A nemzetvezető március 15.-i beszéde nem volt fenomenális, alig voltak érdeklődők, még annak ellenére is, hogy számtalan, legalább 50 személyes busszal szállították a nagy rendezvényre Kelet-Európa minden végéből a résztvevőket. Hogy a tumultus még nagyobb legyen, sok száz, un „bértapsolót” is szerződtetek az eseményre, akiket megtanítottak minden poénra, amit majd a nemzetvezető mondani fog, hogy épp annál a szövegrésznél csapkodják szorgalmasan a tenyerüket.
A teljes színházi előadás, a nagy monológ, amit a nemzetvezető a március 15.-i nemzeti ünnepen szándékozott előadni – ha gyér érdeklődés mellett is – de voltaképp sikeresen lezajlott. Nem esett az eső, nem némultak el a hangtechnikai berendezések, és senki nem dobta felé a gacsos cipőjét, amit a közmunkásbérből nem tudott jobbra váltani. Volt azonban egy kijelentése orbánnak ami megér egy néhány mondatba foglalt kommentárt.
„Keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, és nem lesz Európa az európaiaké, egy liberális európai birodalomban mind elveszítjük a szabadságunkat. Politikai farkasvakságban szenved, aki ezt nem látja, ezért azt kívánjuk Európa népeinek, hogy szabaduljanak meg a farkasvakságtól.. Szabad ember csak az lehet, aki egy szabad nemzet fia, és nem egy birodalom alattvalója.”
Az első mondat arra utal, hogy 1990-ben a liberális internacionálé elfogadta a Bush által jegyzett globális neoliberalizmust, ami ha kiteljesedett volna, az a liberális világbirodalom maga lett volna. De bölcsen hallgatott róla, hogy ennek az internacionálénak ő a választott alelnöke volt!!
A második mondat – farkasvakság – arra utal, hogy akik értenek valamelyest a világpolitikai mozgásokhoz, azoknak erről a birodalmi tervről tudnia kell, csak úgy mint arról, hogy mindenütt ahol ez a globális birodalom megvetette a lábát, ott nyomor, irdatlan nemzeti vagyonvesztés, és az állam leépülése következett be – a programja szerint – akár csak orbániában. Arról viszont bölcsen hallgatott, hogy 1990 májusában ő is tagja volt annak a maroknyi magyarnak, aki Göncz Árpád akkori köztársasági elnökkel, és ötpárti delegációval az USA-ban járva elfogadta és aláírta a birodalmi programot. Sőt Göncz által ellenjegyezve írásba – államközi egyezménybe – is foglalták! (Erről ITT is meg ITT is olvashattál már)
Nos, ez az „egy igazság, egy elhallgatás” szerkezetű beszéd vajon mit üzen ma azoknak akik a napi hórukk politikai lózungok mögött zajló folyamatokkal is tisztában vannak? Beismerő vallomás ez, vagy segélykérés? Vagy talán mindkettő?
Nehéz megválaszolni ezt a kérdést, mivel orbán az 1990-ben vállalt liberális világprogramot annak ellenére is következetesen végrehajtotta, és lerombolta vele mind az országot, mind a társadalmat, hogy a nagy világrendi – világbirodalmi – liberális kísérlet már 1996-ban világszerte csúfosan megbukott, vagyis az újbóli hatalomra jutása után nem volt sem oka, sem szükségessége a rémtetteknek.
Vagyis önhatalmúan, a saját felelősségére süllyesztette az országot a gyarmati létbe! Amiben persze nem idegen hatalmak az urak és haszonélvezők, hanem a Mészárosok, Csányik és Garancsik – no meg ő maga. A néhány autóipari multi szintén haszonélvező, de ők csak addig azok, amíg hagyják nekik hogy azok lehessenek!!
Esetleg arra akart utalni, hogy az illiberális állammal azonban mégis szembeszállt a saját rendszerével, („önmagával sakkozott” mint a kivételes zsenik?) és felismerte a világbirodalommal szembeni ellenállás egyetlen üdvözítő módszerét?
Könnyen meglehet, hiszen ezt javasolja mindenkinek: mindent bezárni, korlátozni, elsorvasztani, és tönkretenni, ahol csak egy globalista liberális is előfordulhat, hogy az eszmei sejtburjánzást így akadályozza meg a világ minden népe – ami csak önmagával és önmagában lehet majd szabad míg világ a világ.
Könnyen meglehet, hiszen ezt javasolja mindenkinek: mindent bezárni, korlátozni, elsorvasztani, és tönkretenni, ahol csak egy globalista liberális is előfordulhat, hogy az eszmei sejtburjánzást így akadályozza meg a világ minden népe – ami csak önmagával és önmagában lehet majd szabad míg világ a világ.
Mindezt a keresztényég nevében persze, mert azt nem mondhatja ki, hogy az egész „szent” liberális rendszerváltás egy nagy átverés, de minimum hatalomra jutott mérhetetlenül kapzsi tudatlanok, és ostobák rombolása, és durva, köztörvényes bűncselekményeik hosszú sorozata volt. (Ahogy a közgazdaság tudomány is leírja ezt a folyamatot) Hiszen ő is köztük volt!
Szerintem azonban orbán – így az Európai Néppártból való kipenderíttetés előtt pár nappal – ebben a beszédben csak az ártatlanságára vonatkozó utalásokat tett, mint a bukott gazember, aki meghallotta a háza előtt a rendőrautók bömbölő szirénáját, amik nem mellesleg érte jöttek. Holtra rémülve mondja ki hogy megtette, mert így jött, nem így akarta, de ezt dobta a gép. Ennek ellenére is ártatlannak – áldozatnak – vallja magát, a körülmények, és a liberális világbirodalom rabjának, miközben lába alatt a perdöntő corpus delicti hever: az általa, minden kényszertől mentesen, saját elhatározásból agyonvert, kivérzett és kifosztott magyar társadalom.
Istennél a kegyelem! -mondanám ha látnám, hogy kéz,- és lábbilincsben elvezetik a bírái elé.
