A HAJÓKATASZTRÓFÁRÓL GÉPÉSZ SZEMMEL…

A nyilvánosságra került transponderkép szerint a mély merülésű Viking szállodahajó a kibójázott, kifejezetten a nagy hajóknak kijelölt nemzetközi útvonalon haladt utazó sebességgel a Margít-híd felé. Vele párhuzamosan tőle jobbra haladt egy ideig a Hableány, egyébként a vízen kötelező jobbra tartási szabályt betartva. A két hajó egy ideig – egymáshoz igen közel – együtt haladt felfelé a folyón, úgy, hogy a Hableány a 130 méter hosszú Viking Sigyn orrvégétől lemaradva, kb a hajó középső része mellett hajózott azonos sebességgel. A Hableány a hídhoz közeledve hirtelen felgyorsított, és a Sigynt kissé lehagyva, a híd pillérei előtt követlenül egy balra fordulási manőverbe kezdett, amihez láthatóan sem elegendő tere nem volt az éppen hogy csak lehagyott hajó közeledő orra miatt, és a gyorsítás üteméből láthatóan elegendő sebessége sem volt a manőver kivitelezésére.

A Hableány a manővert ezért nem tudta befejezni, még enyhén keresztben haladt a Sigyn haladási tengelyére és pályájára, amikor a szállodahajó a jobb orrészével a Hableány bal hátsó részének ütközött, ami miatt a városnéző hajó balra sodródva keresztbe fordult a menetirányra, majd a Sigyn a jobb oldalára borította, és maga alá nyomta a habokba.

Mindez az ütközés pillanatától számított hét másodperc alatt zajlott le. A Duna sodrása ebben az időben 4m/secundum! volt, ami azt jelenti, hogy az ütközés után 40 -50 másodperccel a helyszínre „visszatolató” Sigyn ott már nem találhatott embert a vízben, mert a Duna elvitte a hajóból kiesett – kiszabadult túlélőket kb. 200 méterre onnan. Oda, ahol épp a Sigyn testvérhajója közeledett, utazó sebességgel. Mivel a hátulról közelítő hajó csak addig haladt „féktávolságon kívül”, amíg a Sigyn hátra haladásos manőverbe nem kezdett, annak esélye sem lett volna megállni a Sigyn előtt, ezért a Sigyn kapitányának a második katasztrófa megelőzése érdekében el kellett hagynia a helyszínt – vízbe esett emberen úgy sem tudott már segíteni.

Hét túlélőt a Dunán lejjebb, a segélyhívásra a környékre érkező kishajók mentettek ki. A Hableány további 28 utasának ekkor már semmi esélye nem volt a túlélésre.

A magyar hatóságok miután lefoglalták a szállodahajó fedélzeti adathordozóit, amikből az ütközés körülményei pontosan és kétséget kizáróan rekonstruálhatók, előzetes letartóztatásba helyezték a Sigyn kapitányát.

További 13 nap múlva a magyar hatóságok kiemelték a hullámsírból a Hableányt, amely műveletet a Terrorizmus Elhárító Központ (TEK) vezetett. A szakmai munkájukra mi sem jellemzőbb, mint az hogy napokig azt sem tudták megállapítani, hogy a Hableány milyen súlyú lehet, így a kiemeléséhez szükséges vízi eszköz is csak egy hét múlva kapott parancsot a helyszínre indulásra.

A helyszínre érkezett külföldi tudósítók azonban nem csak a munkálatok lassúságáról adtak tájékoztatást ország-világnak. Arról is, hogy az orbáni rendszerben nincs közlekedési szakpolitika, sem miniszter, és más sem, akinek a katasztrófában közrejátszó okokban személyes kompetenciája, és amiatt személyes felelőssége volna. Arról is tájékoztatták az utazni vágyókat, hogy a magyar katasztrófavédelem (polgári védelem) gyakorlatilag nem létezik, azok az észlelhető hatósági megnyilvánulások és cselekmények, amik a mentéssel kapcsolatban tettek, egy nagyobb katasztrófa esetében teljesen hatástalanok volnának. No és az is terítékre került, hogy a budapesti „normál” betegellátást sem tudja garantálni az Orvosi Kamara, a traumatológiai (baleseti) ellátás pedig már csak esetleges. Vagyis orbán viktor országában élni is életveszélyes, nem hogy idegenként barangolni benne!

Így esett, hogy szakértők szerint is visszaesett a turista szám, mivel hogy az ország már nem biztonságos célpontja a turizmusnak. 

Említésre méltó még a hisztériakeltés, amit Magyar György sztárügyvéd indított útjára azzal, hogy a magyar hatóságokat kezdte szidni azért, mert a Viking Sigynt nem foglalták le, „mint bűnjelet”.

A balesetet elsődlegesen vizsgáló nyomszakértőknek bár idő kell míg a szállodahajó adathordozóit leolvassák, de már az első perctől rendelkezésükre áll a fent hivatkozott taransponderkép, ami meglehetős egyértelműséggel bizonyítja hogy a Viking Sigyn nem sértett szabályt, a balesetnek csak vétlen szereplője volt attól függetlenül is, hogy nagyobb hajó lévén maga alá gyűrte a kisebbet, és ezért sok ember életét vesztette. Ennek aligha mondanak majd ellent a fedélzeti adathordozók (fekete dobozok) sem, vagyis a hajót nem lehet bűnjelként kezelni, tárgyi bizonyítási eszközként használni, különösen mert a tulajdonos az ütközés, a baleset tényét nem is tagadja.

Az ügyvéd álláspontja vélhetően azon koreai politikusok követelésén alapszik, akik a hajó lefoglalását követelik a magyar hatóságtól. Teszik ezt azért, mert azt az elsődleges tájékoztatást kapták a politikai vezetéstől, hogy a balesetet a Viking Sigyn „okozta”. Így viszont a nemzetközi jog szerint a hajó lefoglalása a kártérítési összeg biztosítéka fejében volna indokolt! 

Nagyjából 400 millió USD-ről van szó, aminek kifizetése csak abban az esetben lehetséges, ha a Viking Sigyn a baleset okozója, mert a magyarok felelősségbiztosítás nélkül hajózhatnak és hajóznak – akár a Hableány. Csak hogy pillanatnyilag nincs halvány bizonyítéka sem a felelősséget a legsunyibb módon kerülni akaró magyar kormánynak arra, hogy a Sigyn volna a felelős!

Az ügy vélhetően nemzetközi bíróság előtt zárul majd le, mert a törvénytipró Handó Tünde bírósága nem fogja elismerni a magyarok felelősségét semmilyen bizonyíték bemutatásának hatására sem – mivel tiltja az orbáni elv, hogy az államnak pénzügyi hátrányt okozzon bármely ítéletével a bírósága.

Pedig semmi sem használna jobban az országnak és a turizmusnak, mint egy bocsánatkérés, és egy gyors kártalanítás, – vagy legalább előleg – az áldozatoknak és hozzátartozóinak. Ideértve Magyar György ügyfeleinek a balesetben elhunyt hozzátartozója utáni kártérítést is. 

Ennyit az ártatlan áldozatokat övező orbáni magyar „kegyelet”-ről.