabb mint a pártállami korszak 70-es éveitől bármikor is volt.

A Pénzügyminisztérium legfrissebb tájékoztatása alapján csupán 2,6 millió ember rendelkezik valami munkajövedelemmel – ezek közül 43% az éhbérben foglalkoztatottak aránya. Ez a tényadat azon túl, hogy leleplezi a propagandagépezet 4,4 millió munkavállalóra vonatkozó hazugságait, arra is rávilágít, hogy a foglalkoztatási ráta alacsonyabb mint eddig bármikor volt. Ez pedig egy leszálló ágon lévő belső gazdaság képét vetíti elénk.

Az is kiderült a PM jelentéséből, hogy az országban kb egymillió vállalkozás működik – amiben az Audi épp úgy egy szereplő mint Mészáros minden egyes cége a 200-ból – így egy kb 100-150 ezer fős vállalkozói rétegről beszélhetünk, akik a narratíva (intézményesített lopás) első és másodrendű haszonélvezői. A réteg kisebb része termelési szolgáltatási tevékenységet végez az országba települt multiknak az azok által diktált áron, nagyobb része a lakosság részére végez termelő vagy szolgáltató tevékenységet a kormány és a multik által lenyomott bérek miatt korlátozott vásárlóerejű lakosságnak.

Egy nagyon szűk csoportjuk viszont kifejezetten a kormány által hozzájuk irányított – törvénysértően, jó erkölcsbe ütközően, tehát jogtalanul nekik adományozott – közvagyonból gazdagodik, amit állam által nyújtott és szintén az állam által garantált hitelek is növelnek.

Ez egy kifejezetten a világpiacra termelő multik mellett létező teljesen zárt rendszer képét mutatja, amiben csak a kiválasztottak gazdagodhatnak, a társadalom viszont folyamatosan sorvad, a prekariátus tömeg egyre nő. s mivel a társadalom alsó rétegeihez nem áramlik a megélhetéshez, a túléléshez elegendő pénz, a rendszer óhatatlanul önmagába roskad, majd széthullik. (Az azután fellépő szituáció részleteiről pl. az Argentín, Chile-i és Görög túlélők tudnak borzalmas dolgokat mesélni.) A mai, passzív népirtás így, és ezáltal az ordas rendszer által okozott katasztrófában nyer majd végső formát, mivel az EU nincs felkészülve a területén zajló, ilyen méretű szociális katasztrófa kezelésére. A társadalom nagy része felett a Bogár László által még 2010-ben kinyilvánított ítélet („menthetetlen”) beteljesedik, végrehajtatik.

Vagyis szerintem nem annyira a külgazdasági viszonyok változásaitól kell rettegni, nem az Euro övezet pénzviszonyaiban zajló mozgásoktól kell félni – az erre a rendszerre kevésbé hat – hanem a társadalom kóros és végső megbénulásától, ami felé minden jel szerint már nem egyszerűen csak halad, hanem már rohan a magyar társadalom. Sőt, el is érheti a végső ostoba célt, ha csak valaki gáncsot nem vet neki. Itt, a célegyenesben.