Az utóbbi időben a szemünk láttára változott a magyar kórházi rendszer primitív és lepukkant, passzív halálgyárak hálózatává, ahonnan már napi rendszerességgel érkeznek a riasztó, és felháborító híradások az egyre embertelenebbé váló működéséről. A társadalom azonban egyre apatikusabban veszi tudomásul, hogy ez a nemzeti közösség működésére leginkább hatással lévő rendszer a végső összeomlás szélére került, és már magának a civilizált társadalmunknak a puszta létét is súlyosan veszélyezteti. Hiszen ha egy társadalom hagyja meghalni egyetlen menthető tagját is, akkor azzal a saját civilizációját, és a tagjai közti összetartó erőt, – az adott emberi közösséget magát – áldozza fel. Pedig nem kellene hogy ez így legyen!
Azt csak kevesen tudják, hogy ma a magyar egészségügyi rendszer teljesen retardált módon, a kormány zsebéből működik. Nevezetesen állami tulajdon a kórház, és a biztosító cég is, ami a betegellátást fizeti, így a kormány mivel mindkét oldalon tulajdonosi joggal és hatalommal rendelkezik, a biztosító nevében megszabja a kórháznak, hogy az mennyiért végezzen életmentést, gyógyítást, betegellátást – a lehető legnyomottabb áron.
Hogy pontosan értsük mi történik azt a teljesen idevágó példát hozhatjuk elő, mint amikor Mekk Elek falusi kőműves építkezésbe fog a saját ingatlanján, és költség kalkulációba kezd, hogy a magának épített ház „jó, de nagyon ócsó” legyen Ezért nem csak a segédeinek bérét, de a szükséges anyagok árát is ő akarja megszabni – amit a szállítók természetesen kiröhögnek, és rendes áron szállítanak, avagy nem szállítanak.
Mi történik gyakorlatban?.
Egyik esetben az történhet, hogy Mekk mester úr átveszi a rendes áron beszállított anyagokat, be is építi azokat, de végül nem tudja kifizetni őket. Ezért végül eladósodik, csődbe megy, a házát elárverezik.
Második esetben az okos Mekk mester csak a fele téglát veszi meg, így nem házat fog felépíteni hanem csak egy ezer lyukakkal díszített kerítést, ami végül rádől a munkásokra ha tetőt is akar rá építeni – akkor is ha a fedelet csak az oda tervezett és szükséges fele faanyagból akarja magvalósítani.
Harmadik esetben Mekk mester úr egy rendes költségvetést készít, és mindent a józan ész szerint tesz, hogy a csődöt és/vagy a szakmai véget elkerülhesse.
Nos a magyar kormányzatok erre az egészségügy építményét szakszerűen létrehozó, ésszerű lépésre évtizedek óta nem hajlandóak, inkább permanens egyszerűséggel, Mekk Elek módon döntenek tőlük független eszközbeszerzési árakról, külső szolgáltatások költségeiről, aminek nyomában úgy omladozik az egészségügy mint a foghíjas kerítés. Sokan azt gondolják, hogy ez ettől tipikusan magyar. Pedig épp hogy ettől nem az!
A rendszerváltás előtti időben, – amikor még szakemberek irányították a társadalmat, nem felkapaszkodott középszerű funkcionális analfabéták – az egészségügyi és a kormányzati költségvetést egymástól külön kezelték. Az egymáshoz viszonyított arányuk nagyjából 50-50 % (1:1) volt.
Ennek köszönhetően 1989-ben az egészségügyi fejlesztésre egyetlen évben többet költöttek vásárlóértéken számolva, mint amennyiből ma a Kásler -terv 4 év alatt kívánta volna megvalósítani az egészségügy szükséges fejlesztéseit és reformját!
Mára az egészségügyi és nyugdíjkiadások aránya az akkor értékekhez viszonyítva 60%-ra estek vissza, mert az összevont költségvetésből alig több mint 30%-os arányt képviselnek! (Egyszerű matematika!) Ha a költségvetésből erre fordított pénz vásárlóértékét nézzük, akkor a helyzet még tragikusabb: a 30 évvel ezelőtti értékeknek – a brutális pénzromlás miatt- csak a töredéke jut el az egészségügybe, ami a krónikus ember és eszközhiányt okozza már két évtizede.
Azt itt is le kell szögezni, hogy az egészségügy lerohasztása az 1990-ben hatalomra került horda politikai elit osztály anti szociális és anti europer („magyar út”) gondolatának épp úgy a gyümölcse, mint a Göncz Árpád és a Bush között kötött megállapodásnak, miszerint Magyarország a Williamsoni globális liberális gazdaság,- és társadalom modell megvalósítását hajtja végre. A Williamsoni modellben kötelezően le kell építeni az egészségügyet, az oktatást- egyáltalán az állami ellátórendszert, és magát az államot – és az innen kivont pénzt a magánszektorba kell irányítani. A módszertant ( einstandolás), a kivonás mértékét (pl a fent említett 40% csak az egészségügy vonatkozásában), és a teljes fenntarthatatlanságot tekintve is mindenki számára érthetően bizonyított a már 30 éve atlanti (globalista) liberális irányítás alatt álló Magyarország.
A hatás leírhatatlan: általános pusztulás, összeomlás, kifosztott, eladósított, menekülő lakosság, komplett régiók gazdasági elsivatagosodása, rabszolgaság megjelenése, – amivel szemben csak a „kivont” értékekből mesésen meggazdagodott új elit burzsoázia villái, és a modern sportlétesítmények adnak némi kontrasztot.
A liberális állam sajátosságai között, a mérhetetlen nyomor mellett legújabban megjelent abszolút létbizonytalanság, ami az egészségügyi ellátórendszer totális működésképtelenségében manifesztálódott, azonban nem visszafordíthatatlan!
A kórházakat – a végső összeomlást, a csődöt elkerülendő – non-profit Kft-vé kell alakítani, ami a működési régiója önkormányzatainak tulajdonában áll. A kórházak tevékenységét úgy kell „piacosítani” hogy a tevékenységüket önálló gazdasági szereplőként, a saját maguk által kalkulált, reális áron számlázzák le a biztosítónak. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy a 100 Ft-ba kerülő ellátást a kormány előírására 50-ért vagy 40-ért legyenek kénytelenek elvégezni, és ezzel gyakorlatilag a csőd felé sodorni saját magukat. Így arra is lehetőségük nyílik – mint bármely piaci szereplőnek – hogy a működésükhöz szükséges anyagokat és szolgáltatásokat, valamint a dolgozók bérét gond nélkül kifizessék.
A kórházak non-profitsága pedig ebben a rendszerben azt jelenti, hogy a gazdálkodási eredmény adózás utáni részét (a profitot) a tulajdonosok – az önkormányzatok – részére utalja át, amiből azok a szociális ellátó feladataikat tudják finanszírozni. (pl szociális lakásépítés, segélyek, stb.)
Már csak azért is ezt kell tenni, mert ugyan a mai magyar modell hasonló az USA hajdani, a legsötétebb időket idéző vadkapitalizmusához, de az európai modell a fent említett ésszerű modellre épül, és kiválóan működik ma is!
Mivel Hegyeshalomtól nyugatra nem az USA kezdődik, hanem Európa, itt volna az ideje hogy ahhoz kezdjünk hasonlítani az állami ellátó rendszerünkkel és társadalomképünkkel, s ne a dél-amerikai banánköztársaságokra! Csak közös akarat kérdése hogy meg tegyük a szükséges lépéseket, és életben maradjunk még pár millióan a 30 éves dúlás után.
